Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 11. 03.

Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból


FÓKUSZBAN:

2010. október 31.
Tóth Ákos: Orbán forradalma: Uramisten, mivé lettünk!
Népszabadság

„Vajon tudják-e, mit csinálnak? Az alkotmányos demokrácia Magyarországon a végjátékát kezdte meg abban a pillanatban, amikor a Fidesz bejelentette, hogy korlátozni akarja az Alkotmánybíróság hatáskörét annak érdekében, hogy a testület által megsemmisített, a köz-végkielégítéseket visszamenőleges hatállyal is 98 százalékos különadóval sújtó törvényt újra, változatlan tartalommal fogadtathassák el.”

„A jogbiztonság olyan társadalmi állapot, amely hozzájárul az ember biztonságérzetéhez, ami által tudhatja, hogy vannak olyan kapaszkodók, amelyek állandóak, bizonyosak, amelyek ott vannak mellette, mögötte, előtte állandón és sérthetetlenül, s mint ilyen, hozzájárul az általános jó közérzethez, amit nevezhetünk akár komfortérzetnek is.”

„Ez a komfortérzet mostanság nem adatik meg, mert nincs előre kiszámítható nap – egyik pillanatról a másikra borulhat minden...”

„Orbán Viktorék természetes igazságérzetről beszélnek, amit mindenáron érvényesíteni kell, mert a jog azt nem teszi lehetővé, sőt akadályozza. Így aztán nem is lehet másképp visszaszerezni a ’pofátlan végkielégítéseket’ csak a ’98 százalékos törvénnyel’, ami, meglehet, alkotmányellenes, de legalább igazságos.”

„Először: nem igazságos, mert jól kimutathatóan sújt olyanokat, akiknek a végkielégítésére még a miniszterelnök szóvivőjének, Szijjártó Péternek is bajosan lehetne rásütnie a pofátlan jelzőt, igaz, neki még ehhez is lehet mersze.

Másodszor: van mód a pofátlanság ellen fellépni a jelenlegi jogrendben, perelni kell ugyanis. De nem. Az időrabló lenne.

Harmadszor: lehetett volna új törvényben szabályozni a kérdést, ahogy arra az Alkotmánybíróság is rámutatott, olyanban, amely eleget tesz az igazságosság és az alkotmányosság követelményének egyszerre. De nem. Lehetett volna akár eleve ilyen törvényt csinálni. De nem.”

„Röpke pillanatok alatt változott meg minden, és olyan erővel, amellyel szembeszállni szinte nem is lehetett. Ez fásultságot okozott, dermedtséget, ernyedtséget. Sólyom László, szegény, arról értekezik szellemi gyönyörrel, hogy az alkotmány jó, szelíden érvel az alapelvek megtartása mellett, a kiművelt emberfők cizelláltságával mondja a magáét, talán abban a hiszemben, hogy mindez számít valamit. Pedig tudhatta volna, már abból is, hogy már nem ő a köztársasági elnök, és hogy ki az, hogy nem, nem, hogy csak azért sem számít.”

„Az ő kimunkált érveire szinte válaszként pattan a miniszterelnöki szóvivő primitivitása: ha valamit nem vizsgálhat az Alkotmánybíróság, akkor az nem is lehet alkotmányellenes! És senki nem mondja erre, hogy te jó ég. Minden és mindenki ernyed az erővel szemben: ernyed az értelmiség, mert tudja, hogy az a kétmillió ember és a többi, aki otthon maradt, csalódott benne, s ha nem is lenne az, ki állna mögé?”

„Tudatos, előre megfontolt lépések sorozata-e mindez egy olyan világ elérése érdekében, amely a demokratikus jelzővel le nem írható.”

„Nem lehet tudni. Ha Orbán magabiztosságát, fellépését látja az ember, hajlamos azt feltételezni, hogy igen, mindez tudatos lépések sorozata. Nincs benne kétség, szemernyi sem, mert ha kiiktatva az AB, akkor meg lehet csinálni mindent, akkor nem lesz gond (ha lett volna, egyáltalán), mondjuk a magánnyugdíjpénztárak államosításával sem, ha pedig államosítják ezeket, akkor lesz pénz, ha lesz pénz, nem kellenek megszorítások, ha nincsenek megszorítások, más világ lesz, jó világ lesz.”

