Féltekék találkozása a sajtószabadsággal
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. március 15. hétfő, 04:15
Nem lehet nem egyetérteni Kósa Lajos legtöbb állításával, a magyar sajtóállapotokat bíráló mondatával, amelyet a debreceni Belga sörözőben március 11-én, a meghívott újságíróknak címezve, elmondott. (1)
Igaz az, hogy a sajtó (írott, elektronikus) sokszor nem a nézőnek ír, beszél, nem neki kínál tényeket, érveket és szempontokat a világ megértéséhez, hanem nagypolitikai játszmákat játszik, a politikusoknak üzen, nekik mondja meg, mit hogyan kellene csinálniuk. Vagyis valóban hatalmi ágnak tekinti magát, de korántsem a szó klasszikus értelmében, hogy ugyanis éberen figyelné, a politikai és a gazdasági hatalom birtokosai hol, mivel, hogyan akarják átverni, elaltatni, meghülyíteni a polgárokat, és minden egyes esetre, mondatra, hatalmasságra lecsapna, aki a választók megtévesztésének és manipulálásának bűnébe esik. Nem, a sajtó azzal van elfoglalva, hogy politikusokat irányítson, istenítsen vagy buktasson, pártszolgálatból vagy önkényesen, tetszik-nem tetszik alapon, és ehhez a nézőt-olvasót ugyanúgy sötét és bugyuta tömegként, kívülről vezérelt bábok gyülekezeteként használja, ahogy a politika.
Igaz az, hogy a sajtó (írott, elektronikus) az olvasottsági-nézettségi adatokra figyel, ami, persze, nem független az olvasók-nézők igényeitől. Csak hát azt is tudjuk, hogy az olyan, amilyen nézőt-olvasót szórakoztatás-tájékoztatás címén lehet még lejjebb taposni, lehet folyamatosan a legrosszabb ösztöneit bombázni és felerősíteni, meg lehetne színvonalasan, értelmesen, igényesen szórakoztatni és magyarázni neki. De hát erre szoktuk azt mondani, az sem volt törvényszerű, hogy Orbán Viktor, amikor a jobboldaliság mellett döntött, a legrosszabb nacionalista, kirekesztő, klerikális jobboldali hagyományoknak teremtsen új vevőközönséget a sok tekintetben szűz, ezért sok mindenre nyitott jobboldali vonzalmú embertömegekből. Ő, ki tudja, miért, mégis ezt a megoldást választotta. A magyar sajtó (írott, elektronikus) is így volt ezzel: a primitívebb, könnyebb, a kártékony utat választotta. Úgy is nézünk ki.
Igaz az, hogy a sajtó (írott, elektronikus) is a könnyebb megoldások irányába „fejlődött” (vissza) szakmai szempontból. Hogy azokat az alapelveket, amelyeket éppen a szakmai-szakmai etikai alkalmasság hiányának és a pártpolitikai befolyásolás lehetőségének kiszűrésére találtak ki (pártatlanság, objektivitás, kiegyensúlyozottság), sikerült az ellenkezőjére fordítani: az újságíró személyes szuverenitásának kiiktatására, felkészültségének negligálására, sőt nemkívánatosságára, a gyávaság, a semmitmondás vagy a pártszolgálat normává tételére.
Igaz az, hogy a sajtóból (írott, elektronikus) is hiányzik, ha megpróbált is kiépülni, menet közben elhalt, kiveszett a szakmai szolidaritás. Nemcsak a politikai táborok szerint megosztott sajtó munkatársai közt nincs, de táboron belül sincs. A jobboldalon belül feltehetőleg azért, mert ott mindent és mindenkit maga alá gyűr a pártszolgálat legfőbb parancsa, a baloldalon meg feltehetőleg egyszerűen azért, mert nem mindig jó minőségű emberekből van összerakva: kevés kivétellel az irigységre, a másik személyének leszólására, teljesítményének negligálására rendezkedtek be; olyanok is (liberális napilapot nem ismerek, a két politikai-kulturális liberális hetilap külön kategória, más problémákkal, nem tartoznak ennek a fejtegetésnek a körébe).
