Spiegel: Botrányhullám a holokauszt-emlékévben Magyarországon
- Részletek
- Szemle
- 2014. február 09. vasárnap, 05:49
- (hj)
A Der Spiegel című német hetilap online kiadásában Zsidóellenesség Magyarországon – Botrányhullám a holokauszt-emlékévben címmel közölte Keno Verseck cikkét. A magyar kormány egy holokauszt-emlékévvel akarta magát tisztára mosni a vád alól, hogy nem tesz eleget az antiszemitizmus ellen. Ennek ellenére most halmozódnak az antiszemita botrányok. Az ország zsidó hitközségei ezért a tervezett rendezvények bojkottjával fenyegetőznek.
Amikor a magyar kormány tíz hónappal ezelőtt bejelentette, hogy 2014-et megteszi holokauszt emlékévvé, az országban sok zsidó teli volt reménnyel. A tervet a magyar vezetés komoly gesztusaként fogadták, jelzésként, hogy a kormány határozottan fellép az antiszemitizmus és a szélsőjobboldaliság ellen – ahogyan Orbán Viktor kormányfő a Zsidó Világkongresszus tavaly májusi, budapesti tanácskozásán ígérte.
Mostanra a legtöbb zsidó elveszítette jóhiszeműségét. A hitközségek többsége az emlékrendezvények bojkottjával fenyegetőzik. Az ok: a Holokauszt Emlékév hivatalos történelem-relativizálással és antiszemita botrányokkal kezdődött. „Nagyon el vagyunk keseredve” – mondta Heisler András, a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetségének (MAZSIHISZ) elnöke.
Tulajdonképpen számos eseményt terveznek a magyar zsidók német megsemmisítő táborokba deportálásának 70. évfordulója alkalmából: országszerte emlékünnepségeket, zsinagógák renoválását, az emlékezéskultúra elősegítését a közintézményekben, egy Holokauszt Emlék- és Oktatási Központ létesítését a budapesti Józsefvárosi pályaudvaron.
A kormány azonban először az egész országban ünnepségeket tartatott a Szovjetunióban elesett magyar katonák emlékére. Ott, a Don-kanyarban 1942/43-ban alig néhány hét alatt százezer magyar katona esett el. A Szovjetunió elleni támadást Vargha Tamás védelmi államtitkár Budapesten, január 11-én, a központi rendezvényen így interpretálta: „A távoli orosz csatamezőkön magyar katonák védték a hazájukat.”
A megszállási emlékmű vitákat vált ki
Nem sokkal később Szakály Sándor, a tavaly ősszel a kormány által alapított, hivatalos Veritas történelmi intézet vezetője relativizálta közel 600 ezer zsidó 1944–1945-ös meggyilkolását.
Az MTI hírügynökségnek adott interjúban azt mondta, hogy a zsidók Magyarországon csak az ország német megszállása, vagyis 1944. március 19. után szenvedtek „jelentős veszteségeket”. A magyar állam korábbi deportálási akcióit „idegenrendészeti intézkedéseknek” nevezte, tekintettel arra, hogy az érintett zsidók nem rendelkeztek magyar állampolgársággal. Ezen kívül arról beszélt, hogy Magyarországon a két háború közötti időszakban „valóban létezett zsidókérdés”.
A következő vitát egy emlékmű váltotta ki, amelyet a kormány tervez, megemlékezésként arról, hogy Magyarországot megszállta a német Wehrmacht. Az emlékmű a tervek szerint a budapesti Szabadság téren áll majd, és egy birodalmi sast (a hitleri Németország) ábrázol, amint megtámadja Gábriel arkangyalt. Kifejezetten az 1944 márciusa, és a háború vége, 1945. áprilisa közötti időszak „összes áldozatának” szentelik. A kormány olvasatában – ahogyan az a 2012 óta érvényes magyar alkotmányban is szerepel, Magyarország 1944. március 19-én elvesztette szuverenitását, és csak 1990. május 2-án nyerte vissza. E mögött az az elgondolás áll: a magyar állam csak korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem volt felelős a magyar zsidók holokausztjában.
Valójában Magyarországnak fájdalmas felismerésekkel kell szembenézni. Erre hívja fel a figyelmet többek között Ungváry Krisztián, az egyik legnevesebb magyar történész. Azt mondja, a magyar hatóságok nagy igyekezettel deportálták a zsidókat, és nem hagyták magukat megállítani attól sem, hogy a németek felszólították őket a mérsékletre és szisztematikusabb szervezésre. Emellett Magyarország ugyan formálisan megszállás alatt állt, ténylegesen azonban Németország legfontosabb szövetségese volt. „A megszállás emlékmű ezért durva és tendenciózus történelemhamisítás.”
A zsidó hitközségek szövetségének ultimátuma
Ungváry még két tucat magyar történésszel együtt nyílt levelet intézett az Orbán-kormányhoz, amelyben felszólította, hogy ne állítsa fel a megszállás emlékművét. A magyar vezetés azonban megingathatatlannak tűnik. A kormányzó Fidesz egyik szóvivője az emlékmű körüli vitát „hisztériakeltésnek” nevezte, maga Orbán pedig a zsidó hitközségek szövetségének, a Mazsihisznek írt levélben kérte ki magának, hogy „politikai célokra használják fel az emlékművet”, és védelmébe vette szándékát, hogy a megszállás és a háború minden áldozatáról együtt emlékeznek meg.
A Mazsihisz a héten hárompontos ultimátumot adott a kormánynak: a szövetség követeli Szakály Veritas-igazgató lemondását, a megszállási emlékmű március 19-re tervezett leleplezésének elhalasztását legalább az április 6-ra kitűzött parlamenti választások utánig, továbbá nagyobb beleszólási jogot kíván a Sorsok Házának nevezett emlék- és oktatási központ koncepciójába. A Józsefvárosi pályaudvaron építendő központ projektvezetője, Schmidt Mária vitatott történész; őt számos történész kollégája és a zsidó hitközségek is azzal vádolják, hogy a Sorsok Házában relativizálni akarja Magyarország részvételét a holokausztban.
„Amennyiben nem teljesítik a követeléseinket, lemondjuk részvételünket az emlékévben” – mondja Heisler, a Mazsihisz elnöke. Orbán jövő héten akar válaszolni az ultimátumra. Több zsidó hitközség és intézmény nem akar addig várni – a héten visszaadtak a kormánynak állami pénzeket, amelyeket zsinagógák és temetők fenntartására, továbbá kulturális rendezvényekre szántak. Ezek között van a Frankel Leó úti és a Dohány utcai közösség. „Ennek a kormánynak a pénzével nem akarunk meggyilkoltjainkra emlékezni” – indokolta a lépést Tordai Péter budapesti hitközségi elnök.
A budapesti hitközségekben uralkodó hangulatot Tordai így írja le: „Sok holokauszt-túlélőt ismerek, akik már nem mernek kimenni az utcára. Csak remélhetem, hogy Magyarország olyan ország marad, amelyben továbbra is élhetnek zsidók”.
