rss      tw      fb
Keres

Trubadúrverseny



Az írók néha tévednek. Marx például abban, hogy a legfejlettebb kapitalista államokban üti fel fejét először a szocializmus. Orwell is elcsodálkozna azon, hogy 1984 című remeke Magyarországon kel életre. A centrális erőtér távlatai meghaladják az orwelli világot. Az Széchenyi István Művészeti Akadémia mellett erőre kapott a miniszterelnök által kézzel vezérelt Magyar Művészeti Akadémia (MMA), a Nyelvtudományi Intézet mellett a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, amely szintén a Miniszterelnökséghez tartozik, de az államosításból a zene sem maradhat ki. Nem is maradt. Ugyanis a Miniszterelnökség tavaly nyáron megalapította – nem hülyéskedek – AZ EGYSÉGES KOMOLYZENEI KONCEPCIÓ KIALAKÍTÁSÁÉRT ÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK KOORDINÁLÁSÁÉRT FELELŐS KORMÁNYBIZTOS hivatalát, fenn a Várban. Ebből az egyébként a normális ember számára megjegyezhetetlen névből kimaradt a magyar és a nemzeti jelző. Attól tartok nem véletlenül, habár a trafikok nevéből nem maradt ki, úgyhogy sajátos értékválasztással is állunk szemben. De félre az ilyesféle rosszindulatú feltételezéssel, a két jelző nyilván nem véletlenül hiányzik. Vagy legalább az egyik.


Amit Orbán mond, az úgy is van. Szerinte. És amíg miniszterelnök, addig meg is akarja valósítani. Ha azt mondta, hogy világnemzet vagyunk, aminek a kifejtésétől ő is mereven elzárkózik, akkor az úgy is van. Miután a zenei kormánybiztosi hivatal nevéből az említett jelzők hiányoznak, az intézmény területi hatályára vonatkozó következtetéseket nem lehet levonni. Szerepel ugyan a táblán az, hogy Miniszterelnökség, de az is más megjelölés, például a magyar nélkül. Az orbáni fejben ez sokat jelenthet. Nem kevesebbet, mint hogy elindultunk a világnemzetség felé, ami Orbánnak a világuralmat jelenti. Neki kicsi a mi kilencvenháromezer négyzetkilométerünk. Egy ekkora embernek naná hogy kicsi. A nyelvstratégiai intézmény nevében két okból is benne van, hogy magyar. Egyes nézetek szerint azért, mert Herder ide, Herder oda, leginkább mégiscsak egy nemzet beszéli a magyart, nem úgy, mint azt a fránya angolt, a nyavalyás franciát vagy a nyomorult spanyolt. Ennyire azért még nem vagyunk világnemzet. Egyelőre.


Na de a zene! Az aztán nem ismer határokat. Ott nincsenek nyelvi akadályok. Meg aztán, ha Japánban is Kodály-módszerrel tanítanak az énekórákon, akkor már tényleg zenei világnemzet vagyunk. Akkor naná, hogy mi fogjuk a Vezér kézi irányításával kidolgozni a világ egységes komolyzenei koncepcióját. A francba a sok összevissza Zeneakadémiával, a milánói Scalával, a New-York-i Metropolitannel. Még hogy művészeti szabadság! És a magyar virtus? Azt hiszik, hogy mi csak Bartókot és Kodályt, meg Lisztet és Erkelt, meg Kálmánt és Huszkát adtuk a világnak? Meg a 100 tagút? Hát nem, kérem, határozottan nem! Most majd megmutatjuk, hogy a komolyzene világában ki az úr. A világ embereinek megmutatjuk, hogy a mi Vezérünk tudja a legjobban, hogy a komolyzenének hol a helye! Hogy mi a feladata! Hogy melyik ajtón, kihez, hova kell bemennie!


Persze, mindig vannak kishitűek. Bizonytalankodók. Visszahúzók. Ők nem röstellik most sem megkérdőjelezni a Vezért. Akadályozni őt a kitartó munkájában, hogy tényleg világnemzet legyünk. Fúj. És háromszor is fúj. Hazaárulással ér fel, aki azt állítja, hogy a nagy tervhez kevéske lesz a Vezér eddigi nyilvános zenei teljesítménye, amelyet holmi pálinkakóstolással egyetemben abszolvált a fehérvári huszárokról (lásd: Orbán esete a meghágott kislányokkal). A nemzet hazaszerető része egy emberként kacagott diszkréten örömében a Vezért látván és hallván. Ő aztán nemcsak vidáman énekelte, hanem finoman ropta is, vizualizálva, milyen örömöt szereztek a lyányoknak a derék fehérvári huszárok. Nem olyan otromba módon, nem idegenszívű zenére, mint a hazaáruló Gyurcsány. Ebben is jobb a Vezér. A választási csatában vitára ugyan nem áll ki Gyurcsánnyal, de egy zenei összecsapást, egy trubadúrversenyt biztosan vállal. És győzni is fog. Mert ő addigra ismerni fogja egy világnemzet, tehát az egész világ komolyzenei koncepcióját. Amely, mint a tudomány világában a gravitáció Széles-féle ideiglenes felfüggesztése elvének nevezett módszer, már az egész világon ismert lesz. Muszáj is sietni, mert a hosszúnevű műintézet április hatodikán, bocsánat a kormányhatározat szerint idén nyáron befejezi értékes munkáját. Hát hajrá Orbán, hajrá magyarok, hajrá világnemzet!