Die Welt: a magyarok elutasították, hogy felelősséget viselnének a holokausztért
- Részletek
- Szemle
- 2014. január 23. csütörtök, 05:04
- (hj)
A Die Welt című konzervatív német lap Magyarország kizárólag Hitler áldozatának akarja látni magát címmel közölte Florian Stark cikkét. Budapesten a tervek szerint új emlékmű fog arra emlékeztetni, hogy Magyarország az áldozat szerepét töltötte be az 1944/45-ös német megszállás alatt. A bírálók a tervvel szemben a holokausztban való intenzív együttműködést hozzák fel.
1939 májusában Közép-Európában sajátságos háború alakult ki. Magyar csapatok hadüzenet nélkül átlépték az Első Szlovák Köztársaság határát. Két héttel később vége volt a „Kis háborúnak” – ahogyan a résztvevők emlékezetébe bevonult. Harminc ember vesztette életét.
A gyors békekötést Hitler közvetítette. A „maradvány-Csehország” szétverése után az önállóvá vált Szlovákia védnökeként lépett fel. Fordítva, a harmadik birodalom felkínálta magát a balkáni államoknak azon érdekeik védelmezőjeként, amely érdekeiket sértve látták a párizsi elővárosi szerződések által. Magyarország, amelyet a Habsburg birodalom egyenrangú partneréből egy törpeállam méretére redukáltak – a győztes hatalmak az ország területének közel 70 százalékát elvették, és az újonnan alakult délkelet-európai államokhoz csatolták –, sürgette a határok revízióját.
Ugyanez érvényes volt Romániára, amely Magyarország nagy részeit kapta meg. Mindkét ország a nemzetiszocialista államban látta a nagy partnert. Készségesen csatlakoztak hozzá, és vonultak a Wehrmacht oldalán a háborúba a Szovjetunió ellen. Az első világháború eredményeinek revideálása egyenesen a magyar politika alapvonala volt 1944-ig, amikor a keleti front már fenyegetően közeledett az országhoz.
Vajon Hitler ártatlan áldozata volt-e Magyarország? Az erről szóló aktuális vitát egy tervezett emlékmű szítja fel, amelyet Budapesten akarnak felállítani. Felavatását már 2014. március 19-re tervezik, annak a „Margaréta hadműveletnek” a 70. évfordulójára, amellyel a Wehrmacht lefegyverezte a magyar hadsereget, és megszállta az országot.
Szavazás sürgős eljárásban
Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali nemzeti kormányának indítványát szerdán jóváhagyta Budapest V. kerültének önkormányzata. A kormány az emlékmű felállítására vonatkozó tervet csak 2013. december 31-én nyilvánította „népgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” projektnek, hogy így lehetővé tegye a sürgős eljárást az építési engedélyhez. Párkány Péter szobrász három napon belül benyújtotta a tervét, mert január 3-án lejárt a határidő.
Párkány emlékműve egy német birodalmi sast ábrázol, amely zuhanórepülésben támadja „Gábriel arkangyalt”, Magyarország jelképét. A szimbólum a kormányzó Fidesz értelmezését követi. Már az 2012 óta hatályos új alkotmányban is – amelyet Orbán vitt keresztül kétharmados többségével – az áll a preambulumban, hogy Magyarország 1944-ben a német bevonulással elvesztette a „szuverenitását”.
Ezzel az értelmezéssel a magyarok elutasították, hogy bármiféle felelősséget viselnének a magyarországi holokausztért. Hatalomátvételük után már egy hónappal megkezdődött a magyar zsidók deportálása a megsemmisítő táborokba, mindenekelőtt Auschwitz-Birkenauba. Adolf Eichmann vezetésével két hónap leforgása alatt kereken 450 ezer zsidót küldtek a halálba. Meggyilkolásukat a nemzetiszocialista népirtás szörnyű záró aktusának tekintik.
A puszta áldozatként való feltüntetés ellen hevesen tiltakoznak értelmiségiek, a zsidó szervezetek és az ellenzéki politikusok. Ezzel elhallgatják a felelősséget, amelyet az akkori magyar állam is viselt a holokausztban – mondják. Pedig sem a magyar hadsereg, sem a lakosság nem tanúsított ellenállást a német bevonulással szemben – írják neves történészek, köztük Ungváry Krisztián, akinek a második világháború a szakterülete. „Sok magas szintű elbocsátás – a polgármesterek kétharmada – ellenére a közigazgatásban számos tisztviselő akadt, aki kész volt kiválogatni polgártársait, és ingatlanaikat és ingóságaikat felleltározni. Mások arra is készek voltak, hogy a magukévá tegyék a deportálások nyomán gazdátlanná vált tárgyakat” – írja Ungváry.
A nyilaskeresztesek rezsimje
Már az 1920-ban hivatalba lépett Horthy Miklós „birodalmi kormányzó” idején is voltak antiszemita törvények. A zsidók csak korlátozott számban juthattak be a felsőfokú oktatási intézményekbe. 1938-tól tiltották nekik bizonyos szakmák gyakorlását. Kizárták őket a katonai szolgálatból is.
Miután Magyarország Németország oldalán belépett a Szovjetunió elleni háborúba, több százezer magyar katona vonult be. Sokukat úgynevezett partizánharcokban vetettek be: az ezeket a harcokat a népirtástól elválasztó határok legjobb esetben is pusztán formaiak voltak. Christian Hartmann történész szerint Hitler Szovjetunió elleni háborújában 800 ezer magyar, 500 ezer román és 45 ezer szlovák katona vett részt.
Biztosnak tekintik, hogy Hitlernek jelentős nyomást kellett gyakorolnia, hogy Horthytól ilyen háborús erőfeszítéseket kapjon. A „birodalmi kormányzó” ellenállt annak a német kívánságnak is, hogy idejében részt vegyen a holokausztban. Nem véletlen, hogy ezzel indokolták a magyarországi német hatalomátvételt. De az ország közigazgatása továbbra is a hazai hatóságok kezében maradt. Emellett a megszállók támaszkodhattak arra a segítségre, amelyet a nyilaskeresztesektől kaptak: egy fasiszta mozgalomtól, amely a harmincas években keletkezett. Szálasi Ferenc, a mozgalom vezetője 1944 októberében megdöntötte Horthyt, és kollaboráns rezsimet állított fel.
Orbán Viktor kormánya ezzel szemben úgy érvel, hogy az emlékművet „minden áldozatnak” szentelik. Ám minden tettest nyilvánvalóan nem vesz számba.
