OVB-válasz Dávidnak -- jöjjön a CSI?

• Nyomtatás

Részletek

Napi apró

2010. március 13. szombat, 14:33

Sándor Klára

Az OVB iránymutatása szerint nincs lehetőség arra, hogy a rosszul kitöltött kopogtatócédulákkal a pártok képviselői visszamenjenek a választókhoz, hogy ők javítsák ki a szelvényeket, mert a Választási eljárási törvény értelmében a választópolgár részéről lezárul az ajánlás folyamata, ha a kitöltött ajánlószelvényt átadja a jelöltnek, illetve jelölőszervezetnek. Az OVB jelezte ugyanakkor, hogy az átadásig az ajánlás módosítható.
Az ülést Szigeti Péter elnök távollétében levezető Halmai Gábor elnökhelyettes az Indexnek válaszolva elismerte, nem lehet ellenőrizni, hogy a szavazólapokon mikor végezték el a módosítást – az illetékes választási szervek hitelesítik majd az ajánlószelvényeket.
Ezek után már csak az a kérdés, hogyan. Milyen vegyelemzési módszereket használnak majd arra, hogy megállapítsák: a rontott és javított szöveget azonos tollal, tintával, azonos időben, azonos kéz írta-e? Kérik, kérhetik-e majd a legmagasabb szintű technológiát alkalmazók segítségét is, vagy megelégszenek grafológusokkal és filológusokkal? Mert ha nem, akkor az OVB miért ad olyan iránymutatást, amelynek betartását lehetetlenség ellenőrizni?
Március 19. után véget ér ez a kopogtatós-zaklatós cirkusz, legfeljebb a kis pártok részéről lesz még némi magyarázkodás, hogy miért, kinek a hibájából és fondorlatai miatt nincs elég jelölt, vagy győzelmi jelentés, hogy minden ármány ellenére vannak jelöltek és listák. Az egykor talán működő ajánlószelvény-szedés azonban ettől még a nyakunkon marad. Valaha megfelelt a funkciójának – csak olyan jelöltek induljanak a választáson, akik legalább minimális támogatást szereztek indulásukhoz a választóktól. De már régen elavult, és nem tölti be a szerepét. Lehet viszont használni erőfitogtatásra, megvan a lehetősége, hogy alkalmazzák illegális címgyűjtésre, a választók otthoni nyugalmának megzavarására, postaládák feltörésére, a másik jelölt lejáratására (a hozzá eljuttatott hamis szelvények formájában), a politikai élet befagyasztására – új pártok ne is indulhassanak eséllyel. Lehet használni a tájékozatlanabb szavazók megfélemlítésére – mert ez a szabad, anonim választás egyetlen eleme, amely nem biztosít névtelenséget, és a választók egy részében bizony fölébreszthető a „megfigyelnek” érzése. Ráadásul a választópolgárok már régen nem a jelöltek személyes kiválósága miatt adják vagy nem adják valakinek ajánlószelvényüket, hanem pártszimpátiájuknak megfelelően.
A jelöltállítás feltételeinek megváltoztatásához a nagy pártok együttes akarata kellett volna. Őket érintik legkevésbé az idei választáson már cirkuszba torkolló anomáliák. Tragikomikusan kínos, hogy az idei kampány kiemelt témája a kopogtatócédula, s nem miniszterelnök-jelölti, szakpolitikai és programokról szóló viták. Vajon a következő parlamentben lesz-e kétharmados akarat arra, hogy ne legyünk többet ilyen méltatlan kampánynak kitéve?

(Sándor Klára)