Mi folyik itt kormányzás gyanánt?

Amikor október 13-án először meghallottam Orbán Viktor bejelentését, miszerint november 1-jétől nem utalják tovább a nyugdíjpénztári tagdíjakat a nyugdíjalapokhoz, azt gondoltam, hogy ezt nem tehetik másképp, mint úgy, hogy visszapótlási kötelezettséget vállalnak, tehát a kieső összeggel az államadósságot növelik. Ezt is írtam a Galamuson is (Megszorítások helyett) és a Népszabadságban is (Trükközés, dézsma, eladósodás) 18-án, hétfőn. Azután elbizonytalanodtam, hiszen Matolcsy, Orbán és Selmeczi különféle kijelentéseiből – leginkább Orbán RTL Klub-interjújából – úgy tűnt: eszük ágában sincs semmit visszapótolni. A több mint 400 milliárd forintot – erről szól a benyújtott törvényjavaslat, amelyet időközben el is fogadtak – az állami nyugdíjalapba irányították át, és ezzel mentesítették a költségvetést a megfelelő összegű átutalás terhétől, amelyet a költségvetés tíz éve fizet. Ezzel tehát csökkent a hiány. Abban bíztak, hogy legkésőbb, mire lejár a tizennégy hónap, az emberek zöme a fenyegetés hatására faképnél hagyja a magánpénztárakat, és akkor ezeket a tagdíjakat úgy kezelik, mint amit járulékként az állami nyugdíjalapba fizettek, és nyugdíjba vonuláskor majd e szerint veszik figyelembe az állami nyugdíj megállapításánál. Sőt, a megtért bárányok számára meghatározzák azt is, hogy miképpen veszik figyelembe korábbi magánnyugdíj-pénztári tagdíjaikat az állami nyugdíj meghatározásánál – nyilván úgy, mintha végig az állami nyugdíjalapba fizették volna a teljes járulékot. Ez persze valamivel kevesebb lesz, de ki fog ennek öt, tíz vagy éppen húsz év múlva utána számolni? És akkor most a megtakarított hatalmas összeg tekinthető olyan forrásnak, amelynek terhére valahogy költekezni lehet, a majdani nyugdíjak forrásáért pedig főjön azok feje, akinek azt valamikor majd fizetniük kell.


NYC - MoMA: Design and the Elastic Mind/CoReFab – flickr/wallyg

Most azonban azt olvasom az interneten (merthogy külföldön lévén, nem követhettem a hétfői plenáris ülést), hogy Matolcsy mégis csak azt mondta a Parlamentben: „A magán-nyugdíjpénztári kifizetések tizennégy hónapos felfüggesztése végén az addig kieső összeget vissza fogják írni a nyugdíjpénztári tagok számlájára.” Ha viszont ezt  komolyan lehet venni, akkor ez a kötelezettségvállalás, tetszik, nem tetszik, része az államadósságnak. Mégis az igaz, amit egy hete írtam: a valóságos hiány már idén is (0,2 százalékponttal), de különösen jövőre (több mint egy egész, körülbelül 1,3 százalékponttal) magasabb lesz. Ezt viszont nemcsak én számolom ki, hanem mindenki, aki figyeli a magyar államháztartás állapotát. Mi folyik itt kormányzás gyanánt?



Bauer Tamás közgazdász - Déri Miklós felvétele

Korábban a Galamusban:
A nemzeti kérdés két évtized magyar politikájában (előadás)
Bauer Tamás beszéde (a Körcsarnokban)
„Hiába itt Cicero, Diderot…”
G-7


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!