Igaz az, hogy mindezzel szemben akkor lenne jó a sajtó, ha „megforgatná az embert”, mert akkor nem lustul el se a politikus, se az újságíró, se az olvasó-néző. És ha ez a megforgatás, a mai gyakorlattal szemben, nem pimaszkodás, kekeckedés, piszkálódás, vádaskodás lenne, hanem megalapozott ellenérvekre és ellenvéleményekre alapozott szorítás.
Nemigen van tehát olyan állítása Kósa Lajosnak a magyar sajtó ünnepére szánt beszédében, amellyel jó szívvel ne értenék egyet.
Csakhogy.
Szakmaiság
Ami a szakmaiságot illeti. Ha Kósa Lajos olvassa-nézi azokat az írott és elektronikus sajtótermékeket, amelyeket „jobboldali média” címen ők maguk hoztak létre az elmúlt tíz-tizenkét évben (Antall József munkáját folytatva), tudja, hogy ott alkalmazási kritérium a fenntartás nélküli pártszolgálat. És mivel Kósa Lajos pártja igénytelen és gátlástalan saját harci eszközeinek megválasztásában, ugyanilyen a sajtója is. Módszereit, eszközeit, erkölcsét, nyelvezetét tekintve egyaránt. A harci hatékonyság az egyetlen kritérium: hol lenne itt helye bármilyen szakmaiságnak? Ha egyszer elemi emberi érintkezési szabályoknak sincs? Egy harci hevületében a végletekig izzított újságírónak hogyan jutna eszébe, hogy bárkit is „megforgasson”? A saját politikai főnökeit azért nem, amiért a hivatali hierarchiába betagolt kishivatalnok sem lázad a feljebbvalói ellen. Az ellenfelet meg azért nem, mert nem a „megforgatás” szerepel hallgatólagosan elfogadott munkaköri leírásában. Hanem a lejáratás, a hiteltelenítés, a gyanúkeltés, a vádaskodás: a Fidesz sajtóját a konstrukciós perek logikája működteti, akár bevallja ezt Kósa Lajos, akár nem. Ami pedig a „másik oldal” sajtóját és a közszolgálati médiát illeti: ezek elégtelen működésében sem ártatlan Kósa Lajos pártja. Önmagában az a tény, hogy a saját sajtójára kötelező normákkal teljesen átírta az újságírók működési szabályait és igazodási pontjait, már elég ahhoz, hogy az egész médiateret eltorzítsa. Az is köztudott, hogy a Fidesz maga is, olvasói-hallgatói-aktivista tábora meg egyenesen tömegével kezdeményezett eljárásokat (tudjuk, pártatlanság, objektivitás, kiegyensúlyozottság) mindegyik „ellenséges” média ellen, nem szakmai szabályok megsértése miatt, hanem nekik nem tetsző látószögek, vélemények miatt. Hogy a feljelentéseket megítélő-elbíráló szervezetek ugyanúgy pártküldöttekből és -szimpatizánsokból vannak összerakva, mint minden ebben az országban, ez is közismert. Hogy a magyar bíróságok sem mentesek a jobboldal erőteljes nyomásától sajtó- és személyiségi jogi perekben, erről számos írás született. Hogy a rádiók, televíziók, újságok tulajdonosai nem szeretnek sem elmarasztalva lenni, sem bírságot fizetni, ez nyilvánvaló. Hogy a tulajdonosoktól függő szakmai vezetők állásféltő emberek, ezt se kell külön magyarázni. És akkor leértünk a hierarchia aljára: az újságíróktól kéne elvárni, hogy a megélhetésüket felrúgva egy egész piramissal szembeszálljanak? Nem teszik, alkalmazkodnak. (Amivel, természetesen, nem akarom azt mondani, hogy a nem jobboldali sajtó és média minden bajáért kizárólag a jobboldal vezető pártja felelős. De abban, hogy még kibontakozni sem engedett egy szakmaiságra és a szakmai etikára érzékeny újságírói réteget, döntő felelőssége van.)
