rss      tw      fb
Keres

Rákfene




Napjainkban nagyon sok szó esik az oktatásról. Sokan sokfélét nyilatkoznak. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt. A kormány teljesítményét, oktatáspolitikai irányvonalát rendszeresen vesézik és ragozzák. Viszont annál kevesebbet beszélnek az ellenzék felhozataláról, és főképpen arról, hogy kik lesznek a meghatározó emberek, ha valami isteni csoda folytán Orbán Viktor mégis elveszíti a választást.


Vitathatatlan tény, hogy a magyar média és közvélemény számára Kunhalmi Ágnes az MSZP oktatásügyi szakpolitikusa. A „politikus” kitétellel semmi gond, ellenben a „szak” előtaggal annál több. Ez ugyanis már eleve azt a téves képzetet sugallja, hogy az illető politikus egy területnek vagy kérdésnek a szakembere (kiváló ismerője és tudástermelője). De vajon mi az, ami Kunhalmi Ágnest „szakemberré” teszi? Az életrajza alapján ítélve: semmi! Egyetlen tanulmány, de még csak nyomorult publicisztika sem teszi lehetővé, hogy az érdeklődő olvasó-választópolgár véleményt alkothasson a szakpolitikus szakmai teljesítményéről. Szakmaisága valójában a különböző fórumokon megjelenő folyamszerű megnyilatkozásain alapszik. A személy szakmaisága egyszerű média-felépítmény vagy média-termék.


Kunhalmi Ágnes azonban nem egyedi eset. Ő a magyar politikai elit szabványpéldája – és egyben rákfenéje –, mondhatni politikai oldaltól teljesen függetlenül. Emlékszünk még Gusztos Péterre (SZDSZ)? Amióta kiesett a politikából és a köztudatból talán sikerült lediplomáznia. Ne csodálkozzunk Szijjártó Péteren. Ugyanaz a pályafutás! És lehetne sorolni: Dúró Dórától (Jobbik) Vitézy Dávid BKK-vezérigazgatóig bezárólag.


Az önmagát sajátos zárt rendszerben újratermelő magyar politikai elit oldalfüggetlen alapproblémáját Kunhalmi Ágnes életrajza kiválóan megvilágítja. Pályafutatása mutatja, hogy miképpen ötvöződnek szervesen egymásba a párhuzamban szaladó tanulmányok az erőteljesen megtámogatott politikai jellegű szakmai tapasztalatokkal. Az ambiciózus fiatal magyar politikusjelölt tudja a sorrendet. Vagyis azt, hogy politikai karriert diplomára és szakmaiságra nem lehet alapozni. Ellenben a felfele ívelő politikai karrierhez előbb-utóbb kell egy (vagy több) egyetemi diploma; idővel egy PhD (olyan ez, mint régen a kutyabőr). Ezért is vannak időnként botrányok. Ezek azonban a jól bejáratott rendszert nem rengetik meg. Az érdekek mindent felülírnak. És ebben a jelenlegi politikai oldalak között nincs vita! Annál is inkább, mert az egyetemek politikai átjáróházként, parkolópályaként is működnek. Ugyanakkor az ideológusok és pihenőben levő politikusok mindenki mástól megkövetelik/megkövetelnék a hallgatást. Zsigerből gyűlölik az intellektuális konkurenciát.


Hivatalos életrajza szerint Kunhalmi Ágnes 2002-ben végzett a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban. 2003-tól már sikerült is elhelyezkednie a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Politikai Államtitkárságán (Eurofalu program). Karrierje belendült. 2004-ben, drámatagozatos érettségivel, titkárságvezető lett a Miniszterelnöki Kabinetiroda Társadalompolitikai Főosztályán (2006-ig). Ugyanakkor beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kommunikáció szakára (2004-ben), majd ráadásként az ELTE Állam és Jogtudományi Karának politológia szakára is (2005-ben). Mindez emberfeletti munkabírásról tesz tanúbizonyságot, hiszen Kunhalmi Ágnes éveken keresztül minimum három teljes embert kívánó tevékenységet folytatott! 2006 és 2010 között ugyanis Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzatának önkormányzati képviselője lett. Szegeden 2009-ben, az ELTE-n 2011-ben végzett. Tehát egyszerre végezte titkárságvezetői, majd képviselői munkáját, miközben lejárt Szegedre, és bejárt ez ELTE-re. Tanulmányai sikeres befejeztével, az Orbán-rezsim alatt, a megújult MSZP új médiaarca lett. Oktatási szakpolitikus. „A mostani oktatáspolitikai rezsim után elsősorban a modern világot ismerő és beengedő szemléletre lesz szüksége az országnak. Az oktatáshoz fűződő szerelmem – nyilatkozta 2013 májusában – egyébként még az államigazgatásból jön, amikor a miniszterelnöki kabinetirodán dolgoztam.” Na erről az „ismeretről” és „beengedő szemléletről” szeretne a választópolgár valami eredetien egyéni szakmai anyagot is olvasni; nem csupán nyilatkozatokat!


Kunhalmi Ágnes példája azt az alapvető kérdést veti fel, hogy végeredményben mi az, ami megalapozza egy „szakpolitikus” szakmai hozzáértését? Természetesen rajta kívül még sok más ifjú politikai titán életrajzát ki lehetne elemezni. Egy normális országban erre vannak az újságírók. Ne keressük tehát, hogy miért annyira tudás-, teljesítmény- és értelmiség-ellenes a teljes magyar politikai elit. Azt sem, hogy miért nincsenek érdemi társadalmi és szakmai viták, csak érzelmektől fűtött politikaiak és ideológiaiak. A kérdésekre a válaszok a magyar politikusok életrajzaiban fellelhetők! Ebben a vonatkozásban hatodrangú a politikai hovatartozás.