Simon-ügy: Nem tudni, honnan szármaSimon-ügy: Nem tudni, honnan származtak a 228 millióról szóló értesülésektak a 228 millióról szóló értesülések
- Részletek
- Szemle
- 2014. február 09. vasárnap, 06:00
- (mzs)
Az alábbi összeállításból kiderül, nem tudni, hogyan szerzett tudomást a Legfőbb Ügyészség (meg persze a Magyar Nemzet) Simon Gábor, volt MSZP-elnökhelyettes osztrák bankban elhelyezett pénzéről. Megtudhatják, mi az uniós FIU-hálózat (pénzügyi hírszerző egységek), miért nem száll be teljes körűen Ausztria a gyanús pénzekről szóló európai információcserébe, illetve hogy az offshore-paradicsomok közül Cipruson 1469, a Seychelles-szigeteken 1303, Hollandiában 1246 magyar cégtulajdonos volt bejegyezve 2013 végén.
Legfőbb Ügyészség: Az osztrák hatóság értesítette a magyart
A legfőbb ügyész adócsalás és magánokirat-hamisítás megalapozott gyanúja miatt kezdeményezte Simon Gábor szocialista országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését szerdán délután az Országgyűlés elnökénél – közölte a Legfőbb Ügyészség sajtószóvivője, Fazekas Géza szerdán rendkívüli sajtótájékoztatóján [amelyet a HírTV-nek élőben sikerült közvetítenie, olyannyira, hogy Fazekas szóvivő a stúdióbeli felkonferálást is megvárta]. A nyomozás elrendelésének alapja az osztrák pénzpiaci felügyelet által a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pénzmosás Elleni Információs Irodájának küldött értesítése volt, mondta Fazekas. Az osztrák felügyelet derített fényt a nagy összegű készpénz elhelyezésére, és a nemzetközi szerződések alapján – pénzmosás gyanús ügyletet tapasztalva – tette meg a jelzést a magyar félnek.
Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség szóvivője a lapnak pénteken azt mondta, „valójában a pénzmosás elleni nemzetközi hálózat, a Financial Intelligence Unit (FIU) osztrák tagszervezetétől kapta az információt a magyar FIU-szervezet, a NAV berkein belül működő Pénzmosás Elleni Információs Iroda. (Szerdai sajtótájékoztatóján – lásd fent – még az osztrák pénzpiaci felügyeletet nevezte az információ forrásának. Az pedig a Finanzmarktaufsicht, azaz FMA.) Fazekas tájékoztatása szerint a 2013. augusztus 9-én kelt, Magyarországon augusztus 13-án iktatott levélből az derül ki, hogy az osztrák FIU-egység egyik kutató-elemzőmunkatársa rutinszerű ellenőrzést végzett a rendszerükben, miután a sajtóból értesült, hogy valamilyen pénzügyi bűncselekménnyel összefüggésben a magyar legfőbb ügyész Simon mentelmi jogának felfüggesztését kérte. Ekkor figyeltek fel a Simon nevén lévő számlára. Azonnal értesítették a magyar FIU-egységet, az pedig – az ellenőrzések elvégzése után – október 16-án tájékoztatta a Legfőbb Ügyészséget.”.
Osztrák hatóságok: pénzmosás gyanúja esetén ők az osztrák rendőrségnél tesznek feljelentést
Az MTI Fazekas szóvivő kijelentése nyomán – hogy ugyanis a Simon-ügyben a nyomozás elrendelésének alapja az osztrák pénzpiaci felügyelet által a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak küldött értesítés volt – kereste meg csütörtökön az osztrák hatóságokat,.
A Fazekas szóvivő által megnevezett osztrák Pénzpiaci Felügyelet (FMA) szóvivője – a hivatali titoktartás kötelezettsége miatt – csak általános tájékoztatást adott. Eszerint a felügyelet feladata a pénzmosás megelőzésében annak ellenőrzésére vonatkozik, hogy a pénzintézetek betartják-e a megelőzést szolgáló szabályokat. Ha a pénzintézetek saját megelőző intézkedéseik során pénzmosásra utaló jelet észlelnek, azt jelenteniük kell a rendőrségnek. A nyomozást a bűnügyi rendőrség folytatja le és a gyanú megszilárdulása esetén feljelentést tesz az ügyészségen. Ugyanígy, ha az FMA bukkan a felügyeleti tevékenysége során pénzmosás gyanújára, a rendőrségen tesz feljelentést. [Mármint az osztrák, és nem a magyar rendőrségen.]