Szakmai szolidaritás
Ami a szakmai szolidaritást illeti. Emlékszünk: az első kormányzati ciklusban Antall József kormánya és koalíciója úgy látta, az őket ért sajtóbírálatok többségükben pártpolitikai indíttatásúak – értsd, az újságírók a kádárizmusból maradtak itt, régi komcsi pártszolgálatukat végzik az új körülmények közt is (noha párt akkor éppen nem volt hozzá), nem a hatalom ellenőrzése, hanem a jobboldali hatalom aláaknázása a céljuk. Ezért aztán minden lehetséges eszközzel meg akarta szüntetni ezt a nagy újságírói szabadságot. Ennek az akaratnak a kitüntetett terepe a Magyar Rádió és a Magyar Nemzet című újság volt. Az utóbbiban gyors, noha nem konfliktusmentes sikerrel járt. Az előbbiben, sokáig úgy tűnt, nem így lesz. Noha sikerült elnököt buktatnia (Gombár Csabát), sikerült politikai alapú tisztogatást végeznie (a Csúcs László által kirúgott százvalahány rádiós), a tiltakozások és tüntetések az utolsó percig folytatódtak, a szakmai szolidaritás működött. Csak később vált nyilvánvalóvá, ami persze már közben is látszott: a magyar újságírók nem arra vannak szocializálva, hogy erőszakos és tartós politikai nyomásoknak ellen tudjanak állni. Hogy egymással szolidáris közösségek ne essenek szét a megélhetésüket féltő egyénekre. A Fidesz, még liberális pártként, ebben az első ciklusban erőteljesen támogatta az újságírói szabadságmozgalmakat. Jobboldali fordulata után sokkal koncepciózusabban, erőteljesebben, kíméletlenebbül lépett fel ellenük, mint nagy elődje. És az első nagy szabadságpróbálkozásaikba belefáradt újságírókkal már könnyű dolga volt. Így aztán az általa támogatott-működtetett sajtóban fel sem merülhet a kollegiális szolidaritás. Az összes többiből meg, a fent felsorolt okok miatt, szépen lassan kiveszett.
Szolgalelkűség
Ami a sajtó szolgalelkűségét illeti. Kósa Lajos azt mondja – megint csak a legteljesebb egyetértésemtől kísérve: „…azt sem sikerült meghaladni, hogy a sajtót… igazából nem a sajtómunkatársak írják, hanem majdhogynem a politikusok. Nem abban az értelemben, hogy a politikusok szólnak oda, hogy ez vagy az, vagy amaz benne kell legyen, természetesen ilyen is van, hanem sokkal inkább abban az értelemben, hogy nem vette magának a magyar sajtó azt a bátorságot, hogy ha valaki imamalomszerűen tart egy sajtótájékoztatót, ami tök érdektelen, másodlagos frissességű hülyeségekről szól, akkor azt egyszerűen ne írja meg.” Tovább kell idéznem Kósa Lajost, mert minden szava arany: „…az sem ismert Magyarországon, hogy felhagyunk azzal az álobjektív magatartással, hogy akkor végeztük el a munkánkat, ha leírjuk, hogy az illető politikus mit mondott a sajtótájékoztatón. És azt is leírjuk, hogy egyébként X. Y. a sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy az ég piros. Mindenki tudja, hogy az ég kék egyébként, legfeljebb az álobjektivitásnak még az az ismérve, hogy megszólaltatjuk az ellenérdekű felet, aki bejelenti, hogy az ég zöld. De az a félmondat, hogy mint tudjuk: az ég kék, zárójel a szerk. megjegyzése, ez nincs.”