„Más kérdés, miről van szó a miniszterelnök mögött állók esetében. Jó, sokak esetében a butaságról. De például Orbán helyettese, Navracsics Tibor nagyon okos, demokráciaelkötelezettsége pedig vitathatatlan. És mégis: megy, mennek Orbán után. Még mennek. És ki tudja, mikor jön el az a pillanat, talán éppen egy év múlva, amikor egy reggelen, merő komfortérzetből talán, belenéznek a tükörbe, és egyszercsak kiszakad belőlük, hogy Uramisten, mit tettünk, mivé lettünk! ”

2010. október 29.
Kovács Zoltán: Nem széltoló
Élet- és Irodalom

„Úgy nyilatkozik Lázár János fideszes frakcióvezető, hogy ’a jogállam megszilárdulásával az alkotmánybíráskodás ilyen széles jogköre mára indokolatlanná vált’. Ez a mondat értelmezhetetlen. Ha mégis értelmezzük, az halálos veszedelem, mert belemegyünk olyan gondolkodási tartományba, aminek semmi értelme. A politikusi zagyválkodásnak az a szintje, amelyikben például már a hanyatló Kádár János is készséggel dagonyázott. Látszólag kulturált gondolatok, látszólag értelmesen megfogalmazva, csak hát, ami a tartalmat illeti: egyszer külföldi tudósítók megkérdezték tőle, miért nincs Magyarországon többpártrendszer, mire azt válaszolta, hogy mert a szocialista munkáspárt minden érdeket képvisel.

Pontosan itt tart ma Lázár János. Itt tart a Fidesz, ahogy szomorúan látom, már megint itt tart az ország. Mint Gazdag Gyula 1972-es filmjében (A határozat) a téeszelnök egy tag kizárásakor: ’Emberek, beszéljenek bátran, itt demokrácia van. Én magam engedélyezem’.”

„Az intézkedések kormányszintű indoklása nem hagy kétséget afelől, hogy a nép egészen egyszerűen hülyének van tekintve. A kormányzati indoklás a mostanában szokásos közérdek kontra magánérdek bármire használható, multifunkcionális viszonyrendszerében kézenfekvőnek mutatja, hogy a magánember megtakarításait úgy lehet a legjobban megvédeni, ha a pénzét megkérdezése nélkül elveszik, és átteszik valahova.”

„Ahogy szerda délelőtt látom, a magyar demokratikus rendszer állapota kedd estéhez képest is romlott, és óráról órára romlik. A Ház előtt fekszik a változatlan formában benyújtott törvényjavaslat a végkielégítések ügyében, és megjelent az Alkotmánybíróság jogkörét csorbító törvényjavaslat szövege is. (Egyetlen nap alatt hozták tető alá, ahogy többnyire a korábbi, nagy jelentőségű ügyekről szóló törvényi szövegeket is - hogy valamit a jogalkotás minőségéről, sőt és komolyságáról is.)”

„…ha az Alkotmánybíróság jogköre valóban csorbul, akkor ugyan mire lesz jó az Alkotmánybíróság maga? Nem szeretnék tanácsokat adni, és nem vagyok híve a teátrális kivonulásoknak, de ilyen esetben akár föl is lehetne állni. Az még mindig jobb, mint maradni, azt a látszatot keltve, hogy alapjában véve minden rendben. És ha már tanácsoknál tartok: javasolnám a szocialistáknak meg mindenkinek, aki a korábbi nyolcéves kormányzásban szerepet kapott és vállalt, ne álljon most semmiféle mozgalom élére, ne álljon oda se ilyen platform, se olyan platform. Álljanak össze progresszív erőkkel, de fogadják el, hogy nincsenek kezdeményező helyzetben. Nyolc évük volt, tevékenységük jelentősen hozzájárult ahhoz, ami mára kialakult. A kép így teljes.”

