rss      tw      fb
Keres

Lássunk csudákat!

Egy héttel ezelőtt még lehetett volna e helyütt azon morfondírozni, vajon meg lehet-e próbálni értelmesen véleményt mondani a kormány által hajszolt alkotmányozási brainstormingról, s mondjuk gondolatkísérleteket ismertetni arra nézvést, hogy a tervezett alkotmány preambulumában meg lehet-e említeni Isten nevét, a kereszténységet vagy az ún. „Szentkoronát”, anélkül, hogy ezzel teokratikus vagy diszkriminatív jelleg állna elő. De most már minek? A választásokon 53 százalékos, az országgyűlésben kétharmados fölhatalmazású pártszövetség és annak teljhatalmú vezetője azóta nyíltan az ország képébe vágta: számára az alkotmány egy papírfecni.

A hatalommániákus logika ezúttal is igen egyszerű. Első szabály: az törvényes és alkotmányos, amit mi annak tartunk. Második szabály: ha mégsem az, akkor automatikusan az első szabály lép életbe. Akkor majd nem a törvényt igazítjuk az alkotmányhoz, hanem az alkotmányt a törvényhez. De még ennél is jobb, ha elvileg kiiktatjuk a lehetőséget annak megállapítására, hogy egy törvény vagy intézkedés nem alkotmányos: hiszen ha az Alkotmánybíróság nem tudja kimondani róla, hogy alkotmányellenes (merthogy nem teszik számára lehetővé), akkor nyilván nem alkotmányellenes! Ez már valóban forradalmi logika, forradalom a józan ész ellen.

Ennek a már tényleg vérlázító pimaszságnak meg is lett az eredménye. Három csudát is láthattunk a napokban. Az első: az alternatív párt, amely eddig kategorikusan elutasított minden együttműködést a szocialista párttal, most hajlandó volt aláírni egy közös tiltakozó levelet. (Vezetője sajnos szükségét érezte, hogy – mintegy ellensúlyként – párhuzamosan méltatlan támadást intézzen a volt szocialista pártelnök-miniszterelnök ellen.) Az együttműködés föltehetőleg nem lesz ugyan rendszeres, nem is kell annak lennie, de a jég megtört. A második csudálatos esemény: a szélsőjobboldali párt föllépett a jogállamiság védelmében. Hitte volna valaki egy héttel ezelőtt? Végül a harmadik: a kormányzó klerikálnacionalista pártszövetségen belül, mint hírlik, némi elégedetlenkedő morgolódások voltak hallhatók. A végén még megérjük, hogy lesz egy reformszárnyuk.

A kormánypropaganda a szokásos primitív érvekkel és agresszív nyomásgyakorlással dolgozik. (1) A szocialisták azért hőzöngenek, mert őket érinti a 98 százalékos törvény – na és a másik két párt? (2) A kormány csak az emberek igazságérzetének tesz eleget – ez minden, a jogállamiságot fölszámoló diktatúra szokásos érve. (3) Az új alkotmány majd megoldja a problémákat – a jelenlegi tehát de facto már most hatályon kívül van helyezve.

A két demokratikus ellenzéki párt levonta a megfelelő következtetést: kivonult az ezek után már egyértelműen a bohózati műfaj jellegét öltő alkotmányozási színjátékból. Alkotmányozni – ezekkel?!

(Lendvai L. Ferenc)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!