Mélyen igaz látlelet. Mégis muszáj három megjegyzést fűznöm hozzá. (2)
Az első: Kósa Lajos pártja, egészen addig, amíg nem sikerült megrendszabályoznia legalább a közszolgálatot, ORTT-eljárások sorát indította azért, mert a Fidesz valamelyik, akármelyik, mindenesetre napi négyszáz sajtótájékoztatójának vagy közleményének valamelyikéről nem számolt be a magyar média. (Lábjegyzetben, és mutatóba, néhány eset.) (3)
A második: Az imamalomszerű sajtótájékoztatókról, remélhetőleg, Kósa Lajosnak is a saját pártja jut eszébe. Erre is csak egyetlen példa (4). Megírtam már, „én azért szeretnék még ötven vagy száz évig élni (túl azon, hogy szeretném megtudni, tényleg sok világegyetem van-e), hogy a majdan felszabaduló dokumentumok alapján és a majdan élő elfogulatlan történészek szemszögéből elolvassam, mi történt velünk az elmúlt néhány évben. Hihetetlen mértékben nem látunk be a politikai színfalak mögé, nemcsak információnk nincs, de az elemi működési mechanizmusok szerkezetét, sablonjait se ismerjük, fogalmunk sincs róluk. Nem tudjuk például, hogyan lehet módszeresen, napi szinten felépíteni egy ilyen beszédmódot, amilyet a Fidesz évek óta használ. Ki dönti el, hogy most éppen bankárkormányt vagy tolvajkormányt vernek bele naponta az emberek fejébe, ki számítja ki, hogy melyik fideszes melyik sajtótájékoztatón, hányszor kell hogy elmondja a ’hazug’ szót ahhoz, hogy hasson, kik és hogyan gondolták végig napi cselekvési és beszédfordulati szintre lebontva, a napi sulykolások távlati hatásait is kiszámítva Gyurcsány amortizálásának ördögi technikáját és pszichológiáját. Kismillió ilyen példát tudnék mondani. Meggyőződésem, hogy nagyon-nagyon át vagyunk verve, nagyon-nagyon hülyének vagyunk nézve, nagyon-nagyon le vagyunk kezelve. Az is meggyőződésem, hogy Orbán és közvetlen környezete nemcsak rajtunk, az ellenfelein röhög nagyokat a maga mélyen cinikus módján, az ostobaságunkon, a tehetetlenségünkön, a kétségbeesett kapálózásainkon, hanem a saját hívein is. Dróton rángatható nyomorult bábuknak tekinti őket, akiknél pontosan kiszámítható, Orbán melyik hamis szónoki mondatánál fogják elsírni magukat tiszta szívvel gyönyörűségükben. Szegény-szegény emberek. Ők ezért, mi azért. Meggyőződésem az is, hogy kései utódaink döbbent értetlenséggel állnak majd ez előtt a valószínűleg nagyon primitív manipulációsorozat előtt, amelynek mindannyian áldozataivá váltunk. A Fidesz-ellenfelek így, a Fidesz-hívek úgy.” Ennek az embertelen mechanizmusnak Kósa Lajos is része, ismerője, működtetője. Szép dolog, hogy egyáltalán tudja még kívülről nézni önmagát.
A harmadik: Akit nem sikerült módszeresen betörniük, azaz aki hozzá merte fűzni a Fidesz piros égről szóló állításához azt, hogy „az ég kék, zárójel a szerk. megjegyzése”, azt a Fidesz, különféle ürügyekkel, bojkottal sújtotta és sújtja. Bojkottálták ők már a Friderikusz-féle A szólás szabadságát, a Nap-keltét, a Klubrádiót, de korábban áldozatul esett már Fidesz-bojkottnak a HVG és a Magyar Narancs is.
És akkor megint ott tartunk: érdekes lehet fideszes fejjel élni. Az egyik féltekénkkel tudni, hogy mi volna a norma, a kívánatos, a másikkal meg részt venni mindabban, ami a kívánatost és a norma szerint valót tönkreteszi.
Hogy azért mégis van átjárás a két félteke közt, azt Kósa Lajos egyik példája bizonyítja. A szolidaritásról (a hiányáról) beszél, a HírTv újságírójának példáján. Aki 2006. szeptember 18-án éjjel a tévé-székház ostromát közvetítette, s akit a Magyar Televízió elnöke másnap kivezettetett az ostromról szóló sajtótájékoztatóról. Kósa szerint „azért, mert nem tetsző módon tudósított arról a tévészékház előtti ütközetről, amiről a tévé meg nem tudott tudósítani, hanem egy másik tévé munkatársát kérte meg […] És ilyenkor nem azt mondja mindenki, hogy akkor semmit nem tudósítunk, ez senkinek nem jut az eszébe […] mert hiányzik az a szolidaritás, ami egyébként szerintem a sajtó normális működéséhez szükséges.” Kósa Lajos, ezek szerint, máig nem tudja, hogy az ORTT „egymillió forintos bírsággal sújtotta a Hír Televíziót működtető részvénytársaságot a Szabadság téri tévészékház ostromának éjjelén sugárzott műsor miatt” (igaz, hogy a testület fideszes és KDNP-s delegáltjának ellenszavazatával és az MDF-es tag tartózkodásával). A döntés szerint „a médium megsértette a tényszerű és tárgyilagos tájékoztatást, valamint a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének tiszteletben tartását előíró médiatörvény-passzusokat.” Ugyanis „a Hír TV forradalmi, háborús helyzetként számolt be a történésekről, miközben teljes mértékben megfeledkezett a demonstrációk törvényes kereteiről, az események jogállamban szokásos értelmezéséről. A műsorszolgáltató nem tájékoztatott tényszerűen és tárgyilagosan akkor, amikor háborúról, forradalomról, új 56-ról beszélt."
