rss      tw      fb
Keres

Téveszmék szorításában – II. rész




„Ha egy nép nem ismeri, vagy a mi még rosszabb: rosszul ismeri a múltját, téveszméket ápol. Tévúton járó alkalmatlan vezetőket követ” (Csernok Attila: Történelemóra)


A hazai politikai palettát és fejleményeket nézve mintha visszafelé forogna a történelem kereke. Túl sokan vannak, akik kellő történelmi ismeretek hiányában még mindig hisznek a téveszméket hirdetőknek. Talán és remélhetőleg még többen vannak azok, akik azt nem értik, hogyan lehet a Parlamentben nyíltan téveszméket valló és hirdető párt. Ez csak úgy lehet, hogy egy magyar bíróság, amely a párizsi békeszerződés tiltó rendelkezését nem ismerte vagy nem vette figyelembe, és pártként bejegyezte, azok a bizonyos választók meg beszavazták őket a parlamentbe. Aztán egy másik bíróság betiltotta a szóban forgó párt által létrehozott „gárdát”. Úgy tett, mint a sárkányölő, aki megöli a sárkány fiát, de magát a sárkányt garázdálkodni hagyja. Még csak – vagy már – könyveket égetnek!


Mindez jelzi a magyar demokrácia pilléreinek ingatagságát. Mert kellett egy igazságügyi miniszter, aki egy szurkolótábor rasszista megnyilvánulása kapcsán annyit tudott mondani, hogy „nem ért a focihoz”. Kellett egy köztársasági elnök, aki hivatali ablakából nézte a „gárda” eskütételét, a 2006-os „gyalázat” idején pedig kétféle megnyilvánulásával bátorítást adott az „utcai harcosoknak”. Aztán kellett egy párt, amelynek vezére gyűlöletbeszédeket tartott, kordont bontott, az EU ellen „szabadságharcolt”, kijelentette, hogy a „haza nem lehet ellenzékben”. Kellett olyan kormány, amelynek a tisztségviselői szóban elhatárolódnak a rasszista megnyilvánulásoktól, közben meg Wass Alberttel, Szabó Dezsővel, Nyirő Józseffel mérgezik a lelkeket, kitüntetéseket osztogatnak szélsőjobbos személyeknek. Aztán persze kellettek olyan állami szervek, amelyek nem tudtak vagy nem akartak érvényt szerezni a törvényeknek, elfogadottá vált a „megélhetési bűnözés” intézménye, vagy éppen futni hagyták az „adócsalókat”.


A 2010-es választások óta pedig teljesen a téveszméiket megvalósítók szorításában vergődünk. Az ún. unortodox gazdaságpolitikával, az adópolitikával megölték a fejlődést, a jogállam lebontásával, az alkotmányos puccsal, az egy párti, ún. Alaptörvény megalkotásával pedig létrejött a „Centrális erőtérből” irányított „Parlamentáris diktatúra”. Az Alaptörvénybe belefoglalták, hogy „Isten a történelem ura” Mit jelent ez? Aki valaminek az ura, ott az történik, amit ő akar. Történetesen Horthy nem felelős a holokausztért meg a háborús pusztításokért, mert „Isten akarata” érvényesült. Valójában a saját hatalmuk bebetonozásának szándéka áll a háttérben, hisz Isten akarja, hogy ők vezessék az országot (lásd:„a haza nem lehet ellenzékben”), hogy gazdagok és szegények legyenek, a szegények ez ellen ne is tegyenek.


Az isteni tételt Alaptörvénybe foglalók nem ismerik a római katolikus vallás tanítását, miszerint Isten szabad akaratot adott az embernek. Ha Isten nem adott volna az embernek szabad akaratot, nem vonhatná igazságosan felelősségre a döntéseiért. Mint a bibliából tudjuk, az első emberpár „bűnbe esett”, ezért Isten kiűzte őket a paradicsomból. Isten mindent lát! És nem ver bottal!