Az osztrák bűnügyi rendőrség szóvivője, az adó- és vámügyi bűncselekményeket vizsgáló Finanzpolizei szóvivője egyaránt azt közölte, hogy egyedi ügyekben, a bank- és adótitok és a hivatali titok védelme miatt, nem adhatnak tájékoztatást. De ha pénzmosás nyomaira bukkannak bármelyik banknál, ők is [az osztrák] a bűnügyi rendőrségen tesznek feljelentést.
Külföldi hatóság megkeresés esetén kaphat tájékoztatást az osztrák társszervektől
Petra Roth, az osztrák Volksbanken AG kommunikációs illetékese is azt mondta: a banktitokra vonatkozó előírások értelmében nem adhat tájékoztatást arról, hogy van-e adott képviselőnek számlája a Volksbank valamelyik fiókjánál, vagy sincs. De külföldi hatóságok nemzetközi jogsegély eljárás keretében kaphatnak tájékoztatást banki ügyfelekről. Ilyenkor a külföldi hatóság az osztrák társszerveket keresi meg, és az osztrák hatóság fordul adatkéréssel a bankhoz. Az osztrák hatóságok pedig rendszerint arra kötelezik az érintett bankot, hogy az adatkérést tartsa titokban az ügyfél előtt. A Volksbank a politikai érintettségű személyiségek (nemzetközi banki szóhasználatban: PEP – Politically Exposed Person) azonosítása érdekében „nemzetközileg elismert adatbázisokat alkalmaz”, és betartja az osztrák banktörvényben foglalt, megerősített gondosságról szóló előírásokat.
Népszabadság: kizárt, hogy egy osztrák elemző „kikukázhatta” Simon nevét – és más magyarázatok
„Az általunk megkérdezett szakértő… kizártnak tartja, hogy az osztrák FIU-egység munkatársa egy magyar újsághír olvastán a számítógépével ’kikukázhatta’ az osztrák bankrendszer adatbázisaiból Simon nevét és bankszámlaszámát. Ez csak akkor történhetett úgy, ahogy azt az ügyészségi szóvivő mondta, ha korábban már a bank bejelentést tett Simonnal kapcsolatban. Simon politikus, a politikusokra Ausztriában legalábbis szigorúbb azonosítási szabályok vonatkoznak. Ha ő felfedte a kilétét, akkor a bank nagy valószínűséggel jelentette a hozzá köthető nagy összegű tranzakciót a FIU-nak. Így kerülhetett be a FIU rendszerébe Simon neve, ahonnan – ha így történt – a magyarországi büntetőeljárásról olvasó munkatárs aztán előkaparhatta. De akkor miért mulasztotta el az osztrák FIU-szervezet értesíteni a magyar társszervét?
Pénzügyi körökben több más ’magyarázat’ is terjed arról, hogyan lepleződött le Simon Gábor és az ő bankszámlája. Egyesek szerint itthonról hívták fel a magyar hatóságok figyelmét a számlára, majd ők kezdtek el kérdezősködni az osztrákoknál, s amikor fény derült a számlák létezésére, közösen összeállítottak egy fedőtörténetet a magyar újságok hírei alapján is kutakodó buzgó osztrák FIU-munkatársról. Egy másik elmélet szerint egy rossz kezekbe került számlakivonat okozta Simon vesztét.”
***
Banktitok és adóelkerülés – Ausztria és Luxemburg továbbra is ellenáll az információcserének
Ausztria és Luxemburg ellenállása miatt továbbra sincs teljes körű egyetértés az unión belül abban, hogy a tagországok automatikusan mindenre kiterjedő tájékoztatást kötelesek-e adni egymásnak a bankjaikban más uniós polgárok által tartott értékpapírokról és az utánuk realizált jövedelemről. A kérdés szorosan összefügg azzal, hogy lesz-e ilyen megállapodás az unió és öt EU-n kívüli európai ország – Svájc, Liechtenstein, Andorra, Monaco és San Marino – között.
