A minőség forradalma?
- Részletek
- Napi apró
- 2010. március 15. hétfő, 04:03
- Balogh S. Éva
A Heti Válasz interjút közölt az író-szerkesztő L. Simon Lászlóval, aki egyben a Fidesz országgyűlési képviselőjelöltje is. Ebben az interjúban az újság stábja „újabb részleteket” vélt felfedezni a Fidesz jövendőbeli kormányzásáról. Megjelent ugyan a párt által kiadott „Minőség a kultúrában” című füzet, de abban még a Heti Válasz szerint sem szerepelnek konkrétumok. Mindenesetre az valóban kitűnik a beszélgetésből, hogy a Fidesz nem tervez önálló kulturális tárcát, hanem egy csúcsminisztériumon belül „erős kulturális államtitkárság” jön majd létre, és azon sem csodálkoznék, ha ebben az államtitkárságban L. Simon Lászlónak is jutna valamilyen nagyon fontos szerep.
Milyen is lenne a fideszi kultúrpolitika? Minőségalapú! „De ki dönti el, mi a minőség?” A válasz meglehetősen talányos: „Két oldalról lehet közelíteni, a szakma és a közönség oldaláról. A kettő nem feltétlenül fedi egymást, de van egy katalizátor is a rendszerben: a média. A jövő kultúrpolitikájának olyan sajtóviszonyokat kell teremtenie, hogy csökkenjen az esztétikai distancia az alkotók és befogadók között.” Ez érdekes meghatározása a minőségnek.
Elitcsere nem lesz, hiszen „az országban nincs két elit, … az viszont elvárható, hogy ne csak baloldali alkotók kapjanak nyilvánosságot.” Azt is panaszolja L. Simon, hogy az utóbbi néhány évben jobboldali írók nem kaptak díjakat, míg például Závada Pál minden díjat „bekasszírozott.” Hadd jegyezzem meg, hogy L. Simon László 2004-ben Móricz-Zsigmond ösztöndíjat és 2007-ben József Attila-díjat kapott. Az meg egyszerűen érthetetlen, miért van felháborodva azon, hogy Blaskó Péter nem kapott Kossuth-díjat. Bizony én úgy emlékszem, hogy kapott, illetve kapott volna, ha nem utasítja vissza, mert nem akart kezet fogni Gyurcsány Ferenccel.
Arra a kérdésre, hogy közelednek-e az álláspontok a két – L. Simon szerint nem létező –elit között, a válasz negatív volt. Nem megy a kibékülés addig, amíg a „balliberális oldal nem ismeri el, hogy az elmúlt nyolc év gazdaságilag tönkretette az országot.” Kérdem én: mi köze van ennek a kultúrához? De ezen kívül van még egyéb tartozásuk is: „túl kellene lépniük az Orbán-fóbiájukon.” De nem szabad elveszíteniük a reményt: „mi mindenesetre értük is dolgozni fogunk; ők is fontosak számunkra.” Ennek csak örülni lehet, de azért én a „balliberális” elit helyében nem lennék túlságosan optimista.
(Balogh S. Éva)
