rss      tw      fb
Keres

Külpolitikai konferencia - Balogh Margit: Mindszentyt aduként kezelték Kádárék

MTI 2010. október 28., csütörtök 17:44

Mindszenty József bíborost aduként kezelte Kádár János, az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára és a pártvezetés - mondta Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Intézetének igazgatója csütörtökön Budapesten, a Magyar külpolitika az 1960-as, 1970-es években című konferencián.

Felidézte: Kádárék ahhoz a feltételhez kötötték Mindszenty kiengedését Magyarországról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc megtorlása miatti "magyar kérdést" levegye napirendjéről az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), azonban ebbe az ENSZ-ben nagy befolyással bíró Egyesült Államok "nem volt hajlandó belemenni".

A két állam vezetői 1967-1971 között tárgyaltak arról, milyen feltételekkel hagyhatja el Mindszenty József az amerikai nagykövetséget. Sokak szerint az emigráció vállalása "Mindszentynek a legnagyobb áldozata volt" - emlékeztetett.

Kitért arra is, hogy 1956-ban mindössze három és fél napig tartott Mindszenty szabadsága. A püspöki karban azzal kapcsolatban, hogy Mindszenty az amerikai követségre menekült, azt fogalmazták meg, hogy "a hősiesség csak bizonyos ideig szokott tartani". Megütközést keltett az is sokak körében, hogy egy protestáns többségű ország nagykövetségére ment a bíboros.

Balogh Margit arról is beszélt, hogy Mindszenty József azonnal megkapta a menedékjogot az Egyesült Államoktól, sőt Washington már két órával megjelenése előtt arról tájékoztatta budapesti nagykövetségét, hogy be kell őt engedni, "ha kopogtat". Az amerikai nagykövetség ugyanakkor nem értett egyet azzal, hogy másfél évtizedes ott-tartózkodása idején Mindszenty a Kádár-rendszer tekintélyét épületükből próbálja aláásni. Az amerikai elnököktől is mindössze kétszer kapott levelet, Kennedytől 1961-ben, Nixontól 1971-ben.

Az amerikaiakra "sokkolóan hatott" az is, hogy Mindszenty az ENSZ-erők bevonulását kérte Magyarországra 1956 után. Az amerikaiak rájöttek 1963-ban, hogy a Vatikán nélkül nem tudják megoldani a Mindszenty-kérdést, a bíboros azonban nem akart elmenni, mert azt mondta, "neki a nyája mellett van a helye" - tette hozzá.

Kádárék 1957 márciusában kinyilatkoztatták, hogy hatályban van Mindszenty ellen a büntetőeljárás, ami azt jelentette, hogy ha kijön a nagykövetségről, bebörtönözhetik. Ellátása napi két és fél dollárba került a nagykövetségnek, ebben benne volt a napi szivaradag is.

Baráth Magdolna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főosztályvezetője előadásában rámutatott: a szovjet pártvezetők rendszeresen megkapták 1945-től a magyar pártvezetés üléseinek jegyzőkönyveit. 1959-ben például arról határoztak, hogy az ideológiai és a kulturális területnek nagyobb hangsúlyt kell kapnia a két ország kapcsolatában.

Mint mondta, a szovjet diplomácia jelentéseinek köre 1956 után bővült, nemcsak a PB-tagokkal, KB-titkárokkal, hanem a KB- osztályvezetőkkel, a külügyminiszterrel és helyetteseivel, fontosabb nagyüzemek vezetőivel is rendszeresen találkoztak a szovjet diplomaták Magyarországon.

Az is kimutatható, hogy a szovjet külügyminisztérium utasította Kádárékat, figyeljenek oda jobban arra, hogy az 1956-ban magukat kompromittáló politikusokat lehetőleg ne alkalmazzák a pártban vezető tisztségekben.

A történész elmondta, 1959-ben arról is tárgyaltak a szovjet diplomaták a magyarokkal, hogy az ország tegyen eleget annak a kötelezettségének, hogy árut szállítson a Szovjetunióba. Foglalkoztak a szovjet diplomaták az 1968-ban bevezetett új gazdasági mechanizmus előkészítésével is.

A szovjet diplomaták 1957 őszén súlyos problémának nevezték a szövetkezetesítés átmeneti leállását, ennek okaként a magángazdaság meghagyását említették. A kulturális kapcsolatok propagandáját is fokozott érdeklődéssel kezelte a szovjet diplomácia. Havi lebontásban tájékoztattak a szovjet vonatkozású könyvkiadásról, vagy arról, hogy a Magyar Rádió és Televízió moszkvai tudósítói hány hírt adtak.

Feitl István, a Politikatörténeti Intézet főigazgató-helyettese előadásában elmondta: 1966-ban átvitt értelemben "informális kis-KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) jött létre" több szocialista ország részvételével. Ezek az országok külön-külön dolgozták ki reformkoncepciójukat. A Szovjetunió akkor még elviekben "valamilyen formában elfogadta" a KGST együttműködésének megreformálására vonatkozó javaslatok egy részét.

A reformkoncepció lényege az volt, hogy "nincs két világrendszer, csak egy", és a világgazdaság a tőkés világ törvényei szerint működik. Célul határozták meg ennek keretében a tudományos együttműködést, a közös kormányközi gazdasági tervezést, a vállalatok nemzetközi együttműködését, a közös valutát, amelynek teljes konvertibilitását meg kellett volna teremteni, valamint a KGST-vámközösséget is.

Ezek a kezdeményezések Magyarországon az állampárt Központi Bizottságának határozatává váltak 1969 márciusában, áprilisban pedig a KGST-csúcsértekezleten elhatározták a végrehajtásukat. A részletek kidolgozásakor azonban kiderült, hogy a szocialista országok nem tudnak közös nevezőre jutni. Azért szenvedett vereséget ez a koncepció, mert Bulgária a politikai-gazdasági központosítás felé haladt, Csehszlovákiában a reformer pártvezető Dubcek vereséget szenvedett, "a lengyelek gazdasági körülményei egyre bizonytalanabbak lettek", s időközben a keletnémet állam kedvező szerződést írt alá a nyugatnémetekkel.

A konferencia végén Mitrovits Miklós történész Kádár János és a lengyel pártvezető, Gomulka együttműködéséről tartott előadást.