Bírói függetlenség kontra politika
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. október 27. szerda, 05:26
Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése kimondja, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
Az igazságszolgáltatás olyan alkotmányos alapelvét rögzítő norma ez, amely nemcsak a bírákra nézve fogalmaz meg elvárásokat, hanem egy magát demokratikusnak, alkotmányos jogállamnak deklaráló országban a mindenkori politika szereplőire és valamennyi más hatalmi ág képviselőire nézve is. Külön tanulmányok tárgya lehet, hogy valójában meddig beszélhetünk egy országban alkotmányos jogállamról, de azt leszögezhetjük, hogy a bírói függetlenségnek különös jelentőséget ad az olyan ritka politikai konstelláció, amikor egy párt választási eredménye lehetővé teszi, hogy ne csak a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat uralja egymaga, hanem módja van az alkotmány módosítására, az eddig ellensúlyt képező intézmények élére saját pártbeli embereinek elhelyezésére. Vagyis módja van rá, hogy a hatalmának fékezésére és ellenőrzésére kitalált garanciarendszert kedve szerinti alakítsa, módja van politikai befolyásának szinte korlátlan érvényesítésére.
Egy ilyen helyzetben hatványozottan érzékeny kérdés, hogy a hatalom tartózkodik-e minden, az igazságszolgáltatás függetlenségének akár csak a látszatát is sértő magatartástól.
Szerda este az ATV Egyenes beszéd című műsorában Gulyás Gergely fideszes képviselő, a 2006-os őszi eseményeket vizsgáló albizottság elnöke volt a vendég, annak apropóján, hogy az albizottság jelentést fogadott el eddigi munkájáról. A jelentés végén ajánlásokat is megfogalmaztak, ezek közt „érdekes” mondatok találhatók, amelyek erősen érintik a bírói függetlenséget. A bizottság ugyanis megfontolásra ajánlotta a 2006-os előzetes letartóztatások ügyében úgymond szakmailag megalapozott ítéleteket hozó, másodfokon eljáró bírák állami elismerését.
Érdemes kicsit belegondolni, vajon miért születhetett meg ez az ötlet. Ismert a Fidesz narratívája a 2006 őszén ország-világ szeme előtt zajló, a jobboldal által generált politikai „performanszról”, amelyben olvasatuk szerint a domináns és az emlékezésre egyedül érdemes vonulat a rendőri brutalitás volt. Lassan már csak erről szól az akkor események felidézése, megfeledkezve arról, hogy mi előzte meg a konkrét rendőri intézkedéseket. Az albizottság sokak által aggályosnak tartott módon bírákat hallgatott meg, noha ők elmondták, hogy egyedi ügyek vizsgálatára nincs kompetenciájuk. A szakmai felhorgadás miatt a bizottság nem vállalhatta, hogy negatív megállapításokra jusson konkrét bírói döntések ügyében. Hogy az eredeti üzenet mégis célba érjen, sajátosan ki kellett fordítani: ha nem büntethetők a nekik nem tetsző ítéletek, akkor demonstratívan jutalmazni kell a nekik tetszőket.
flickr/olivetti
De a lényeg ettől nem változik. Ha a regnáló hatalom (főként, ha teljhatalom) konkrét ügyekben hozott konkrét bírói döntéseket jutalmazna, mert tetszik neki a tartalmuk, az éppen annyira befolyásoló hatású – még ha kevésbé drasztikusan, közvetettebb módon is –, mintha retorziókat helyezne kilátásba a számára kedvezőtlen ítéletek miatt.
A műsorvezető kérdései éppen ennek az összefüggésnek a beláttatására irányultak, láthatóan eredménytelenül. Az albizottság vezetőjének válaszai között azonban egy meglepő fordulat is szerepelt, amely megér néhány szót külön is.
Gulyás , sejtetve egy mögöttes politikai nyomást, azt bizonygatta, hogy ha a 2006 őszén őrizetbe vettek esetében utóbb a másodfokú bíróság szinte valamennyi ügyben változtatott a döntésen, megszüntetve a szabadságot korlátozó intézkedést, akkor abból arra lehet következtetni, hogy az első fokon eljáró szervek rosszul működtek, s ez nem lehetett véletlen.
Gulyás Frech Ágnesre, a Fővárosi Bíróság kollégiumvezetőjére hivatkozik, aki szerinte azt állapította meg, hogy az elsőfokú bírák bizonyíték és alapos gyanú hiányában hoztak tömegesen megalapozatlan döntéseket.
Ezzel szemben más híradásokat alapján Frech Ágnes véleménye ennél jóval árnyaltabb volt. Szerinte „a rendőrséghez és az ügyészséghez hasonlóan a bíróság is felkészületlen volt, s az előzetes letartóztatásokat első fokon elrendelő bírákra nyomás nehezedett. Hangsúlyozta azonban, hogy ez nem politikai nyomás volt, hanem az eljáró bírók úgy érezték: ’a társadalmi rend helyreállítása érdekében nekik is tenniük kell’.”
Érdemes emlékezetünkbe idézni, hogy az őrizetbe vételek idején még nem volt objektíve megítélhető az ország közbiztonságának állapota, másrészt arra, hogy a közrendet radikálisan sértő, nap mint nap tömegesen előforduló esetek adtak okot az intézkedésekre.
Gulyás Gergely az állami elismerés ötletét magyarázva felhozta a MAL Zrt. vezérigazgatójának letartóztatási ügyét. Analógiát állított fel, azon az alapon, hogy az ügyben eljáró veszprémi bíró sem engedett a társadalmi-politikai nyomásnak, amikor alapos gyanú hiányában a vezérigazgató szabad lábra helyezését rendelte el. Miközben ezzel az analógiával is súlyt kívánt adni visszamenőleg a politikai nyomásgyakorlás gyanújának, párhuzamot vonva a „bátor” bírói döntések között, számos lényeges különbséget hagyott figyelmen kívül. Ezek nyomban világossá válnak, ha közelebbről megvizsgáljuk azokat a helyzeteket és eseteket, amelyeknél Gulyás analógiát látott.
Ami a politikai nyomást illeti: az akkori hatalom politikai nyomásgyakorlását a 2006-os őszi letartóztatásoknál csak az albizottság szerette volna igazolni, a jelenlegi hatalom elvárására. Nem sikerült.
Ezzel szemben az iszapkatasztrófa ügyében a jelenlegi hatalom valóban prejudikált. Ehhez elég elolvasni a híradásokat vagy meghallgatni a MAL Zrt. vezérigazgatója őrizetbe vételének parlamenti bejelentését.
A MAL Zrt esetében valóban karakán bírói döntés volt – a politikai nyomással és a társadalomnak azzal a vágyával szemben, hogy mindenáron és gyorsan büntetni kell – az őrizetbe vétel megszüntetése és az alapos gyanú hiányának megállapítása. És pikáns, hogy Gulyás Gergely üdvözli ezt a bírói döntést, miközben áttételesen és akaratlanul ezzel azt is elismeri, hogy létezett politikai nyomás.
Az állami elismerésre valahogy mégsem tesz javaslatot*. Amire egyébként semmi szükség. Az, hogy a bíró végzi a dolgát, kizárólag a törvénynek alárendelten, nagyon rendben van egy jogállamban.
* Azóta a bírói döntés jogerőssé vált. Árnyalja a képet, hogy a Veszprémi Megyei Bíróság az őrizetbe vétel megszüntetését helyben hagyta, de az alapos gyanú fennállását megállapította, miközben újabb bizonyítékokról a MAL Zrt. vezérigazgatójával szemben nem szólt a fáma.
