rss      tw      fb
Keres

Lovasnemzet leszünk – hírösszefoglaló

„Az új nemzeti lovasprogramról tartottak szerdán nyílt napot az Országházban, amelyen azt vitatták meg az érdekeltek, hogy az miként válhat a kormányprogram részévé, illetve mit kell tenni ahhoz, hogy lóágazat szerepe és tekintélye emelkedjen Magyarországon” – jelentette az MTI.


A törekvés nem új. Készült már Javaslat a ló hasznosításának nemzeti programjára és az állami, kormányzati szerepvállalásra 2002. május 20-án (ezt még nyilván az Orbán-kormány időszakában dolgozták ki, csak május 27-én alakult meg a Medgyessy-kormány). Ez is abból indul ki, hogy „lovasnemzet vagyunk”, de maga a javaslat racionális gazdasági, sport-, turisztikai és egészségnevelési szempontú terv. Letett már a Ház asztalára a nemzeti lovasprogramot előkészítő eseti bizottság hasonló országgyűlési határozati javaslattervezetet 2004. november 12-én.

És most ismét elkészült egy tervezet – nyilván azért, mert az előzőekből semmi se lett. A lovas ágazati stratégiára kidolgozott tanulmány anyagát már 2010. júliusában átadták Orbán Viktor miniszterelnöknek, abban bízva, „hogy az elképzelések hamarosan a kormányprogramba is bekerülnek”. A jogalkotási programot dr. Horváth Zsolt fideszes képviselő dolgozta ki. Szerinte „az a legértékesebb ebben a stratégiában, hogy egy társadalmi bázis kiépítésén dolgozik. Semmit nem tesz kötelezővé, de mindenkinek megteremti a lehetőséget arra, hogy kapcsolatba kerüljön a lovakkal. Ez egy lovas nemzet esetében nagyon fontos.” A képviselő honlapjáról az is kiderül, hogy Lázár Vilmos, a Lovas Szövetség elnöke a stratégia kidolgozója, aki szerint „a magyaroknak vérében van a lovak szeretete. Génjeinkben hordozzuk azt, ezért vagyunk lovas nemzet. Ennek ellenére ma Magyarország lakosságának mindössze egy százaléka foglalkozik lovakkal, vagy van valamilyen kapcsolatban velük”. És hogy „a lovas ágazati stratégia összeállításáért egy csapat felel, akiket Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke kért fel erre a feladatra”.

Az október 20-ai konferencián aztán, amelyet a Parlament Főrendiházi termében tartottak, a magyar gének mellett további nemzeti érvek is elhangzottak a nemzeti lóhasznosítási program támogatására.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke:Magyarország ismét lovas nemzetté válhat, megvannak ehhez az adottságok és lehetőségek is. Helyre kell állítani azokat a feltételeket, amelyek ismét a magyar ember életének részévé teszik a lovat minden területen.”

Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke„A több évezredes magyar lovaskultúra nemzeti örökségünk szerves része, olyan hungarikum, amely részleteiben is önállóan hordozza az ősök tudását, mozdulatait, kapcsolatteremtő és közösséget oltalmazó képességét. Népköltészetünk mélyáramlataiban szólások, dalok, találós kérdések, meséinkben Fehérlófia és parazsat evő paripák, táltoslovak gonoszt legyűrő történetei, de helyneveink, szertartásaink, temetkezési szokásaink is megőrizték, irodalmunk és művészetünk pedig mind a mai napig hitelesen érzékeltetik a ló iránti mitikus tiszteletünket, szeretetünket. A kárpát-medencei történelmünk több mint ezerszáz esztendejében a ló társunk maradt szabadságharcban, csatatéren, sportjátékban, virtusban, földet művelő munkában, utazásban. A XXI. század globalizálódó feszültségeiben, ellentmondásos világában, amikor minden nép erősíteni kívánja egyedi és sajátos értékeit, akkor kivételes történelmi esély kínálkozik a magyar lovaskultúra újjászületésére is.”

Horváth Zsolt, fideszes országgyűlési képviselő: „ahhoz, hogy az ágazat újra elfoglalhassa régi helyét a magyar társadalomban, legalább húsz jogszabály módosítására van szükség, hogy az élet minden területén helyet kaphassanak újra a lovak és az ezzel kapcsolatos tevékenységek. A lovakat a turizmusban, az egészségmegőrzésben, a mezőgazdaságban és a gazdaság számos területén jól lehet alkalmazni, mivel hagyományosan kiegészítik a modern társadalom kínálta lehetőségeket.”

Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára: „a minőségi vidékfejlesztés részévé kell tenni a megújított lótenyésztést, a lovas turizmust, valamint a lovas sportot. A lóágazat része kell legyen az élhető környezet fenntartásának és a megélhetés biztosításának is vidéken.”

Sótonyi Péter, a Szent István Egyetem tanára: a lovasoktatás rendszeréről elmondta, a problémára jó megoldást lát „a lovas szakközépiskolák helyreállításában, mivel a lovász és belovagló szakma még ma sem elismert. Kiemelte a szakközépiskolai és egyetemi képzések egymásra épülésének fontosságát, valamint, hogy az elmélet-gyakorlat arányon változtatni kell a gyakorlat javára.”

Lovag Kassai Lajos: „Foglalkoznunk kell ezzel a területtel azért, mert kiszárad az a fa, amelynek elvágják gyökereit. Elsorvad az a nemzet, mely nem tiszteli őseit, nem ápolja történelmi hagyományait… 1945-ben a nemzetet elönti a vörös iszap. Nyilvánvalóan nem természeti katasztrófával állunk szemben, még annak ellenére sem, hogy mind a mai napig egyetlen ember sem lett felelősségre vonva a történtekért. A mérgező, ragacsos vörös iszap mindent beborít. Valamit azonnal megöl, valami halálos sebet kap, és vannak területek, melyek maradandó sérüléseket szenvednek. Meghal a szakmaiság, és meghal az elegancia. Senki ne gondolja, hogy ennek a folyamatnak a legszörnyűbb eleme az, amikor kiváló lovas tanárainkból kazánfűtők, utcaseprők és kocsikísérők lesznek. Mert az a kazán, amit ők fűtenek, az meleget ad. Az az utca, melyet ezek az emberek söpörnek, tiszta lesz. És az az áru, amit ők raknak a teherautókra, az eléri úti célját. A nehezen gyógyítható, szinte jóvátehetetlen hiba az, amikor utcaseprőkből lovas oktatók lesznek. Kazánfűtőkből lótenyésztők. És kocsikísérőkből ménesbirtok igazgatók…. Igazi értelemben vett lovas hagyományőrzésről csak a vörös iszap kiszáradása után beszélhetünk, és ez a 80-as évek vége és 90-es évek eleje. Akkor még nem tudtuk, hogy a levegőben terjengő vörös por legalább olyan veszélyes. Az mégis csak enyhe szóhasználattal élve is bizarr helyzet, hogy hazájukat szerető, kultúrájukat tisztelő, hagyományaikat önálló erőből képviselő emberek állandóan szembekerüljenek saját kormányukkal. Tűrhetetlen és a jövőben megengedhetetlen az az állapot, ami 2007-ben Árpád halálának 1100. évfordulóját jellemezte, hogy sem az állam, sem a nagyhatalmú média részéről egy szó sem hangzott el ezen a kivételes évfordulón. Halott az a nemzet, amely ennyire nem tiszteli őseit. Mint ahogy tűrhetetlen és megengedhetetlen az is, hogy egyes emberek, politikai pártok nemzeti szimbólumainkat díszletként használják aktuális politikai nézeteik hangsúlyozására… Egy nemzet minőségét az érzelem és az értelem aránya határozza meg. Az a hév és elhivatottság, ami a mai lovas társadalmunkat jellemzi és a szakmai tudás, melyet felhalmozott, elegendő ahhoz, hogy kitűzött céljait elérje, ha a jövőt tekintve képesek leszünk tevékenységünket összehangolni. Méltók lehetünk régi jó hírünkhöz, újra lovas nemzet lehet a magyar!

Lázár Vilmos: „Ma már jóindulattal sem lehet elmondani rólunk, hogy lovas nemzet lennénk. Magyarországon ugyanis ezer lakosra csupán hat ló jut, az európai uniós átlag ezzel szemben tizenkét egyedet kóstál ezer lakosonként. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy három ló teremt egy új munkahelyet, ezért, ha az Új Nemzeti Lovasprogram megvalósul, akkor húszezer új munkahely létesülhet az országban.”