A jelenlegi szabályok szerint az EU-országok – nem személyekre lebontva, hanem a végösszeg tekintetében – tájékoztatni kötelesek egymást arról, hogy más tagországbeli betétesek mekkora kamatjövedelemre tesznek szert bankjaikban. Arra azonban már nincs szabály, hogy ugyanezt érvényesítsék más pénzügyi termékeknél, például befektetési papírok után szerzett jövedelmeknél is.
Az Európai Bizottság 2008 óta ösztökéli a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket az adóelkerülés kivédése érdekében. Tavaly Ausztria és Luxemburg feladta korábbi ellenállását és beleegyezett abba, hogy az EU tárgyalásokat kezdjen az említett öt unión kívüli európai országgal a megtakarításokból származó jövedelmekre vonatkozó automatikus információcseréről.
A kamatjövedelemből levont forrásadónak a betétes országába történő átutalása anonim módon történik. Luxemburg és Ausztria jelezte, hogy 2015-től hajlandó lesz áttérni a forrásadó kivetéséről és átutalásáról az uniós partnerekkel való automatikus információcserére. Ám az uniós országok pénzügyminisztereinek tavaly decemberi tanácskozásán azonban világossá vált, hogy ez a két ország továbbra sem járul hozzá az adóügyi átláthatóság növelését célzó új uniós jogszabály elfogadásához. Szerintük előbb az EU-n kívüli ötökkel – de legfőképpen Svájccal és Liechtensteinnel – kell megállapodásra jutnia az uniónak. (Különben oda áramlanak át a megtakarítások.)
***
A Pénzügyi Hírszerző Egységek (FIU) az Európai Unióban
A pénzügyi hírszerző egységek (FIU) hálózatát az Európai Unió tagországaiban az Európai Parlament és az EU-tagállamok kormányait képviselő tanács 2005-ös döntése alapján hozták létre. Az irányelv „a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről” rendelkezik.
Az irányelv olyan jogszabály, amelyet a tagországoknak csak tartalmilag kell végrehajtaniuk, azaz a megvalósítás módjának kiválasztását a tagállamokra bízza.
A pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó irányelv értelmében minden uniós tagállamnak létre kell hoznia egy pénzügyi hírszerző egységet. Ez felel a pénzmosással összefüggésbe hozható információk „átvételéért, igényléséért, elemzéséért és az illetékes hatóságokkal való közléséért”. A tagországoknak kell biztosítaniuk azt, hogy a FIU hozzáférhessen minden szükséges pénzügyi, igazgatási és nyomozó hatósági információhoz, valamint az egység finanszírozását.
Az irányelv hatálya alá tartozó „intézmények és személyek késlekedés nélkül kötelesek a gyanús ügyletekről bejelentést tenni a FIU-nak”, de a FIU is kérheti információk kiadását a hatályos jogszabályokkal összhangban. Az uniós jogszabály szerint „a hatálya alá tartozó intézmények és személyek nem tájékoztathatják sem az érintett ügyfelet, sem egyéb harmadik személyeket arról, hogy adatokat továbbítottak a FIU-nak”, kivéve, „ha ennek felfedésére bűnüldözés céljából van szükség”.
A FIU munkáját segíti egy számítógépes hálózat, a FIU.NET is. Központi adatbázissal ez nem rendelkezik, de lehetővé teszi, hogy az érintett országok egymásnak adatokat küldjenek.
Az uniós irányelvet a hitelintézetekre, a pénzügyi szolgáltatókra, a független jogi hivatás képviselőire, a közjegyzőkre, a könyvelőkre, a könyvvizsgálókra, az adótanácsadókra, az ingatlanügynökökre, a kaszinókra, a vagyonkezelői vagy társasági szolgáltatókra, valamint az árukereskedők egy részére kell alkalmazni. Az irányelv hatálya alá tartozók az üzleti kapcsolat létesítésekor, illetve legalább 15 ezer euró összegű alkalmi ügyletek teljesítésekor kötelesek ügyfeleiket átvilágításnak alávetni. A gyanús ügyletekről „jelentést kell készíteniük, tekintet nélkül bármilyen kivételre vagy küszöbértékre”.