A vég
Abbahagyom, noha lenne még mondandóm arról, hogy Kósa Lajos úgy látja, nyilván a kívülálló féltekéjével, hogy lassan már „majd az is párthatározat lesz… hogy a segédóvodavezetőnek akkor vörösnek kell-e lenni, vagy feketének” (a másik féltekéjével ugyanis eddig ilyen párthatározatok meghozatalához asszisztált). És az egyosztatú politikai rendszer kárhoztatása is érdekes probléma a főnök kötcsei beszédének tükrében.
Mindenesetre még valamiben egyetértek Kósa Lajossal: „Amikor Nemesegyházán választói gyűlést tartok – mondja –, akkor hiába mondja a nemesegyházai szocialista elnök, hogy ő itt elnök, és nem Budapesten, mert mindenki tudja, hogy valamihez tartozik, valamilyen felelőssége van. Hogy meddig lehet ezt hagyni, nem tudom, de jól mutatja, hogy itt nagyon komoly zavar van és baj.”
Én sem tudom, meddig lehet ezt hagyni. De Kósa Lajosnak a sajtószabadság tiszteletére elmondott beszéde jól mutatja, hogy itt nagyon komoly zavar és baj van.
***
(1) A Népszabadság a következő megjegyzéssel közli Kósa Lajos beszédét: „Kósa Lajos néhol kissé zavarosra sikeredett ünnepi beszédében minden tekintetben elmarasztalta a magyar média működését. Az alábbiakban a debreceni polgármester beszéde olvasható, szó szerinti közlésben, meghagyva az élőbeszédre jellemző sajátosságokat és a tárgyi tévedéseket.” A félreértések elkerülése végett: a „szó szerinti közlés” és a „meghagyva az élőbeszédre jellemző sajátosságokat” kitétel nem a szöveghűséghez való ragaszkodást jelenti, hanem azt, hogy a lap Kósa Lajosnak nem adja meg azt a bánásmódot, amelyet minden egyes lap minden egyes interjúalanyának megad: hogy mielőtt írásban nyilvánosságra hozná a szövegét, nyelvileg, stilárisan rendbe teszi. Talán egy-két olyan magyar írót ismerek, aki nyomdakészen beszél. Mindenki másnál az a méltányos eljárás, és a szakmai etikai is azt követeli meg, hogy élőszóban előadott mondandóját kulturált formára hozzuk, mielőtt közzétesszük.
(2) Mivel a legtöbb hivatkozott idézet régebbi gyűjtésem, és a Fidesz honlapját azóta átalakították, az idézetekhez tartozó linkek is megváltoztak. Az idézeteim hitelesek, a mai linkeket hozzájuk azonban már csak a Fidesz-honlap kezelője tudná megkeresni.
(3) A kampányidőszakban is törvényt sértett az MTV Híradó
2004-07-14 13:55
Elmarasztalta az ORTT Panaszbizottsága a Magyar Televízió Híradóját, mivel a köztévé hírműsora június 5-én esti híradásában nem számolt be a Fidesz sajtórendezvényeiről.
Az eljáró tanács egyhangú szavazással állapította meg, hogy az MTV Híradó június 5-én 19.30-as adásában mellőzte a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség aznapi sajtórendezvényeivel kapcsolatos tájékoztatást. Ezzel megsértette a közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkozó 1996. évi médiatörvény 23. § (2) bekezdésében foglaltakat.
