Összefogás, avagy út a kétpártiság felé
- Részletek
- 2014. január 15. szerda, 05:31
- Herényi Károly
A formálódó ellenzéki összefogásnak eddig három párt a résztvevője. Minden szereplő egykor MSZP-tag vagy -politikus volt, a konzervatív oldalnak se híre, se hamva. A liberális nézeteket Fodor Gábor képviseli a lista negyedik helyén. Az összefogás mindhárom jelentős szereplője az MSZP köpenyéből bújt elő. Az Együtt 2014 politikusai, Fodorral együtt, nem sok vizet zavarnak.
A valódi ok az összefogás milyenségét illetően más, és máshol keresendő. Ez az MSZP-trojka kevés a győzelemhez, csak a parlamentbe jutáshoz elég. A trojka kocsisai ott ülnek majd a parlamentben. Nekik biztosan jó lesz, de az országnak? A trojka inkább vállalja ellenzéki szerepet, mint a teljes demokratikus összefogást. A trojka vezére titkon abban reménykedik, hogy 2018-ra megerősödve, már egy pártként, eséllyel indulhat az MSZP élén a Fidesz ellen.
Az ellenzéki összefogás sorsa 2011-ben, az új választási törvény elfogadásakor dőlt el. Az MSZP ugyanis semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy a kétfordulós választást egyfordulóssá alakítsák. Pedig ez a változás nem csak technikai – erről Tóth Zoltán, aki igazán értője a témának, számos alkalommal írt és beszélt –, jelentős politikai következményekkel is jár. Az új rendszer lényege, hogy a szokásos két forduló közötti pártközi egyeztetéseket a választások előtt kell megkötni. Messze kevesebb információ birtokában, mint az előző törvény idején. Nem lehet tudni, ki lesz képes országos listát állítani, és ki hogy szerepelne az első fordulóban. Ma, a személyi kérdéseken kívül, ez köti le az ellenzéki pártok erejét és idejét. A Fidesz pedig karba tett kézzel hátradől, és kajánul vigyorog. Van oka rá, pláne az MSZP egyetértése birtokában.
MTI/Koszticsák Szilárd
Ugyanis az egyetértés tárgya nem más, mint a kétpártiság, a politikai váltógazdálkodás intézményesítése. A két párt abban feltétel nélkül egyetért, hogy rajtuk kívül más szereplőre nincsen szükség. Ebben volt és van egyetértés a Fidesz és az MSZP között. Néhány példa az együttműködésre. 2009, Ferencvárosi időközi választás: a két párt együttesen jelenti fel a választási bizottságnál az MDF jelöltjét. A 2010-ben megkötött szerencsétlen MDF-SZDSZ megállapodás bejelentésének másnapján az SZDSZ szponzorát, Mesterházy Ernőt letartóztatták, még az MSZP-kormány idején. Jóval a választások után, bűncselekmény hiányában, szabadon engedték. A Sláger és a Danubius kinyírása szintén az MSZP és a Fidesz közös teljesítménye. De ebből levonhatná az MSZP a következtetést a Fidesz szavahihetőségét illetően, mert hol van már a rádiójuk, a Neo FM? A süllyesztőben. A letiltott hirdetők miatt.
A kétpárti vagy kétpólusú politikai rendszerek jól működő rendszerek lehetnek. A politikatörténet westminsteri modellnek nevezi őket. Sikerükhöz néhány feltételnek teljesülnie kell. Például a két oldal gazdaságpolitikája közel áll egymáshoz, közöttük jelentős érdemi vita nincs. Társadalompolitikai kérdésekben is nagy a hasonlóság a nézeteik között. Egy-egy kormányváltás nem okoz politikai földrengést, az egyik jórészt folytatja, amit a másik abbahagyott. A leghevesebb viták az abortusz és a melegek házassága ügyében zajlanak, de a karaván halad. Merthogy más a politikai kultúra: nem a szembenállás, hanem az együttműködés kultúrája dominál.
Fiatal demokráciánk ettől távol van. A mi és az ők kirekesztő valósága legfeljebb a 70–30-as osztozkodásában vezethet konszenzushoz. Másban, érdemi dolgokban nem. Tehát a kétpárti modell alapvetően nem azért rossz, mert a többi szereplőt vagy kiiktatja, vagy beolvasztja, hanem azért, mert a működési feltételei nem adottak. Ráadásul a két párt ideológiai alapokon politizál, ami már a múlt század első felében is korszerűtlen és dohos volt. A kor kihívásaira nem lehet vegytiszta keresztény vagy ateista válaszokat adni, soha nem is lehetett.
A jövő az MSZP számára sem fényes. Ha a Fidesz elégedettségére az MSZP önmagán kívül mást nem vesz be az együttműködésbe, ezzel a kisebb formációknak megadja a kegyelemdöfést. Egyedül fog maradni, illetve ketten a Fidesszel. Vagyis hárman, mert a Fidesznek marad egy náci szövetségese. Ketten lesznek, egy ellen. Rosszabb lesz a helyzet, mint a két rádió kinyírása idején. Akkor pedig nem marad más, csak a süllyesztő, ami lehet hogy nem baj. Mert a keletkezett űrt majd kitöltheti egy normális, demokratikus politikai felépítmény, azok, akik valódi összefogást akarnak, aminek mindenféle értelmes emberek lehetnek a tagjai, akkor is, ha sohasem volt közük az MSZP-hez. Akik nem támogatják, mint az MSZP, a rezsicsökkentés fideszes idiotizmusát. Akiket nem a hatalom megszerzése izgat, hanem az ország sorsa érdekel, akik az egységesülő Európában képzelik el Magyarország jövőjét. Mert Európában is otthon vannak. Fejben és lélekben is.
Herényi Károly, volt MDF-es politikus
(Fotó: ATV.hu)