Magyarországon is törvény rendelkezik a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzéséről és megakadályozásáról. Magyarországon belül a FIU 2012. január 1-jétől főosztályként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Hivatalában működik Pénzmosás Elleni Információs Iroda elnevezéssel.
A magyar FIU, azaz a Pénzmosás Elleni Információs Iroda tájékoztatója
Az irodához tavaly az első félévben havonta átlagosan 1100 bejelentés és adatszolgáltatás érkezett. Ezek túlnyomó többsége (89,5 százaléka) banki bejelentés. Nem-pénzügyi szolgáltatóktól az említett időszakban összesen csupán 14 bejelentés érkezett. Külföldi pénzügyi információs egység megkeresésére 107 esetben került sor, 35 esetben tájékoztatásra, a Pénzmosás Elleni Információs Iroda pedig 110 esetben válaszolt meg külföldi megkeresést, és 41 esetben adta meg az előzetes hozzájárulást információtovábbítás céljára.
A tájékoztatás szerint a FIU jogosult megismerni bármely szolgáltató által kezelt adatot, bank-, fizetési-, értékpapír-, biztosítási, pénztár-, foglalkoztatói nyugdíjtitkot, üzleti titkot, központi államigazgatási szerv, bíróság, felügyeletet ellátó szerv által kezelt adatot, valamint adótitkot vagy vámtitkot is. A bejelentési kötelezettség pedig kiterjed a végrehajtott, végrehajtandó vagy „az ügyfél által kezdeményezett, de végre nem hajtott” ügyleti megbízásra is.
***
Bisnode: még mindig Ciprus a magyar cégek offshore paradicsoma
Mérsékelten ugyan, de csökken azon magyar cégek száma, amelyeknek a tulajdonosa valamelyik offshore országbeli cég; a legtöbb magyar cégtulajdonos Ciprusban, a Seychelles-szigeteken és Hollandiában székel a Bisnode üzleti információszolgáltató elemzése szerint.
A Bisnode pénteki közleménye szerint az Európai Unió és az Egyesült Államok adóparadicsomokra irányuló, folytatódó nyomásgyakorlásának következményeként az adóparadicsomokban tevékenykedő cégtulajdonosok száma Magyarországon 2013-ban 3,1 százalékkal csökkent, míg 2012-ben még 2,33 százalékkal növekedett. Szlovákiában ugyanakkor nő az offshore országokhoz köthető cégek száma, 2013-ban több mint 5,5 százalékos növekedést könyveltek el, ráadásul arányaiban is több offshore vállalkozás tevékenykedik, mint Magyarországon.
A Cipruson bejegyzett magyar cégtulajdonosok száma a ciprusi pénzügyi válság hatására egy év alatt 7,8 százalékkal mérséklődött, de csökkenés volt tapasztalható Hollandiában (2,6 százalék) és a Seychelles-szigeteken is (1,9 százalék). Cipruson 1469, a Seychelles-szigeteken 1303, Hollandiában pedig 1246 magyar cégtulajdonos volt bejegyezve 2013 végén.
Az említett három országon kívül kedvelt offshore célpont még Svájc, Panama, Belize, Luxemburg és Liechtenstein is. Ezekben az államokban is több mint 500 működő magyar cégnek van tulajdonosa, de közülük Belize volt az egyetlen, ahol nőtt a Magyarországhoz kapcsolódó cégek száma. Néhány száz cég kötődik a Marshall-szigetekhez, Hongkonghoz, Írországhoz, illetve Gibraltárhoz is.
A közlemény szerint a Top 10 célpont közül a működő magyar cégek tulajdonosainak körében leginkább Ciprus és Panama népszerűsége csökkent, míg Hongkong, a Marshall-szigetek vagy Belize több magyar céggel „büszkélkedhetett” mint egy évvel korábban. Seychelles-szigeteki tulajdonossal alakult a legtöbb új offshore cég 2013-ban, ami a szlovákiai cégek körében is a legnépszerűbb célpont volt. Magyarországon 77, míg Szlovákiában 40 új cég jött létre a szigeteken működő tulajdonossal. Ezt követően Ciprus, Belize, Svájc, Panama és Hollandia volt a legnépszerűbb adóparadicsom.
