rss      tw      fb
Keres

Orbán Viktor beszéde 2010. október 23-án

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a Kossuth téren, 2010. október 23-án
Részletek a beszédből


Nagy Imre: elvtársak

„Itt történt, ezen a téren, 54 évvel ezelőtt, este 9 órakor. Nagy Imre az északi szárny egyik emeleti szobájában fellépett az ablaknyílásba állított asztalra, és lenézett, ide a térre… Amikor meglátta a sokaságot, egy röpke másodpercre megszédült, a látvány okozhatta, amely megrendítő lehetett. A megszokás tette, vagy a pillanat súlya volt az oka, talán csak kiszaladt a száján,d e azt mondta: Elvtársak. Tiltakozó morajlás futott végig: nem vagyunk mi elvtársak, a nemzet jött el – kiáltotta el magát valaki.” 1956-ban a magyar nemzet született újjá.

A szív hangjai, a vér szava

„Úgy tűnt, már csak lakosok, tömeg, dolgozók, abroncs nélkül széthulló dongák élnek ott, ahol hajdan egy nagyszerű tettekre képes nemzet élete virágzott… Az ablakba fellépő Nagy Imre megértette… ezen a téren Magyarország állt. Egy nemzet, amelyet immáron a szív hangjai, a vér szava, ezer közös év, dicsőségesen felemelt és méltósággal lehanyatló zászlók, azonos cél, eszme és küldetés egyesítenek… Nagy Imre később, a vele szemben lefolytatott gyalázatos perben okosságával és rettenthetetlenségével legnagyobb nemzeti hőseink sorába emelkedett, megvédte a forradalom tisztaságát és mártírtársai becsületét. Hála érte. [taps]

A magyarok szabadságsóhaja kiütötte az első téglát a kommunizmus falából, s ezen a nyiladékon évtizedekkel később az egész szocialista világrendszert kivitte a huzat.” [nevet, taps]

Az 56-os fegyveres, a 90-es alkotmányos és a 2010-es kétharmados

„Mi, akik sorba álltunk 1990-ben, hogy a magunk szögét beleverjük a kommunizmus koporsójába, mi, akik részt vettünk az idei áprilisi választások kétharmados forradalmában [ováció, taps], mi tudjuk, milyen az, amikor úgy érezzük, mintha állna mögöttünk valaki, aki bátorít bennünket, hogy szegjük föl az állunkat, húzzuk ki magunkat, és határozottan lépjünk előre. Mi tudjuk, milyen az, amikor az események kaotikus, követhetetlen, szövevényes labirintusán valaki átvezet bennünket, küldetésünk beteljesítése felé irányítja lépéseinket… és közös sorsban egyesíti az ezerarcú tömeg életét. És így megtörténik az 56-os fegyveres, a 90-es alkotmányos és a 2010-es kétharmados forradalom. Így születik a történelem, így születik újjá egy nemzet.” [taps]

Őszi köd és az örök életen élősködők

„Mi vagyunk azok, akik küldetésünknek tekintettük, hogy továbbvigyük az ő küzdelmüket [szülők, nagyszülők], mi vagyunk azok, akik úgy gondolják, hogy nekünk kell felépíteni a független és szabad magyar hazát. Húsz év óta azért jöttünk össze minden évben, éppen ezen a napon, hogy rájuk emlékezve csendes fogadalmat tegyünk. Hogy… győzelemmel fogjuk befejezni azt a küzdelmet, amelyet ők indítottak el. Az 1990-es rendszerváltoztatás és a szabad választások ellenére húsz éve azt érezzük, hogy valami mindig lefogja a kezünket, megbéklyóz, behálóz, hogy nem tudunk igazán hozzálátni ahhoz a munkához, amely szívünk szerint valóvá emelné Magyarországot: szabaddá, igazságossá és sikeressé, vagyis boldoggá. Egy boldog nemzet országává. Hiába a rendszerváltás: az elmúlt húsz évben is, mint a köd szokta az őszi reggeleket, megülte lelkünket az érzés, hogy az 56-os történet befejezetlen. Húsz éve kérdezzük magunktól, egymástól, a történelemtől, a Jóistentől, vajon mindazok, akik életüket adták, akik szabadságukat kockáztatták 56 őszén, és azok a százezrek, akik földönfutóként indultak új hazát keresni, azért lázadtak fel, hogy fél évszázaddal később, évekkel az elvtársi világ letűnte után is gátlástalan kalandorok tékozolhassák a nemzet vagyonát? Spekulálhassanak tízmillió ember jövőjével? Emészthessék a magyarok életerejét? És élősködhessenek az örök életen? Ők más jövőt képzeltek. Más jövőért voltak készek, vagy adták is oda az életüket.”

