Az egyházak hallgatnak
- Részletek
- 2014. március 01. szombat, 05:29
- Sós Csaba
A Mazsihisz nem vesz részt a magyar holokauszt 70. évfordulója alkalmából szervezett kormány-megemlékezéseken. Ennek alapvető oka a kormány emlékezetpolitikája.
A zsidó vallási szervezet nem ért egyet, nem érthet egyet Magyarország 1919-1944 évek közötti történelmének aktuálpolitikai átértelmezésével.
Vajon egyetérthet-e ezen korszak ideológiai, társadalompolitikai mintává tételével a XXI. századi demokratikus magyar közvélemény? Egyetérthetnek-e a történelmi egyházak e kor szimbólummá emelésével? Úgy gondolom, a válasz mindkét esetben csak nem lehet.
Magyarország, az Európai Unió tagjaként, a fejlett világhoz kíván felzárkózni, mert csak így biztosítható a magyar emberek szabadságának és anyagi jólétének kiteljesedése.
A rendi kiváltságokat fenntartó, félfeudális, antidemokratikus Horthy-kor semmilyen szempontból nem lehet mintaadó.
Keresztény ember nem lehet antiszemita, szól a pápai intelem.
A Horthy-kor az állami politika rangjára emelte az antiszemitizmust, tehát a keresztény egyházak számára ez a kor nem tekinthető keresztény kornak.
És mégis.
Az értelmiség jelentős része, a társadalom más, jelentős rétegei hallgatnak, sokan pedig támogatják a Horthy-kor mítoszteremtését.
A történelmi egyházak hallgatnak.
Ez nem zsidó ügy.
Hogyan képes boldogulni a nemzetek nagy versenyében egy olyan ország, amely a saját múltját sem képes öncsalás nélkül feldolgozni? A múltra vonatkozó öncsalás, önfelmentés, a másokban való bűnbakkeresés törvényszerűen folytatódik a jelenre vonatkozóan is, és gúzsba köti a jövőért dolgozó tetterőt.
A Mazsihisz kiállása a valósághű történelmi emlékezetpolitika mellett példaadó országunk demokratikus erői számára. Minden sértett állásponttal szemben a Mazsihisz nem bojkottál, nem osztja meg a társadalmat. Ha valaki a tárgyalások során javaslatokat tesz, az nem bojkottál, hanem megoldást keres.
A társadalmat a múltat átértékelő politika osztja meg Horthy-szobrokkal, antiszemiták beemelésével a nemzeti tantervbe, német megszállási emlékművel és a sor folytatható.
A társadalmat az osztja meg , aki magyarokról és velük együtt élő zsidókról beszél.
Ez nem zsidó ügy. Ez a modern, szabad, demokratikus Magyarország ügye.
1944-ben az egyházak hallgattak.
Hetven év után a múlttal való szembenézés ideje talán mégiscsak elérkezett már.
