rss      tw      fb
Keres

Jó hír BukarestbőlJó hír Bukarestből




Megint kormánytényező lesz a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Ezúttal egyedül a Victor Ponta-féle szociáldemokratákkal koalícióban – aminek vélhetően erős visszhangja lesz idehaza is.


Miután kedden a bukaresti szociáldemokrata-liberális koalíció „felrobbant” (ami várható volt egyébként), magától értetődő természetességgel került napirendre az RMDSZ újbóli bevonása a kormányzásba. Elkerülendő azt a kellemetlenséget, hogy Basescu államfő egy kisebbségbe szorult, lemondott kormányfő helyébe valaki mást jelöljön. (Amit boldogan megtenne.) Tudniillik a szocdemeknek parlamenti többségre van szükségük, és ezt az RMDSZ meg az úgynevezett kisebbségi frakció nélkül nem képes összehozni. Az eddigi kétharmados többség mindenesetre „ugrott”.


De a lényeg – a szó politikai értelmében – nem a számokban rejlik. Hanem abban, hogy az RMDSZ-nek már két évvel ezelőtt is helye volt a kormányban, csak akkor a liberálisok „megfúrták”. Létezett egy hárompárti megállapodás már akkor is. De Crin Antonescu pártja csak „a magyarok” nélkül volt hajlandó végül szövetségre lépni a szocdemekkel; igaz, a magyarok nélkül is megvolt a kétharmad, csak épp Antonescu egyedül akart partner – és ellenfél – lenni a koalícióban. Engem ez már akkor meglepett, végtére is ha valaki liberálisnak mondja magát, akkor per definitionem nem lehet nacionalista. Antonescu azonban az volt, és egyre inkább az lett. Már ami a magyarokat, az RMDSZ-t illeti. (A román liberális magatartásnak egyébként hosszú, konzekvens történelmi előzménye van, amelyet itt hely hiányában nem részletezhetek.)


Ismerve a Ponta–Orbán-viszonyt, idehaza olyan érzület is kialakulhatott, hogy Ponta, aki pár hónapja Bukarestben látványosan elkerülte ( egy kínai-közép-kelet-európai csúcstalálkozón) a személyes kontaktust a magyar miniszterelnökkel, „magyarellenes”. De Ponta legfeljebb Orbán-ellenes, ám ezzel nincs egyedül. Jó társaságban érezheti magát. Ami az RMDSZ-t illeti, az egészen „más tészta”. Románia szocdem miniszterelnöke már két évvel ezelőtt is szívesen együtt kormányozott volna a romániai magyar párttal – nem rajta múlott, hogy másként alakult.


Amikor ezeket a sorokat írom, kedd éjfél van, s ahogyan a romániai hírportálokon látom, meglehetősen óvatos az újonnan előállt helyzet kezelése. Este tízkor az RMDSZ elnöke arról nyilatkozott, hogy Ponta még nem kereste meg. Én kevésbé leszek óvatos. Minden tétemet rátenném – de legalábbis egy fillért nem tennék ellene –, hogy már javában és nem órák óta folyik az alkudozás Ponta és Kelemen Hunor (vagy a megbízottaik) között, és az RMDSZ be fog lépni a kormányba. Az alku tétje természetesen az, hogy legyen-e Kelemen, mint Markó Béla volt, miniszterelnök-helyettes vagy csak miniszter; hány tárcát kapjon az RMDSZ, hány államtitkára legyen etc. Informátoraim szerint Kelemen nem föltétlenül akar Ponta helyettese lenni, de az alku pár napon belül létrejön, és a magyar Szövetségi Képviselők Tanácsa még e hét végén ráteszi a pecsétet az RMDSZ kormányba lépésére.


Szerintem más út nincs is az erdélyi magyarság előtt (amelynek egyetlen legitim képviselője van, az RMDSZ). Ezerszer bebizonyosodott, hogy minél inkább bent van a hatalomban, annál kisebb az esély, hogy a magyaroktól jogokat vegyenek el, épp ellenkezőleg. Parlamenten kívüli szervezetek (Székely Nemzeti Tanács és társai) üvöltözése nem oszt, nem szoroz. Történelmi szerencse, hogy egy 6 százalékos kisebbség Romániában többször is a mérleg nyelve tudott lenni, s ebből erősen profitáltak a helyi (önkormányzati) intézményei, képviselői, kicsit patetikusan szólva: az egész ottani magyarság. Kapott ezért a fejére az RMDSZ a züllött Tőkéstől kezdve a Budapesten felkarolt fantompolitikusokig (lásd Kövér kedvencét, Szász Jenőt), de az RMDSZ-ben – gondolom én – van annyi erő és tartás, hogy ha neki Budapestről történetesen azt tanácsolják, ne „boltoljon” a román szocikkal, ellenáll, mert az a valami, amit nemzeti (nem pedig nem létező össznemzeti) érdeknek hívnak, ezt kívánja most.