A mi győzelmünk az 56-osok győzelme

„1956 a magyarok befejezetlen története volt egészen az idei esztendőig. A kétharmados forradalom azonban megszabadított bennünket, 56 örököseit attól, hogy a forradalom napján úgy érezzük, mégis csak újra kell vívni ezt a harcot.” [már berekedt a szónok, a közönség tapsol]… A magyar életlehetőség szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok győzelmével, a rendszerváltók győzelmével, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában. 1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot. Most 2010-ben a választásokon döntöttük le és adtuk meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének. [taps, ováció] És ezzel eljött – mert elhoztuk, mert megnyitottuk – a nemzeti együttműködés korszaka… Most, a kétharmados forradalommal, európai szokások szerint, a világ által elismert és elvitathatatlanul demokratikus módon elért szabadságunkat nem veheti el tőlünk, nem ronthatja le, nem térítheti el, nem fordíthatja vissza semmilyen külső erő.” [taps] Van, amikor az igazságért csak meghalni lehet… De mi mindannyian nem meghalni akarunk az igazságért, hanem élni szeretnénk benne… Mi megkaptuk a lehetőséget arra, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát. Adjunk hát hálát érte.”

A kételyeket be kell lökni a ládafiába

„Valljuk be, bennünk él a kételkedés hajlama… Feltámad a kísértő kételkedés zümmögő kórusa: nagyobbak nálad, erősebbek nálad, nincs elég erőd. Ha az 56-osok engedtek volna a kísértésnek, ha nem ledöntik, hanem kikerülik a tilalomfákat, akkor még ma is állna a kommunizmus téglafala. Ha 1989-ben nem követeljük a szovjet csapatok távozását, még mindig tele lenne velük Közép-Európa. Ha teret engedünk a kétségeknek, ma nem állhatnánk itt, és nagyon bánnánk, még a halálos ágyunkon is azt bánnánk, amit akkor elszalasztottunk.  És azt is tudjuk, hogy voltak dolgok, amelyekről Magyarország a rendszerváltáskor hagyta magát lebeszélni. Voltak tabuk, amelyeket nem döntöttünk porba. Azóta tudjuk, ez nagy hiba volt… A lecke, amelyet jó lesz észben tartanunk, arról szól, hogy amikor ott a lehetőség, amikor kinyílik a kapu, akkor nem szabad kételkedni. Akkor bármilyen nehéznek tűnik is, akármilyen keménynek látszik is az a fa, bele kell vágni. Nekünk a magyarok új évszázadát kell magunk előtt látni… a kételyeket pedig be kell lökni a ládafiába, és rá kell fordítani a kulcsot. Nem azért győztünk tavasszal, hogy aztán mindent hagyjunk a régiben. Nem azért áldozták életüket az 56-osok, nem azért őrizték szüleink az igazságot a diktatúra alatt, nem azért csináltuk végig a rendszerváltást, nem azért bírtuk ki az elmúlt nyolc évet, hogy amikor kitárul a jövőre nyíló ajtó, megtorpanjunk és elbizonytalanodjunk. Egyszer van ilyen lehetőség. Ez a lehetőség a miénk. Megharcoltunk érte. ne hagyjuk, hogy… elvegyék tőlünk, hogy kiénekeljék, hogy kicsússzon a kezünkből. Ők sem hagyták, hát mi se hagyjuk.”

