Ultimátum
- Részletek
- 2014. március 04. kedd, 04:37
- Rejtő Gábor
Lázár János szerint „a Mazsihisz ultimátuma többekben aggodalmat kelt, és szerinte nem befolyásolja jó irányban a zsidók és a magyarok együttélését, amely több száz éven át sikeres volt a Kárpát-medencében”. Szó szerint másoltam ide, nehogy tévedjek a mondatot illetően.
Vajon valóban átgondolta-e Lázár a mondat értelmét? Még kampányfogásként is durva. Mert válaszolnék rá, hogy kivéve az 1920-as numerus clausust, mikor a zsidó értelmiségiek tanulását és elhelyezkedését korlátozták. Az I. zsidótörvények: az 1938 XV. törvénycikk, az 1939. évi IV. törvénycikk. És a harmadik zsidótörvény – 1941. XV. – a házassággal összefüggésben.
Az évszámok tekintetében világos, hogy a legfeljebb német befolyás alatt álló magyar Parlament szavazta meg a törvényeket, az, ahol ma is a törvényhozás folyamata zajlik. Itt ekkor még szó sincs német megszállásról.
Azt mondanám, Lázár úr a fenti kijelentésével tagadja a holokauszt megtörténtét – vagy az emlékezete kihagy, mert a német megszállás egy folyamat következménye volt. A kakastollas csendőrök kiszolgáltatták a hozzátartozóinkat a németeknek, ezzel egy korosztályt, majdnem egy generációt hajtottak a halálba. Radnótit magyar csendőr lőtte le.
Akárhogyan csűrik, csavarják, az emlékmű felalításával a németekre akarják kenni a felelősséget, ez még a mostani Németországnak sem tetszhet, mert a mai Németország már szembenézett a múltjával, a Fidesz mai kormánya viszont nem. Erre mondanám, nem kampányfogásként: Horn Gyula kormánya ezért bocsánatot kért a zsidóktól.
Befejezésül: az Orbán-kormány meg egy szándékos tévedésben van. A kormány zsidó és magyar konfliktusként kezeli a szoborügyet. Ez itt nem létezik, mert a zsidók magyarok, a vallásunk zsidó. Azt gondolom, még a jóérzésű emberek is másképp gondolják, másképp gondolkodnak ez ügyben.
