Kövér megint beszélt: a baloldalnak vérében van a csalás, Gyurcsánynak az embervadászat
- Részletek
- Szemle
- 2014. január 27. hétfő, 05:36
- (mzs)
Kövér: a csalás a baloldal vérében van, gyűlölködik, acsarkodik, indulatokat szít
Kövér László házelnök a Lánchíd Rádió vasárnap reggeli műsorában beszélt. Szerinte Gyurcsány részese volt a 2006. őszi „embervadászatnak”, és a romagyilkosságok is megfeleltek a politikai szándékainak. Az igazságszolgáltatást az elmúlt nyolc évben „hajlították lábhoz”, Orbánnak igaza van a német megszállási emlékművel, Magyarország nem volt „kilencmillió fasiszta” országa, a Mazsihisz pedig megint a baloldal mellett kampányol.
Ritka pillanat: Kövér épp egy valódi ördöggel (egy mohácsi busóval) találkozik – MTI/Soós Lajos
– A kampányban a másik oldal nem a józan mérlegelésnek lehetőséget adó hangulat megteremtését tűzte célul, hanem indulatokra, acsarkodásra, a gyűlölségre építve próbál meg bázist kovácsolni magának. Ezek részben új eszközök, részben nem, „a csalás a vérükben van”... elég a kékcédulás választásokig visszamenni.
– Gyurcsány Ferenc visszavétele és politikai rehabilitálása óta különösen komolyan kell venni Orbán Viktor korábbi szavait, hogy „ma is közibünk lövetnének, ha tehetnék”.
– A Fidesz a maffiabaloldal kampánya a valóságon alapul. Gyurcsány Ferenc nemcsak a 2006-os rendőri erőszakhullámnak, „embervadászatnak” volt részese, miniszterelnök volt akkor is, amikor arról kellett volna gondoskodni, hogy védtelen embereket ne gyilkolhassanak meg pusztán származásuk alapján.
– Nem kizárólag a jobboldalon hangzottak el olyan kétségek, amelyek azt a lehetőséget vetették fel, hogy az akkori rendőrségi, illetve titkosszolgálati vezetők nem az alkalmatlanságuk miatt nem álltak a helyzet magaslatán, hanem esetleg azért, „mert ami történt, az megfelelt az akkor hatalmon lévők politikai szándékainak”. Az SZDSZ-hez köthető politikusok is feltételezték ezt, „minimum kérdés formájában”, miután betekintettek a dokumentumokba. Máig nincs megnyugtató magyarázat sem erre, sem arra, miért voltak olyan hozzá nem értők a rendőri vezetők 2006. október 23-án.
[A szerk. megj.: Van magyarázat. Pontosabban egyetlen magyarázat, egyetlen „igazság” nincs, de számos rendőri vezető megmagyarázta ezt az előtt a bizottság előtt, amely a Fidesz, a Jobbik és az LMP részvételével hónapokig vallatta – a szó szoros értelmében – a 2006-os ősz rendőri, ügyészi, bírói szereplőit. Elolvasható itt vagy Debreczeni József könyvében. Azt pedig „kérdés formájában” sem feltételezte senki normális ember, hogy a romák legyilkolása megfelelt volna az akkor hatalmon lévők politikai szándékainak. Ez az állítás csak beteg ember agyában születhet meg.]
– A 2006-os „elszámoltatás hiányáról”: a dokumentumokból, a tanúvallomásokból nem lehet a valóság minden elemét rekonstruálni, nem lehet biztosan állítani valamit, a bíróság előtt azonban erre lenne szükség. A pártatlan igazságszolgáltatás működése igenis hagy némi kívánni valót maga után. „A független magyar bíróság sem olyan lelkes a 2006-os történések rendőri túlkapásainak számon kérésében, mint amilyen lelkes volt akkor, amikor sorozatban vágta előzetes letartóztatásba azokat az embereket, akiket a rendőrök összevadásztak az utcákon
– Azért vádolják mégis a mai kormányt a bírói és ügyészi kar „lábhoz hajlításával”, mert a baloldalnak régi technikája, hogy azzal vádolja meg az ellenfeleit, amit maga készül elkövetni vagy már el is követett. Az igazságszolgáltatás függetlenségének értelmezésével kapcsolatban problémát jelent az, hogy a baloldal leváltással fenyegetőzik.
– Az MSZP korábban profi volt a negatív kampányban, most mind a bajai videó, mint Németh Szilárd vagyonnyilatkozatának meghamisítási ügye komoly amatőrizmusra utal. „Hogy egy pártelnök, egy miniszterelnök-jelölt személyesen ártsa bele magát elfuserált, manipulatív akciókba, ez elmond a pártelnök úr képességeiről is sok mindent.”
– A kormányzati munkáról: hozzákezdtek egy társadalompolitikai és egy gazdaságpolitikai stratégiaváltáshoz. „Világrekordot döntöttünk az egy törvényhozási ciklusra jutó törvényeket illetően.” Az ország gazdaságát ismét emelkedő pályára állították, növelték politikai és gazdasági mozgásterét. Nem oldottak meg minden problémát, azokból sem, amelyeket a megelőző nyolcévnyi kormányzás hagyott maga után, ez a munka leghamarabb a következő négy évben fejezhető be.
– A kormányzás eredményként a nyugdíjasok pozíciója megőrződött, sőt a rezsicsökkentés által még javult is, eközben valós segítséget nyújtottak a családoknak és a vállalkozások körében is sikerült elkerülni a nagyobb számú tönkremenetelt. És „minden áskálódás dacára", rég nem látott mértékben áramlott a külföldi tőke az országba.
– A német megszállás áldozatainak emlékművéről: osztotta a miniszterelnök álláspontját, miszerint az emlékmű nem igényel magyarázatot. A kormány világos tanújelét adta, hogy méltó módon kíván megemlékezni több százezer zsidó honfitársunk elpusztításáról. A háború végkifejlete olyan bűn, amely kitörölhetetlen a magyar történelemből, és ebben a magyar államnak is volt felelőssége.
– Hazugság, „legjobb esetben a felajzott lelkiállapot számlájára írható tévedés” azonban az, hogy az emlékmű arról szólna: a magyar állam el akarja hárítani a holokausztban való közreműködésért a felelősséget. Miért ne mondhatnánk, hogy elutasítjuk, akár visszamenőleg is elhatárolódunk azoktól, akik kollaboráltak a náci Németországgal. „De hogy egy rákosista mítosz és logika jegyében kilencmillió fasiszta bűneként kellene állandóan a fejünkre olvasni történelmünk eme tragikus periódusát, azt engedtessék meg nekünk, hogy ne fogadjuk el.” Hogy a magyar lenne a második világháború egyetlen bűnös nemzete, joggal utasítható vissza, „valóságos megbánást tanúsítva abban az értelemben, hogy nem vagyunk ugyan felelősek az elődeink tetteiért, de abból a következményeket, következtetéseket le akarjuk vonni és mindent elkövetünk azért, hogy mindez soha ne fordulhasson elő még egyszer”.
– A kiengesztelődés és kölcsönös megértés irányába kell vinni a vitát, nem a hecckampányok irányába, nem azt a látszatot keltve, hogy a Mazsihisz részt akar venni a választási kampányban, „hogy, hogy nem, már megint a baloldal oldalán”.
Lásd ehhez két legutóbbi írásunkat:
– Huszár Ágnes: Kövérnek jólesik
– Gábor György: Dr. Kövér szerint a világ