Hátbatámadás, avagy a nagy hal
- Részletek
- 2014. március 01. szombat, 05:26
- Szabadi László
Pecázunk. Hosszas várakozás után végre kapás van. Bevágok neki, megvan. Húzása alapján úgy 4–5 kilósra saccolom. Néhány percnyi izgalmas fárasztás, és már itt is van a part közelében. Mondom is neki, akivel már vagy ötven éve boldog házasságban élünk:
– Hozd gyorsan a kiemelő szákot, alá kell meríteni!
– Melyik az?
– Melyik, melyik! Ott hever a lábad előtt.
– Jó, ne sürgess, viszem már, de aztán mit csináljak vele?
– Ha meglátod a halat, merítsd alája a szákot!
– Hova alája?
– A hal alá, érted már?
– Persze hogy értem, nem vagyok hülye – mondja szinte sértődötten, és a következő pillanatban úgy fejbe vágja a gyönyörű pontyot a háló fémkeretével, hogy az menten leszakad a horoggal együtt, és vidáman alámerül, mintha csak híres politikus volna.
– Mit tettél, te nőember? – kiáltok rá haragosan.
– Jaj de jó, jaj de jó, megmenekült a halacska! – örvendezik vigyorogva, és örömében ugrándozva megtapsolja saját produkcióját. Én meg rögtönítélő kedvemben már közlöm is vele a büntetést: soha többé nem jöhet velem pecázni. Én szerencsétlen rögtön ráébredek, milyen nagy hibát vétettem, mert már egyáltalán nem is igyekszik leplezni kitörő örömét a szentencia hallatán.
Később, jóval később, hónapok múltán akaratlanul is megbüntetem. Sikerül kifognom egy közel 2 méteres harcsát, majd nagy nehezen felvonszolni a lakásunkra, ahol észrevétlenül ráfektetem a konyha kövezetére. És ekkor szegénykém benyit a konyhába, majd a szörnyeteg láttán sírva fakad. Nem csoda, hisz akkora pofája van (a harcsának), hogy akár egy titkosított aktákkal teli dossziét is simán le tudna nyelni. Aztán amikor megnyugszik, megoperálom a zsákmányt, és a tartalmát felmutatva demonstrálom a mondást: a nagy hal megeszi a kis halat. Ezt a gondolatot egyébként és többek között valami Marx nevű jelentéktelen filozófus is meglebegtette. Persze, mostanában nem vagyunk ekkora falatokhoz szokva, és elismerem, hogy például a paksi halászlé méltán híres fogás. De én most szólok, az említett lé geográfiai determinációjára illő finomsággal utalva, hogy aztán ne legyen kifogás: a nagy hal már a spájzban csattogtatja a fogait! A minden lehetséges igényt messzemenően kielégítő új pecázati rendelkezés szellemében pedig azt üzenem minden pontyolva haladónak, hogy a lazac nem mehet ellenszélben.
