Orosz portál Paksról és Orbánról: nem is olyan rossz második Lukasenkának lenni
- Részletek
- Szemle
- 2014. január 22. szerda, 05:42
- (hj)
A slon.ru című orosz portál Makszim Szamorukov cikkét közölte Miért ajándékozott Oroszország atomerőművet Magyarországnak címmel.
Oroszország váratlanul, és csendben úgy döntött, hogy Kelet-Európa energiaiparát megajándékozza a szocialista tábor óta talán legnagyobb beruházással. A magyaroknak ad mintegy tízmilliárd eurót, hogy a Roszatomtól két reaktort vásároljanak a Paksi Atomerőművükbe. Összehasonlításként: az Északi Áramlat gázvezetékre 9 milliárd euró ment el, a Déli Áramlatra – ha egyáltalán megépül – a tervek szerint 15 milliárdot költenek. Mind a kettő tucatnyi országot érint, évek óta foglalkoztatja egész Európa sajtóját, és vita tárgyát képezi rengeteg találkozón. Itt meg egyszerre csak a semmiből tízmilliárd euró az egyetlen Magyarországnak – Orbán kormányfő este hirtelen beugrott a Kremlbe aláírni a papírokat.
Mesterképzés Lukasenkának
Hogy jobban el tudjuk képzelni, mit jelent Magyarország számára tízmilliárd euró: ez több mint ezer euró minden egyes magyarra, beleértve az aggokat és a csecsemőket is. A lakosság száma ott nem éri el a 10 milliót. Vagy egy praktikusabb összehasonlítás: az összeg kis híján a magyar állami költségvetés negyedét teszi ki. Vagy a teljes államadósság 13,5 százalékát. Vagy két és félszer annyi, mint amennyi támogatást évente kap az Európai Unió költségvetéséből.
Hát ilyen összeget kap a tervek szerint Magyarország az orosz állami költségvetésből hosszú lejáratú hitel formájában, hogy elköltse a Roszatomnál vásárolandó, két, egyenként 1,2 gigawattos reaktorra az egyetlen Paksi Atomerőműve számára. Ez az atomerőmű, amelyet az internacionalista kötelesség keretében szovjet szakemberek építettek a nyolcvanas években, jelenleg mintegy 2 gigawattot termel, és az ország teljes energiafelhasználásának 40 százalékát adja. Ám tekintettel arra, hogy Magyarországon a közeli jövőre nem látható előre különösebb gazdasági növekedés, nem nehéz kiszámolni, hogy 2023-ra, amikorra a tervek szerint megvalósul a projekt, a Paksi Atomerőmű gyakorlatilag teljes egészében tudja majd fedezni a magyarok áramszükségletét.
Természetesen Orbán Viktor magyar kormányfő új külpolitikájának csodálatra méltó sikere: válság idején megkaparintani egy hosszú lejáratú hitelt, amely az ország GDP-jének 11 százalékát teszi ki. Azt követően, hogy Nyugaton összeveszett mindenkivel, akivel csak lehetett a külföldi konszernekre kivetett rendkívüli adók és a nyugdíj-megtakarítások államosítása miatt, egy második Lukasenka sorsát jósolták neki. Az mondták, egy pária-állam populista diktátora lesz, akivel senki nem akar kezet fogni.
Valójában azonban kiderült, hogy nem is olyan rossz második Lukasenkának lenni. Az Európai Unióból Magyarországot úgysem teszik ki – elvben nem készültek fel ilyen eljárásra. Az EU-tagállam státusával pedig igen sikeresen lehet üzletelni a világpiacon, ha az ember nem ragaszkodik túlságosan az elvszerűséghez és az integritáshoz, Nyugaton ugyanis már nincs vesztenivaló. Így Orbán 2012-ben eladta Azerbajdzsánnak azt az azeri tisztet, aki egy NATO-tanfolyamon Budapesten megölte örmény kollégáját. Odahaza a gyilkost azonnal amnesztiában részesítették, hősként ünnepelték, és hálából vásároltak Magyarországon kétmilliárd euró értékű államkötvényt.
A magyarok Kína kedvenc partnerévé lettek kelet-Európában. Orbán kormányzásának ideje alatt, vagyis 2010-től kezdve megháromszorozódtak Magyarországon a kínai befektetések, és elérték a 2,5 milliárd dollárt. De mindez elhalványul Oroszország luxuriózus ajándékának háttere előtt. Hiszen 7,5 milliárd eurót egy fehéroroszországi atomerőmű építésére még a leégett, koldus Lukasenka is ki tudott szedni Moszkvából. Ukrajnának, az annyira stratégiai, testvéri partnernek mindössze 4,5 milliárd euró hitelt ígérnek az atomenergiára. És akkor jön valami Orbán, aki életében csak párszor járt Moszkvában – s egyből kap tízmilliárd eurót.
Az utolsó az EU-ban
Egy ilyen hitellel és a bővülő atomerőművel Orbán teljesítheti a választások előtti legfőbb ígéretét – hogy csökkenti az elektromos energia árát. Ez lehetővé teszi számára, hogy megválasztassa magát a következő periódusra úgy, hogy megnyeri a tavasszal esedékes választásokat. És ha szerencséje van, a kedvező hatás eltarthat egészen a következő választásokig, 2018-ig. Szóval azt nem nehéz megérteni, hogy mi járt a magyar vezető fejében, amikor beleegyezett ebe az alkuba. Nehezebb megérteni, hogy mi járt az orosz fél fejében. Nem tudunk összehozni egy deficitmentes költségvetést, a saját infrastrukturális beruházásainkat leállítjuk, de könnyen találunk tízmilliárd eurót Magyarországnak.