2010. október 29.
Villáminterjú Danilo Cirino de Oliveirával, a Budapesti Honvéd csatárával
Villáminterjú (Bede Márton blogja)

„Bede Márton: Oliveira úr, tényleg úgy gondolja, hogy majd pont egy huszadrangú brazil senki fog szembe menni a nép akaratával, és szerez két gólt Fehérváron?
Danilo Cirino de Oliveira: Igen.
Bede Márton: Köszönöm az interjút!”

2010. október 26.
Egykulcsos adó: lesz, aki 55 ezerrel kevesebbet visz haza
Borsik János és Dávid Ferenc a Jam-ben
ATV, videóval

„A tárgyalásnak nincs alternatívája, a kormány nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja a munkaadók és a munkavállalók véleményét – vélekedett egybehangzóan a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára, Dávid Ferenc és az Autonóm Szakszervezetek elnöke, Borsik János az ATV Jam című műsorában.

Mindketten hangsúlyozták, a kormány  láthatóan igyekszik elkerülni az érdekegyeztetést, de hosszú távon ez nem fog működni, mert mint mondták, az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak (OÉT) …a válságok okozta társadalmi feszültségek enyhítésében is olyan szerepe van, amit nem lehet nélkülözni.”

„A Matolcsy György által bejelentett 4,5 százalékos minimálbéremelést mindkét szervezet elnöke úgy kommentálta, az csupán annyit jelent, hogy a minimális nettó bér a nominális értékéből nem veszít.”

Borsik János „arra is felhívta a figyelmet, hogy az egykulcsos szja bevezetésével a minimálbér és a bruttó 220 ezer forint között keresőket komoly veszteségek érik. Előbbiek éves szinten nettó 24 ezerrel, utóbbiak nettó 55 ezerrel kevesebbet visznek majd haza.”

2010. október 23.
Brendel Mátyás: Miért utálom Orbán Viktort (és miért nem Gyurcsány Ferencet)?
Kapcsolat.hu
„Egy barátommal sokszor vitatkozunk politikáról, és feltette nekem ezt a kérdést: ’miért utálod Orbán Viktort?’”

„Nos, kezdjük azzal, hogy szerintem Gyurcsány Ferenc intelligenciája egy tucat vagy akár több tucat ponttal is magasabb… meg vagyok győződve róla, hogy egy miniszterelnöknek roppant  intelligensnek kellene lennie. Egy kevésbé intelligens, tehetséges politikus ugyan elvezetgetheti az országot rövid távon, és bizonyos szempontból jól is, de politikai tehetség ide vagy oda, az alacsonyabb intelligencia miatt előbb-utóbb ront, illetve hibázik olyat, ami hosszabb távon derül ki.

Mondhatni, hogy egy jól szervező miniszterelnök jó csapatot tud maga köré szervezni, és intelligens szakértőkkel okos döntéseket tud hozni. Van egy ilyen mítosz, de szerintem ez csak korlátozottan igaz (ld. Bush). Mert ha ez a miniszterelnök nem intelligens, akkor valószínűleg nem fog értelmes embereket gyűjteni maga köré.”

„Orbán soha nem volna képes előadást tartani gazdasági kérdésekről, számokról, grafikonokról. Nem ért hozzá, és hülye is hozzá. Gyurcsánynak két diplomája van, és az egyik a Közgázról, Orbán meg csak jogász. Nem képes megtanulni sem, hogyan kell ezt csinálni. Emiatt gazdasági szempontból a saját kis szakszerűtlen rögeszméihez ragaszkodik, ami tönkre fogja tenni az országot.”

„Én egy modern világban és nyugatias, modern Magyarországon szeretnék élni. Egy olyan országban, ahol demokrácia, szabadság, rend van, ahol az állam, a kormány a rendszer működik, a javunkat szolgálja, és ezt adottnak vehetjük. Ahol nem az a kihívás, hogy az ember a korrupcióban és a kapcsolati rendszerben kiismerje magát, hanem ahol az embernek a rezsije átutalásról megy és gond nélkül, az adót elektronikusan vallja be, ahol elektronikusan szavazhat, és intézheti a dolgait, ahol az államigazgatás gördülékeny, stb. Ahol az embernek ezekkel a dolgokkal alig kell foglalkozni, és van ideje minden másra… Ahol a tévében, újságban nem a szerint jelenhet meg egy ember, hogy a véleménye politikailag kívánatos-e, hanem tehetsége szerint.”