V. Németh Zsolt, a vidékfejlesztési tárca államtitkára: „az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjai között támogatást kaphatnak például azok a fiatal gazdálkodók, akik a lovas ágazat valamely szegmensével szeretnének foglalkozni, továbbá a vidékfejlesztési elképzelések megvalósításának sorában a mikrovállalkozások számíthatnak ezen a területen kedvező elbírálásra, ha megfelelő pályázatokkal kívánnak többletpénzhez jutni.”

Baranyai László, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója: „A vezérigazgató azzal zárta előadást, hogy a Kincsem Park, Bábolna és Mezőhegyes a NEMZETI VAGYON RÉSZE, azaz NEM ELADÓ. Dörgő vastaps közepette vonult le az emelvényről.”

Szőcs Géza a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kulturális államtitkára nem tudott megjelenni a konferencián, ezért előadását Sasvári Sándor színművész olvasta fel Magyar kultúra – lovaskultúra címmel.

***

És két kommentár:

A Távoszlop online-ról:
„2010. október 20-án, a Parlamentben szakmai konferenciát rendeztek, amelynek témája a Nemzeti Lovas Program volt. A Távoszlop is meghívást kapott, s örömteli várakozással tekintettünk a rendezvény elé, mert már a szeptember végi, szintén a Parlamentben rendezett sajtótájékoztató után úgy véltük, hogy valami megmozdult a lósport háza táján. Okkal remélhettük, hogy egy több száz főt, csúcspolitikusokat, a magyar lovasélet elitjét megmozgató konferencián kézzelfogható, érdemi információk hangzanak majd el a lóversenyzésről. Csalódnunk kellett.
Csalódásunkat nem az okozta, hogy nem láttuk a padsorokban a lósport képviselőit… a konferencián a tizenhat felszólaló közül senki nem képviselte hivatalosan versenyüzemeinket. Sem a galoppot, sem az ügetőt. De még erre a kijelentésre is ráfér némi finomítás. Felszólalt ugyanis Baranyai László úr, a Magyar Fejlesztési Bank elnök-vezérigazgatója. Előadásának címe: A lóversenyzés helyzete és korszerűsítésének lehetőségei; a Bábolna Ménesbirtok és a Mezőhegyesi Állami Ménes jövője.
És most először vitriolba mártjuk a tollunkat. Baranyai úr minden bizonnyal remek menedzser, egészen biztos, hogy kiválóan ért vállalatok irányításához. Előadása azonban nemhogy hiteles képet nem adhatott a sport jelenéről és jövőjéről, de egy olyan grémium előtt, ahol felszólalhatott a hagyomány őrző huszárok, a lovas terapeuták, lovas íjászok, turisztikai szakemberek, stb. képviselője – jól ismert, neves, általunk is nagyra becsült és tisztelt személyek –, tehát egy szakmai fórumon megjelenése kifejezetten irritáló volt. Irritáló volt, mert már sokadszorra kaptuk meg azt, hogy mennyit költ az állam a Kincsem Parkra (mellesleg úgy, hogy az ügető helyén ma egy pláza éktelenkedik, és Alagon a lovászok többsége mélyen a létminimum alatt végzi hivatását), irritáló volt, mert egy szó sem esett arról, hogy milyen konkrét tervei vannak a fogadási hálózat javítására, irritáló volt, mert meg sem említette azokat a tulajdonosokat, akik évtizedek óta, milliárdokat ölnek a sportba, irritáló volt, mert egy olyan ágazatot képvisel, amely a világ minden pontján szuper-nyereséges, és neki csak széchenyizésre, legyünk őszinték, lózungokra tellett előttünk, és irritáló volt, mert rajta kívül a fentebb felsorolt, név szerint megemlített galopp szakemberek közül akárki jobb képet adott volna a jelen helyzetről, és a jövőről, ha kapott volna rá lehetőséget.
Csak azt kellet volna mondania: uraim, én ehhez nem értek, de a miniszterelnök, s őáltala a nemzet, megbízott egy feladattal. Ezt a feladatot hundert prozent végre akarom hajtani. Mit tegyek?
Csalódottak vagyunk.”

A Népszava online-ról egy olvasó bejegyzése:
„Ha ez így megy tovább(!) elérjük,hogy a 4-es metró lóvasút lesz.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!