***
Médiatörvényt sértett az Mtv: Híradója alapinformációkat hallgatott el
2004-03-24 19:22
Az Mtv február 9-i híradója az iraki olajpénzekkel kapcsolatos parlamenti bizottsági ülése kapcsán elhallgatta azt az információt, mely szerint a nemzetbiztonsági bizottság összehívását éppen az az ellenzéki politikus kezdeményezte, aki korábbi hivatalára tekintettel érintett volt az ügyben.
Az ORTT Panaszbizottsága megállapította, hogy a Magyar Televízió 2004. február 9-én 19.30 órai kezdettel sugárzott Híradó című műsora ezzel megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény azon paragrafusát, amely a tényszerű, tárgyilagos, hiteles és pontos tájékoztatási kötelezettséget írja elő.
***
2004. 05. 20. 18:27.
Pulitzer-díj, de minek?
A Fidesz Magyar Polgári Szövetség Kulturális Tagozatának Médiaszekciója értetlenül áll az Magyar Televízió tegnapi Az Este című Pulitzer-díjas műsorának megdöbbentő szakmaiatlansága előtt.
Mint ahogy azt több százezer MTV-néző is láthatta, a produkció vendége volt Mátrai Márta, a Fidesz országgyűlési képviselője, aki Medgyessy Péter miniszterelnök és Baráth Etele államtitkár fiainak cégéről és több százmilliós juttatásukról beszélt a stúdióban.
A közszolgálati médium hírműsora - miután a fideszes politikus távozott - vette a bátorságot és vendégül látta az államtitkárt, Baráth Etelét is, hogy a kormánytag nyugodt környezetben fejtse ki a véleményét családtagja megbízásáról. Az államtitkár kapásból hazugnak minősítette a már távozott fideszes politikus mondandóját. A Pulitzer-díjas műsor ezzel bizonyította, hogy nem a vitát, a tényekkel való szembesítést, hanem a mismásolást részesíti előnyben.
Az, amit tegnap este a nézők százezrei láthattak a demokrácia és a sajtószabadság megcsúfolása volt. A Médiaszekció felkéri a köztelevízió Este című műsorát, hogy kérjen bocsánatot a nézőktől, akiket megfosztott az információk teljes körű megvilágításától.
Forrás: fideszfrakcio.hu
Az ORTT-hez fordul a Fidesz: az MTI eltussolta Gyurcsány kijelentését
2005. február 8. 20:10
A Fidesz az ORTT-hez fordul, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy az MTI tegnap nem adta ki közleményüket, melyben a kormányfő szaúd-arábiai labdarúgó-válogatottat sértő kijelentésére reagáltak, illetve az ominózus szombati esetről csak ma számoltak be - jelentette be Révész Máriusz szóvivő. A Fidesz szerint a Magyar Távirati Iroda (MTI) „minden alapvető etikai és szakmai szabályt megszegve, minden pártatlanságot félretéve próbált segíteni Gyurcsány Ferenc elhíresült, a szaúdi focistákat arab terroristáknak nevező kijelentésének eltussolásában”. Révész Máriusz szóvivő közleményében felhívja a figyelmet arra: a Fidesz kulturális tagozatának sportszekciója az esettel kapcsolatban nyilatkozatot juttatott el a távirati irodához, amit aznap nem adtak ki. – A Fidesz tiltakozására a belpolitikai főszerkesztő ma közölte: ez azért történt így, mert nem tudták, miről van szó – írja Révész, hozzátéve: a nemzeti hírügynökség a Fidesz mai megkeresését követően is órákon át visszatartotta a párt közleményét, megvárva „ Gyurcsány Ferenc rendkívül kínos és vérszegény magyarázkodását, amit rögtön közzétettek, s csak ezt követően - egynapos késéssel –, mintegy reagálásként jelenhetett meg a Fidesz közleménye” – áll a közleményben.