„Én reformpárti vagyok, és új rendszert, új Magyarországot szeretnék, olyat, amilyet Gyurcsány, az SZDSZ akart, és az MSZP józanabbik fele. Ezt a reformot pedig Orbán és az MSZP rosszabbik fele gáncsolta el.”

„Nem Orbán Magyarországában, hanem inkább Gyurcsány Magyarországában élnék szívesen. Bár el tudnék képzelni jobbat is Gyurcsánynál, de a parlamenti küszöböt elérő erők közül ez a legjobb, ami van.

Mert Orbán rám akarja erőltetni a hitét. Gyurcsány viszont toleráns, érti a szekularizmus, a vallásszabadság fontosságát.”

2010. október
Debreczeni József: Az egyeduralom önigazolása
Mozgó Világ

„…a Johns Hopkins Egyetem két professzorára, Juan Linzre és Alfred Stepanra hivatkozom kiindulásképpen… A két politikatudós a következő végső konklúzióig jutott el…: a demokratikus berendezkedés valamely országban akkor nevezhető konszolidáltnak és stabilnak, ha nemcsak kiépültek és működnek a demokrácia intézményei, hanem további két feltétel is adva van: 1) Nincs jelen olyan politikai tényező, amelyik a demokratikus intézmények megsemmisítésére tör; 2) a társadalom, a közvélemény széles körben elfogadja a szóban forgó intézményeket, továbbá az azok kereteiben megszületett döntéseket.”

„Ha ennek fényében szemléljük a mai magyar helyzetet, akkor először is kellő szomorúsággal konstatálhatjuk, hogy minálunk nemcsak jelen van az a bizonyos antidemokratikus politikai erő (legalább nyolc esztendeje!), hanem napjainkra lényegében korlátlan uralmat, kétharmados parlamenti többséget birtokol, amit teljes erővel arra használ, hogy megszállja, majd lebontsa a demokratikus intézményeket. Másodszor: miközben ezt teszi, a közvélemény-kutatások szerint jottányit sem csökkent – sőt növekedett – a társadalmi támogatottsága, következésképp: elenyésző a társadalmi bázisa a demokrácia intézményeinek.”

„De térjünk át a hatalmi nyomulás ’lágy’ dimenziójára, amelyik eddig kevés figyelmet kapott: arra az ideológiai, nyelvpolitikai offenzívára, ami a kiépülő uralom legitimációját szolgálja. …adva van a vezér, aki kimondja a kulcsszavakat…, amelyek aztán a csúcsra járatott propagandagépezetből ömlenek szünet nélkül, valósággal átmosva az emberek agyát. Már amennyiben az agyra hatnak – hisz sokkal inkább érzelmi és indulati hatásról beszélhetünk…  egy antidemokratikus legitimációs offenzívával állunk szemben.”

„Nézzük meg, konkrétan milyen fegyverekkel folyik ez az offenzíva!”

„…a baloldali kormányzat, a kommunista milliárdosok, ugye, egyrészt kilopták, másrészt kilőtték a magyar emberek szemét, romhalmazzá változtatták az országot és így tovább. Ezeket most el kell számoltatni, meg kell büntetni, le kell csukatni: a politikai ellenfél kriminalizálása zajlik tehát…”

„Orbán már a győzelem pillanatában egy térben és időben végtelenné tágított nemzet önigazolását adta frissiben elnyert hatalmának, amennyiben egyrészt a határon túliakra is kiterjesztette a győzelmét biztosító nemzeti összefogást; másrészt az előző nemzedékekre, a holt lelkekre is, mondván: a magyarok történelmi álma valósult meg ebben a mostani nagy nemzeti összefogásban. Hogy finom legyek, volt képe 1848-ra és 1956-ra utalni abban az összefüggésben, hogy 2,7 millió voksot söpört be a választásokon.”

