rss      tw      fb
Keres

Kósa Lajos felelős politikusai

Ma Kósa Lajos-napom van, elnézést kérek érte.

Azt írja ugyanis az MTI Kósa Lajos március 14-ei veszprémi fellépéséről: „A Fidesz vezető politikusa az 1848. március 15-én és az azt követő napokban történtekre emlékezve azt mondta: nem azok álltak a forradalom élén, akik a pesti utcákon lázítottak, s ’általában és kizárólag az erőszakra biztattak’. A felelős politikusok a törvényhozásban fogadtatták el az áprilisi törvényeket.”

Ilyen magas labdákat talán illetlenség is lecsapni, úgyhogy csak vonakodva teszem, de hát a kötelesség…

2007. szeptember 17-én megjelent a Le Monde-ban egy Orbán Viktor-interjú. Idézem:

Kérdés: Egy év óta ott látjuk a tüntetéseken a Fidesz képviselőit a szélsőjobboldali MIÉP vezetőinek oldalán. Nem összeegyeztethetetlen ez az Ön demokratikus értékeivel?

Válasz: Tudni kell, hogy Magyarországon a szélsőjobbnak nincs jelentős súlya a közéletben. Képviselői nem Le Pen kaliberű emberek, Le Pen térdéig sem érnek fel… A demokratikus jobbközéptől, amelyet mi képviselünk, jobbra nincs jelentős szervezet, és nem is lesz. Legalábbis ez az én személyes stratégiám része.”

Majd:

Kérdés: Rendszeres utcai kormányellenes tüntetésekkel fogja folytatni a harcot?

Válasz: Fenntartjuk az utcai nyomást a népszavazás érdekében.”

Orbán Viktor „személyes stratégiája” nem jött be (nem először, de úgy látszik, neki korlátlan mennyiségben szabad csúfos kudarcot vallania). Viszont 2006 őszén hónapokig sikerült együtt „harcolnia” a radikális rendszerdöntőkkel, azokkal, akik a Kossuth téri oszlopokra és nagy vásznakra írták fel olyan írók, újságírók, politikusok nevét, akiknek, szerintük, lógniuk kell. Sikerült egy olyan felfordulásban aktívan részt vennie, amelynek naponta voltak antiszemita szónokai. Egyszóval egy olyan „forradalom”… ha nem is élére, de mellé állnia, amelyben mindvégig lázítottak a pesti utcákon, s „általában és kizárólag az erőszakra biztattak”.

Majd jött az újabb kudarc: az ultimátumos és a vekkerórás meg a petíciós kormánybuktatás után a népszavazásos kormánybuktatás se jött be. Ilyenkor (azaz már utcai kormánybuktatás helyett is, de ezt hagyjuk) „felelős politikusok” az utcáról szépen visszamennek a törvényhozásba, hogy – ha elfogadásról szó sem lehet, hiszen ők ellenzékben „felelős politikusok” – legalább megvitassák azokat a bizonyos „törvényeket”, legalább ellássák azt a funkciót, amiért oda küldték őket: a végrehajtó hatalom ellenőrzését.

Ezzel szemben itt van ez a fénykép…


vastagbor.blog.hu

…meg ott van a Semjén Zsolt nevű hűséges fegyverhordozó (gladiátor) büszke vallomása a Magyar Narancsban: „Tény, hogy eléggé harcosan viselkedem a politikai életben: le a sisakrostély, fel a pajzs, a lándzsa, és roham! […] …ami ezt a harcos szerepet erősítette, a frakciószövetség döntése az őszödi beszéd után, hogy Gyurcsány Ferenc felszólalásainál nem veszünk részt az Országgyűlés munkájában. […] Beszéljünk nyíltan. Ez egy politikai feladat is volt: Gyurcsány Ferenc amortizálása. Ez százszázalékosan sikerült. Nagyon nagyot hibázott, hogy ebbe a harcba belement. […] Gyurcsány Ferenc énképe az volt, s azt mondta a szocialistáknak: azért vagyok én a ti vezéretek, mert én tudok harcolni Orbán Viktorral. Ezért militánsan lépett fel. Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megküzdeni. De nem ért el hozzá; mert ott voltunk mi, Navracsics Tibor és én. Közben persze kaptunk sebeket. A gladiátor sebeket kap.”
Összegezzünk: „felelős politikusok” akkor járnak törvényt elfogadtatni a törvényhozásba, ha a törvényeket ők maguk hozhatják. Addig kormányfőt és kormányt buktatni járnak, hol az utcára, hol a „törvényhozásba”, meg a vezérüket megvédeni olyan parlamenti vitáktól, amelyekben garantáltan kudarcot vallana.

Hiába! Felelős politikusok. Demokraták.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!