rss      tw      fb
Keres

Meg vannak számlálva Szőcs Géza napjai?

Sajátos captatio benevolentiae-vel nyitott Orbán Viktor miniszterelnök Sanghajban az MTI tudósítása szerint: „’Nekünk magyaroknak mindig öröm Kínában lenni’ - kezdte beszédét Orbán Viktor, utalva a Hungary országnév jelentésére, ’a hunok földjére’, a magyarok ázsiai gyökereire.”

Korán észrevettük, az új divat az ázsiai eredet szapora emlegetése – milyen megalázó önmagában is, hogy csak a halzsíros finn miniszterelnök után kerültünk sorra, mi nagymúltú szittyák. Az ázsiai gyökerek emlegetése különben teljességgel rendjén való, több okból is. Egyrészt tagadhatatlanul vannak ázsiai gyökereink – is. Másrészt európainak egyre kevésbé nevezhető az ország, hunnak meg egyre inkább: a nomádok szokása volt, hogy kérdezés nélkül vették el, ami kellett nekik, uralkodóik nem tűrhették az ellentmondást, mert az a gyengeség jele volt, s gyors bukáshoz vezethetett volna, ha nem intézik el jó előre riválisaikat. De a sámánokat nem végeztették ki, ha kedvezőtlen jóslattal álltak elő, hanem inkább eltöprengtek, mikorra halasszák a hadjáratot. És nem is hívták demokráciának a birodalmat sem, és népakaratnak sem, amit néhány bizalmi emberükkel együtt eldöntöttek. Egyébként meg, visszatérve a hunoskodásra: legyünk megértéssel, rá kell hajtani a túlságosan nagyra nőtt Jobbik-táborra.

Csak hát... A Hungária sajnálatos módon nem ’a hunok földje’, mert az Hunnia, hanem ’az onogurok országa’ – már a honfoglalás előtt is ennek a török népnek a nevével nevezték meg ugyanis a magyarokat. Igaz, holmi középkori krónikások valóban azt hitték, hogy a kettőnek, a hunoknak és a hungarusoknak közük van egymáshoz, de elég lett volna egyetlen Wikipedia-keresés, hogy fény derüljön rá, a középkoron már túlléptünk, és egyébiránt ezt az onogur-sztorit az ősmagyar-kultuszt ápolók jelentős része amúgy tudja. Utánaolvasott.

Kínából nézve persze olyan mindegy, ez a picike, kisebb városnyi európai ország minek mondja magát – a picike országnak azonban nem egészen mindegy. Annyi előnye volt ennek a „mi hunok vagyunk ám” azonosulásnak, hogy erről legalább már a kínaiak is hallottak: évszázadokon keresztül háborgatták, zaklatták, rabolták és ölték őket ősi ellenségeik, az ázsiai hunok, azaz a hiungnuk, még azok után is, hogy egy egész hosszú, nagy falat építettek ellenük. Persze a hiungnuktól való rettegés eme emlékműve ma szép bevételt jelent Kínának, nincs turista, aki ne akarná látni, de azért hálát ne várjunk tőlük az ázsiai hunok nevében. Különben hivatkozhatott volna miniszterelnökünk a török nyelvű, a dilettáns elméletekben nagy kedvvel testvérnek mondott ujgurokra is, őket is jól ismerik a kínaiak, másfél éve tart emberi jogi küzdelmük, robbantgatnak és gyújtogatnak, a kínaiak nem győzik fölszerelni a térkamerákat, elzárni a túlságosan kritikus újságíróikat. Ehhez képest tényleg bölcs döntés volt a rég halott ázsiai hunokkal előhozakodni.

Nemsokára Magyarország lesz az Unió soros elnöke – csak nehogy akkor is hunként jelentkezzünk be, mert a törökökön meg rajtunk kívül nincs nép a világon, ahol Attila meg a hunok neve jól csengene, s ne viszolygást keltene. Mert a maga szempontjából borzalmas, ocsmány, undort keltő, kegyetlen, nem-is-ember csürhének látta őket az akkori Európa. A Történelem Urára kérjük az elnöki kommunikációs stábot: nehogy tovább búvárkodjanak a középkori kódexekben, mert a végén még rátalálnak egy névtelen szerző munkájára, aki a germán Hunger, azaz ’éhség’ szóból származtatta a hungárusok nevét. A végén félreértenék, hogy akkor itt mégis válság van, oszt annyi a devizahiteleseknek, meg úgy egyáltalán.

A kultúráért felelős államtitkár igazán segíthetne az ilyen malőrök elkerülésében, elvégre programjának, igen üdvös módon, fontos része az őstörténeti bornírtságok elleni küzdelem: „a kulturális diskurzusokban jelennek meg folyamatosan a délibábos viták, a sületlenségek. A kevésbé képzett emberek fantáziáját ez megragadja, és végső fokon a nemzeti identitásukban okoz zavart. Mert oda jutnak el, hogy nem is magyar vagyok, hanem ez vagy az. Ezeknek szeretnék véget vetni.” Ajjaj, szegény Államtitkár Úr. Nem tudhatta előre, mibe fut bele ezzel az elkapkodott nyilatkozattal.

(Sándor Klára)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!