„Lépjünk tovább, nézzük a… harmadik legitimációs fegyvert. Ez a transzcendencia világából való. Ha történetileg nézzük, akkor a feudális monarchák uralmának igazolására szolgált évszázadokon át. Akik nem a nép akaratából, hanem Isten kegyelméből uralkodtak. Orbán mindkettőből akar…’Soli Deo Gloria! Minden dicsőség Istené!’ – zárta le – nem tévedés! – a kormányprogram vitáját a Magyar Köztársaság parlamentjében a leendő miniszterelnök.”

„Az új kormányfő az eskü letétele után bevitte családját a dolgozószobájába, és ott megimádkoztatta a gyerekeit. Ez onnan tudható, hogy egy csomó fotóst is beengedett ugyanoda. Na, most ilyen színjátékot kétféle ember nem rendez semmi szín alatt: az igaz hívő és az igazi demokrata.”

„Emlékezetem szerint volt már egy kormány, amelyik ’forradalminak’ nevezte magát: az 1956. november 4-én megalakult ’forradalmi munkás-paraszt kormány’. A Kádár-kormány. Amelyik azért hazudta magát „forradalminak’, hogy ’ellenforradalomnak’ hazudhassa a levert forradalmat. De miért hazudik Orbán? Ő az 1989-es demokratikus rendszerváltozást (amit sokan rossz fogalomhasználattal, fából vaskarikaként ’alkotmányos forradalomnak’ neveznek) akarja negligálni.”

„A pártvezér-kormányfő szerint ’véget ért az ideológiai viták’ kora, és eljött a ’józan ész’ ideje. Mindkettőt az ő győzelme hozta el… Aki a közéleti vitáknak véget akar vetni, az nem demokrata – amivel persze nem mondtam újat Orbán Viktorról. A politikai ellenfelekkel szemben a józan ész egyedüli birtokosaként mutatkozni, őket onnan kizárni és esztelennek nyilvánítani, majd végül bezárni (zárt intézetbe küldeni), ez bizony a diktatúrák világából ismerős.”

„Mondandóm végéhez közeledve Szolzsenyicintől idézek:…’Az erőszak csak hazugsággal takarózhat – a hazugságot pedig csak erőszakkal lehet fönntartani.’
Szép kilátások.”

2010 tavasza
Geoff Mulgan: A kapitalizmus után (fordította: Konok Péter)
Eszmélet folyóirat 85. szám, 2010. tavasz  (online kiadás), eredeti írás: Prospect Magazine

„A ’mi jöhet a kapitalizmus után’ – nyitott kérdés, mert a mostani válság után, ez mindenesetre biztos, már semmi sem lehet ugyanaz, mint előtte volt. A tendenciák nyitottak; lehetséges, hogy a status quo rövid távon helyreállítható, ám valószínű, hogy csak átmenetileg állnak helyre a válság előtti vagy ahhoz hasonló viszonyok.”

„…a nyughatatlan kapitalizmus továbbra is alapot ad azoknak az elképzeléseknek, amelyek lehetséges önpusztulását jósolják. Egy nemzedékkel ezelőtt a társadalomtudós Daniel Bell úgy vélekedett a ’kapitalizmus kulturális ellentmondásairól’, hogy a kapitalizmus le fogja rombolni azokat a tradicionális normákat, amelyeken nyugszik - a ke­mény munka ethoszát, az örökség átadását a gyermekeknek, a túlhajtott hedonizmus elutasítását. Erre jó példa volt az 1990-es évek Japánja - a lazsáló tinédzserekkel, akik elvetették szüleik munkamorálját, amely a gazdasági csoda hajtóereje volt.”