(4) 2005 végén, egy rossz pillanatomban kigyűjtöttem az októberi fideszes sajtótájékoztatókat és közleményeket. Csak az októberieket. Akkoriban a „luxusbaloldal”, „luxusbaloldali kormány” minősítés dívott. Kíváncsi voltam, érzékcsalódás játszik-e velem, vagy tényleg minden fideszes megszólalásban ezt hallom. És tényleg. Nyilvánvaló, hogy valamennyi fideszes megszólalónak parancsba volt adva, bármiről beszél is, ezt a szót kell belevernie a szerencsétlen választó fejébe. Csak 2005 októberében negyven ilyen megszólalást találtam. Mutatóba néhány:
2005-10-07 18:39
Gógl Árpád az MTI-nek: arisztokratikus, illetve luxusbaloldalnak nevezte a kormányt, hozzátéve: …a kormánytól csak üres szócséplésre futotta
2005-10-09 11:17
Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Munkástagozat: A luxusbaloldali miniszterelnök pártjának prominensei ma sem mondták meg, hogy most és itt mit kívánnak tenni a kétkezi munkásokért.
2005-10-09 11:58
Szijjártó Péter: Ha Gyurcsány Ferenc nem bocsátja a bizottság rendelkezésére a kért iratokat…, akkor fennmaradhat az a látszat, hogy a luxusbaloldali miniszterelnök nem fizetett be minden olyan adókötelezettséget, amelyet a törvény rá kirótt.
2005-10-11 17:05
Halász János, a Fidesz frakciójának szóvivője: Ez mind a szocialista kormány érzéketlenségét mutatja. "De mit is várjunk egy luxusbaloldali kormánytól."
Frajna Imre sajtótájékoztatója: Az érzéketlen luxusbaloldal - a Marson élnek?
A miniszterelnök ismét hazudott és egy luxusbaloldali hozzáállásról tett tanúbizonyságot
2005-10-14 09:16
Deutsch Tamás, „reformest” a Polgárok Házában: Mese a luxusbaloldalról
2005-10-15 13:25
Harrach Péter kabinetvezető: Igazat mond-e Gyurcsány Nagyajólét Ferenc a szegénységről?
A pazar magánuszodát építtető és magánhelikopteren száguldozó luxusbaloldal arról ismerszik meg, hogy miközben a szegények támogatójának szerepében próbál tetszelegni, intézkedéseivel mindig a szegényeket és az elesetteket rövidíti meg.
2005-10-15 16:45
Farkas Flórián: Hallatlan, hogy a luxusbaloldali kormány úgy kívánja betömködni a költségvetési lyukakat, hogy a nincstelen cigány családokat arra kényszeríti, hitelezzék meg az ösztöndíjtámogatást a kormánynak.
2005-10-17 07:42
Rogán Antal: Gyurcsány nem lehet luxusbaloldali jobbágy. Miközben luxusbaloldali üzletemberként munkahelyeket szüntet meg, aközben a szegénység felszámolásának ígéretével hitegeti az embereket.
2005-10-17 12:19
Balsai István: A luxusbaloldalt nem érdekli a munkanélküliség
2005-10-17 14:55
Kupper András: Emlékszünk, nem Gyurcsány Ferenc az első luxusbaloldali miniszterelnök, akinek kapcsán Demszky Gábor kitűnő kormányzati kapcsolatokra hivatkozott.
2005-10-17 16:56
Glattfelder Béla, Lengyel Zoltán: Luxusbaloldali kormány: gazdák ezrei mehetnek tönkre
2005-10-20 14:32
Mádi László: Az egész szituáció jól jellemzi a luxusbaloldali kormány szellemiségét, melynek tagjai természetesen nem küszködnek lakásgondokkal, így érzéketlenek az emberek otthonteremtési problémáira.
És még: Navracsics Tibor, Kövér László, Orbán Viktor, a többiekről nem is beszélve.
Gondoljunk bele, hogy már öt éve is ennek voltunk kitéve, és ez a módszer azóta csak fejlődött. Ugyanezt a módszert alkalmazza a Fidesz akkor is, amikor nemcsak emberi méltóságuktól, hanem emberi mivoltuktól is megfosztja az ellenfél politikusait, közszereplőit és mindenkit, aki táboron kívülről beszél: lényegében feltüzelt híveiben bontja le ezzel az esetleg még meglévő kulturális akadályokat. És ugyanezzel a módszerrel teszi tönkre, silányítja el, változtatja át ízlésbeli fékek és kulturális gátlások nélkülivé a közbeszédet is.