Az adózás mikéntjének is, a nemzettestvérek kitagadásának is

„A nemzet igent mondott arra, hogy országunkban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak, és az értékeknek, a médiának és a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami emberellenes és nemzetellenes. Mindennek, ami észellenes és erkölcsellenes, mindennek, ami életellenes, az adózás mikéntjének és a nemzettestvérek kitagadásának is. [taps] Ha túlnézünk az elmúlt nyolc év romjain, megláthatjuk a magyarok új évszázadát… Mi olyan országot látnak maguk előtt, ahol a mi időszámításunk és a mi közös mércénk szerint történnek a dolgok. Ahol erős állam védi a közérdeket, levágja a polipkarokat, széttépi az álca- és csapdahálókat. Olyan országot látunk, ahol értelmetlen szabályok és buta szabályok nem gátolják azokat, akik dolgoznak és vállalkoznak, ahol a külföldi vállalatok ugyanúgy adóznak, mint a magyarok [taps], ahol garantálják a nyugdíjasok biztonságát, a nyugdíjak értékét, és nem engedik, hogy eltőzsdézzék az emberek befizetését [taps]. Ahol azok jutnak előre, akik becsülettel dolgoznak, és nem azok, akik ügyeskednek és spekulálnak. Olyan országunk lesz, ahol megéri a gyermeket vállalni és felnevelni, ahol az adózásnak becsülete van, mert egyszerű, mert józan ésszel átlátható, és ezért nem illik, és nem is lehetséges kibújni alóla. Olyan századunk lesz, ahová mindenkit magunkkal viszünk, még az előző korszak veszteseit is… mi senkit sem hagyunk a múlt romjai alatt. [taps] Olyan századunk lesz, amelyben a magyarokat ismét tisztelik a világban.”

A hanyatlás züllésbe fordult korszaka

„De még csak az út elején vagyunk… Ha a magyarok ma engednek a kétségeknek, akkor holnap veszíteni fognak. Azt mondom, nekünk egy évünk van arra, hogy felvegyük a tempót, végbevigyük a döntő változásokat, átalakítsuk az országot. Egy évük van arra, hogy megteremtsük a sikeres magyar élet alapjait… hogy a hanyatlás züllésbe fordult korszakát visszafordítsuk, és ismét emelkedő pályára állítsuk hazánkat. Kapkodás nélkül, megfontoltan, de szapora léptekkel.”

Ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell

„Most ne hallgassunk a sápítozókra, a huhogókra és az örök bizonytalanokra. Akik kételkednek saját erőnk és képességünk felől, azok akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak. De mi, magyarok nem a múlt védelmezői, hanem a jövő emberei akarunk lenni. Mi azok a magyarok vagyunk, akik hadat üzentünk a szovjet birodalomnak. Akik fegyverrel is szembeszálltunk velük. Akik végül hazaküldtük a katonáikat. És végül emberveszteség nélkül kimentettünk hazánkat a kommunizmus lehulló gerendái alól. [taps]

Mi aztán tudjuk, milyenek a nehéz idők. Mi ismerjük, hogyan remeg a fejsze nyele a markunkban, mikor igazán kemény fába vágjuk. Kemény idők jártak 56 után, de mi, magyarok itt vagyunk. Kemény idők jártak az elmúlt nyolc évben is. Négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovas rendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket. [fújolás ] De mi, magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell.” [Éljenzés, üvöltés, taps]

Mi magyarok, kemény emberek

„Jöhetnek még kemény idők, de véget is érnek, és mi, magyarok akkor is itt leszünk, mert a kemény idők sohasem olyan kitartóak, mint a kemény emberek. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok.”

***

Az MTI jelentése szerint Orbán Viktor és Jerzy Buzek EP-elnök beszédére többen zászlókkal, településnév-táblákkal érkeztek az Országház elé. A tömeg egy része a tér két oldalán állt sorba, ugyanis - ahogyan arra Gyürk András EP-képviselő is utalt - nyílt napot szerveztek a Parlamentbe, így az érdeklődők bemehettek az épületbe. A program hivatalos kezdete előtt is zajlottak események, a tér egyik sarkán például gyermekeknek szóló program zajlott, miközben a Kossuth téren felállított hangszórókból két világháború közötti slágerek szóltak. A tömegben volt néhány ember, aki a megemlékezés alatt "Szabadságot Budaházynak", illetve "Szabadságot a politikai foglyoknak" feliratú táblát tartott felemelve.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!