„Perez azt sugallja, hogy meglehet, ismét az intézményi innovációk és kísérletek egy nagy periódusának a határán állunk, amelyek új kompromisszu­mokra vezethetnek a tőke, a társadalom és a természet igényei között. Visszatekintve, ezek a periodikus alkalmazkodások éppoly inherens velejárói a kapitalizmusnak, mint a pénzügyi válságok – valójában a ka­pitalizmus csupán a válságokon és az intézményi reformokon keresztül képes hozzáidomulni a változó feltételekhez, és újra megtalálni azokat a morális iránytűket, amelyek a piacok jó működéséhez szükségesek.”

„Ha valóban a küszöbön áll egy új, nagy alkalmazkodási periódus, akkor azt az ökológia, a globalizáció és a népesedés hármas szorítása fogja meghatározni. …az új technológiák között – a nagysebességű hálózatoktól az új energiákig, a csökkentett széndioxid-kibocsátású üzemektől a nyílt forráskódú szoftverekig és a géntechnológiáig van egy közös pont: a kapitalizmust potenciálisan mindegyik inkább szolgálóként, mint úrként teremti újra, legyen szó akár a pénz, a munka, a mindennapi élet vagy az államszervezet világáról.”

„A kormányok vélhetően jobban belefolynak majd a pénzügyi szolgáltatásokba…néhány kormányzat (mint Dánia vagy Szingapúr esetében) személyi, költségvetési alapú számlákat kínál az állampolgárainak, és nem nehéz elképzelni olyan szolgáltatást, ahol az emberek pénzt kölcsönözhetnek egy időre, a gyereknevelés vagy éppen a munkanélkülivé válás miatt, és azután azt a banki szolgáltatásoknál jóval kisebb költségekkel, adó formájában fizetnék vissza az elkövetkező két-három évtizedben, vagy éppen az ingatlanjaikra terhelnék őket.

Személyes jóléti számlák; személyes egészségbiztosítás; személyes széndioxid-kvóták. Bármelyik részét képezheti egy olyan felépítménynek, ahol a megreformált állam együttesen kezeli a kockázatokat, és egyben személyre szabja szolgáltatásait. Mindegyik olyan new deal-ek része lehet, amelyek az új jogokat a takarékosságra irányuló nagyobb ösztönzéssel elegyítik, amiből az egészségügy és az oktatás finanszírozható, és megoszthatóak a munka nagyobb rugalmasságának költségei.”

„A kapitalista válság természetesen globális, és megmutatja a fél évszázaddal ezelőtt felállított nemzetközi intézmények korlátait. …a partvonal mellett már ott sorakoznak a lehetséges új intézmények, a széndioxid ­kibocsátás ellenőrzésére és kezelésére, vagy bárminek a felügyeletére a globális migrációtól a biotechnológia szabályozásáig; és az olyan, még kevésbé formális intézmények, amelyek a világ közvéleményét kapcsolják be a döntésekbe, az e-parlamentektől az olyan globális aktivista kampány-platformokig, mint például az Awaaz online újság.”

„A válság első szakaszában a kapitalizmus utolsó korszakának nagy, bukásra álló (de jó kapcsolatokkal rendelkező) iparágai voltak azok, amelyek a legnagyobb sikerrel követelték ki maguknak a támogatásokat. Ám az érvek elmozdulnak – a múlt hibáinak bebetonozásánál fontosabbá válik, hogy miként képesek az újjáépítés projektjei elősegíteni a jobb foglalkoztatást, biztosítani a jövőt (mint San Franciscóban, ahol az elektromos gépkocsiknak építenek ki infrastruktúrát, vagy Korea kiterjedt zöld munkahely programja esetében). Mind ez ideig nem tudni, hogy ki lesz az a politikus, aki képes lesz megfogalmazni egy, a huszonegyedik század igényeinek jobban megfelelő ’szolgálókapitalizmus’ vízióját.”

„A de­mokráciák korábban mindig megszelídítették, vezették és újjáformálták a kapitalizmust. Véget vetettek az emberek adás-vételének, megszüntették a szavazatokkal és a közhivatalokkal való kereskedelmet, a gyermek­munkát és a szervkereskedelmet…– és a konfliktusoknak, illetve az együttműködéseknek ebből az elegyéből táplálkozott a világ soha nem látott fejlődése az elmúlt évszázadban.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!