A pánik jelei
- Részletek
- Napi apró
- 2014. január 26. vasárnap, 06:09
- Lánczos Vera
„Szórakoztató és egyben elkeserítő azt látni, hogy az évekkel ezelőtt lebőgött arcok vezényszóra tapsikolnak az eszelős szemkilövetőnek, akit egy-két hónapja legszívesebben ketrecbe zártak volna”.” A Fidelitas fogalmazott így, szemmel láthatóan végtelen csalódottságában, hogy bekövetkezett, aminek elmaradásában oly annyira bíztak a jobbtérfélen. Szombati írásában Mihancsik Zsófia plasztikusan jellemezte ezt a mentalitást, én a pszichológiai mögöttesre szeretném ráirányítani a figyelmet. A pánik jeleit látjuk. A pánikot az okozza, hogy kiderült, túl korán szűnt meg a pszichózis, nem működik a gyurcsányozás delejező eszközként. Hiába lengetik a „furkósbotot”, a szemükbe nevet az ellenzék, mert ha nehezen is, de át tudott lépni a saját árnyékán.
A vezényszó meg a tapsikolás előbb jut eszembe a zászlóerdős és vastapssal viktorozó Fidesz-nagygyűlésekről, a rezsicsökkentést mint kormányzati, sőt nemzetfilozófiát eladni igyekvő papagájkórusról, a jobboldali értelmiség „spontán” leveleiről és a nagyon „spontán” „békemenetes” erődemonstrációkról. Most, éppen azért készül újra elindulni a csapat, mert – a Magyar Nemzet Bencsik András-értelmezése szerint – „fontos támogatni a magyar politika a nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Oroszország közötti egyensúlyozó képességét”.
Ha ilyesmit olvas az ember, különösen mókásak az idézett politikai közlemények. Végül is a cirkuszi attrakció nem kicsi. Orbán bemutatja nekünk, hogy a „békemenetnek” nevezett látványtöbbség mint a kormányzáshoz használt hivatkozási alap, sípszóra hajlandó bármikor, bármiért és annak az ellenkezőjéért is vonulászni. Hol gyarmat nem akarnak lenni, hol meg akarnak, mikor mire ösztökél a füttyszó.
Eközben meg azt tapasztaljuk, hogy tele az utca egy „civil” szervezet plakátjaival – érdekes módon van pénzük a közterületi felületek elfoglalására. Nincsenek ellenplakátok, vagy csak elenyésző mértékben. Ám a „civilek” valószínűleg nem számolnak azzal, hogy az egyoldalúságnak különös, nem várt hatása lehet. Nem számolnak azzal, hogyan érezhet az utca embere, amikor a kormány és a kormányzó pártok érdekében készült plakátok túlsúlyát tapasztalja, amikor a Fidesz primitív verbalitásával, lebutított kommunikációs üzeneteivel föléje tornyosuló hirdetmények tövében közlekedik. A féloldalas jelenlét a korábbi választások hangulatával összevetve nyilvánvalóvá teheti, mintegy illusztrálja, hogy így foglaltak el mindent, kizárólagosságra törve, s a jövőben ez szilárdul meg, ha maradnak. Ahogy lenyúlták a médiateret, ahogy minden szabályozással az ellenzék kiszorítását próbálták elősegíteni az írott sajtóból, a kereskedelmi rádiókból és televíziókból, hogy a közmédiumokat már ne is említsük, mindezt kézzel foghatóvá teszi az otromba nyomulás a közterek ideológiai okkupálásával. Bizonyára nem kalkuláltak vele, de az egyoldalúság ténye, éppen a ráismerés révén, akár kontraproduktívvá is válhat. Éppen azt láttatja, hogy nincs már olyan szegmense a létnek, amelyet ne ilyen agresszívan és jogtipró módon foglaltak volna el, és éppen ebből van elege egy többségnek: a cinikus erődemonstrációkból, a hazug és álságos szósszal leöntött erőpolitikából. Az ellenzéknek a köztéri felületeken talán elég lenne, ha ezt hangsúlyozná. Ha nincs elég plakáthely, akkor a falakra vetíthetné itt-ott, úgy, ahogy most a Fidelitas Gyurcsány képét rávetítette az MSZP székházának falára. Hogy nézzetek körül emberek az utcákon! Így foglalták el az országotokat is. Most még elég egy X a változáshoz.