A Kreml számára, mint rendesen, a stratégiai érdekek ezúttal is fontosabbnak bizonyultak a pénznél. Az elmúlt tíz évben a Roszatomnak sikerült szinte teljes egészében elveszteni azt a hatalmas, kelet-európai nukleáris birodalmat, amelyet a Szovjetuniótól örökölt. Valaha a volt szocialista tábor szinte minden országában volt egy-egy atomerőmű, amelyet szovjet szakemberek üzemeltettek. Mára szinte semmi sem maradt. Igaz, a probléma nem csupán a Roszatom nehézkes módszereiben van – Kelet-Európa néhány országa annyira elkezdett hinni a nacionalista és környezetvédő utópiákban, hogy örömmel siettek kiszúrni a saját szemüket, és önként bezárták a még teljesen működőképes atomerőműveket, megfosztva ezzel saját gazdaságaikat a bőséges és gazdaságos energiaforrástól.
Mindenesetre a Roszatom elvesztett piacainak listája nagyon hosszú. Litvánia és Szlovákia az uniós csatlakozás előtt teljesen leállította atomerőművét. Bulgária leállította a reaktorok egy részét, sok éven át tárgyalt Moszkvával egy új atomerőmű építéséről Belenben, de 2012-ben végleg lemondott a tervről a hatalmas veszteségek ellenére. Lengyelország már sok éve tervezi első atomerőműve megépítését, de a munkálatok még nem kezdődtek meg, és Oroszországot oda aligha veszik be. Csehország az EU nyomása dacára nem mondott le a nukleáris energiáról, de a Roszatom szerződése a Temelinben lévő cseh atomerőmű fűtőrúdjainak szállítására 2020-ben lejár, és a két új reaktor megépítésére kiírt tendert, amelyen Oroszország is indul, folyamatosan halogatják az egyre távolibb jövőbe.
Véső soron tehát Magyarország a Roszatom számára az utolsó lehetőség maradt arra, hogy valahogy mégiscsak megvesse a lábát a kelet-európai piacon. Hiszen az emberek szeretnének nem csak Iránban és Indiában dolgozni. A jó nemzetközi arculathoz tiszteletreméltóbb országokban megvalósuló projektek szükségesek, olyan országokban, amelyek nem vetődnek bármire pusztán csak az olcsó ár miatt. És erre a legjobban Kelet-Európa felel meg, amely mostanra olyan tiszteletre méltó szervezet tagja lett, mint az Európai Unió. Ezért határozták el Moszkvában, hogy kiválasztják a térségben a leggyengébb láncszemet, és minden erővel megtartják.
Az álmok hitelfelvevője
Önmagában remek, hogy a Roszatomnak sikerült megőriznie jelenlétét legalább Magyarországon. Csak az a kérdés, hogy ez mennyibe kerül az orosz adófizetőknek. Mennyire biztonságosak és perspektivikusak az ilyen gigantikus befektetések a magyar energiaiparba? És itt már súlyos kétségek merülnek fel.
Oroszország tízmilliárd eurót akar kölcsönözni Európa egyik, bizalomra legkevésbé méltó hitelfelvevőjének. Azt csak úgy mondják, hogy Magyarország az EU tagja. Valójában Orbán annyira elrontotta a kapcsolatokat mind az európai, mind a nemzetközi intézményekkel, hogy ha netán bármi történik, senki a kisujját sem fogja mozdítani, hogy segítsen az adósságokban fuldokló Magyarországnak. Ellenkezőleg, csak kárörvendeni fognak.
Márpedig ez igencsak könnyen megtörténhet. Magyarország az orosz hitel nélkül is Kelet-Európa bajnoka az eladósodás GDP-hez márt arányában – ez mintegy 80 százalékot tesz ki. A gazdasági növekedést a magyarok jóval a válság előtt, még 2006-ban elfelejtették. Az elmúlt tíz évben a szomszédos Szlovákiában vagy Lengyelországban a GDP mintegy másfélszeresére nőtt, Magyarországon ez a növekedés mindössze 8 százalék volt. Az ország rég nehéz gazdasági helyzetbe került, és még Orbán Viktor legbizarrabb reformjai sem képesek felélénkíteni.
Emellett az állandó gazdasági problémák miatt Magyarországon a politikai élet jóval élesebben polarizálódott, mint a szomszédos országokban. Nincs semmiféle folyamatosság, minden következő vezető nem kevesebbet ígér a választóknak, mint új korszakot. Maga Orbán hatalomra kerülve radikálisan felülvizsgálta szociáldemokrata elődei szinte minden döntését. És nincs semmiféle garancia arra, hogy az ellenzék nem fog ugyanígy eljárni, ha váratlanul győz. A magyar baloldal már ma is energetikai rabságnak, új szovjet megszállásnak és az ország minden élőlényét fenyegető veszélynek nevezi az Oroszországgal kötött üzletet. Úgy tartják, hogy ez a megállapodás érvénytelen, mert Orbán nem írt ki tendert, és ez sérti a magyar törvényeket. És különben is, ilyen fontos döntéseket csak népszavazással lehet meghozni.
Ezért aztán jóval biztonságosabb lenne Lengyelországgal vagy Csehországgal kötni nukleáris megállapodásokat, ahol a kormányok sokkal adekvátabbak, a gazdasági perspektívák pedig jóval örvendetesebbek, mint Magyarországon. De az adekvátabb kormánnyal és örvendetesebb gazdasági kilátásokkal rendelkező országoknak az orosz ajánlatoknál jobb ajánlatokat tesznek. Oroszországnak azt kell vállalni, ami maradt, különleges elosztással vigasztalva versenyképtelen vállalatát: a garantált jövedelem az állami konszerné, a kockázat és veszteség az adófizetőké.
