Gyurcsány Ferenc a legjobbkor lép a fedélzetre
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2010. március 13. szombat, 05:01
Március 19-én Gyurcsány Ferenc, a Magyar Demokratikus Charta felkérésére, nagyobb nyilvánosság előtt beszél az elmúlt két kormányzati ciklusról, s e hír már közvetlenül a bejelentés után felborzolta a kedélyeket. Sokan vártak erre, sokan vannak, akik hallani akarják újra az előző miniszterelnököt, és vannak, akik éppen amiatt aggódnak, hogy túl sokan szeretnék hallani újra.
Gyurcsány jó érzékkel érkezik a kampányba, valóban olyan pillanatban, amikor mindenkinek a fedélzeten a helye.
A jobboldal felszisszen. Noha ő a távozása ellenére, mint minden létező rossz szimbóluma, soha nem került le a napirendről, szeretnék elvitatni tőle a jogot, hogy szava legyen a történtekről a választások előtt. „Azt hallom, hogy a riválisaink Gyurcsány-korszaknak tekintik az utóbbi nyolc évet. Ha ők ekként nevezik, akkor miért csodálkoznak, ha vannak, akik tőlem szeretnék hallani, hogy mit gondolok erről az időszakról" – mondta Gyurcsány az MTI-nek, és igaza van.
Mára megfáradtnak látszik az ellene folytatott heves karaktergyilkos küzdelem, nem utolsósorban azért, mert a jelentős Fidesz-előny ellenére komoly repedések kezdenek előtűnni a gondosan felépített tábor falain. Mindenekelőtt traumát okoz a Jobbik - a Fidesz számára váratlanul nagy - előretörése, valódi veszélyt jelentve a már szinte kézzel foghatóvá vált kétharmados győzelemre.
Kellemetlen fejlemény, hogy a „romokban a gazdaság” projekt sem jött be. Bár a hazai gazdaság tekintélyes képviselői hajlandók asszisztálni egy ilyen kép felfestéséhez, nemzetközi színtéren még nem sikerült úgy előadni a drámát, hogy megvegyék az előadást.
Kínos lesz a tényfeltáró bizottságosdi is, ha a magyar gazdaság adatainak tanulmányozására és egyeztetésére naponta kap meghívást a jelenlegi pénzügyminisztertől és a miniszterelnöktől az újsütetű bizottság vezetője, Varga Mihály. Egy idő után fel fog tűnni, hogy az invitálást soha nem fogadja el, és értelmes érvek nélkül.
Ezekre a dilemmákra nem megoldás a gyurcsányozás, és persze Gyurcsánytól nem is a saját híveit kell óvnia a Fidesznek. Ők soha nem mennének el azokra a rendezvényekre, ahol Gyurcsány megszólal, legfeljebb fütyülni meg kereplőzni. Az igazi veszélyt az eddig sikeresen apátiába és kiábrándultságba kergetett baloldali és liberális szavazók Gyurcsány-féle aktivizálása jelentheti. Minél nagyobb ugyanis a választói részvétel, annál kisebb az esély a remélt kétharmados győzelem elérésére, annál kevésbé lehet hivatkozási alap az „erő”, és öncél az erős kormányzás.
Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a bejelentés nyomán beinduló kommunikációs gépezet csupa olyan reakciót bocsátott ki, amelyekben látszólag az MSZP-ért, a párt belső egysége miatt aggódnak. A Magyar Nemzet névtelen informátora szerint például „az MSZP elnöksége és a kampánystáb komoly hibának tartja, hogy Gyurcsány Ferenc újra elővette az őszödi beszéd témáját… a szocialista vezérkar azon is meglepődött, hogy a volt miniszterelnök március 19-re tervezett előadását évértékelőként harangozzák be.”*
A Magyar Hírlap nem elégszik meg belső ellentétekről szóló információk közreadásával; szintén minden forrás megjelölése nélküli értesülésekre hagyatkozva spekulációba is bocsátkozik. E szerint Gyurcsány direkt a rossz választási szereplésben érdekelt, mert hogy az ő és Mesterházy Attila „politikai jövőjét nagyban befolyásolja a választási eredmények alakulása (…). A vártnál is lényegesen nagyobb kudarccal járó szereplésnél – ha a Jobbik megelőzi az MSZP-t – Gyurcsány Ferenc lenne a frakcióvezető, aki már meg is indította hadjáratát a posztért.”
Az Index - szintén csupán – „értesülései szerint az MSZP-t meglepte a Gyurcsány-beszéd híre. Sem a pártban, sem Mesterházy Attila miniszterelnökjelölt környezetében nem tudták, hogy mire készül a volt miniszterelnök. (…) Elemzők szerint elképzelhető, hogy Gyurcsány már nem is az MSZP-nek, hanem saját magának kampányol, és egy esetleges nagy választási vereség után ismét a szocialista párt elnöki posztjára hajt.”
Török Gábor politológus is inkább egyéni célokat feltételez mozgató rugóként. Blogjában így ír: „Lehetne arról beszélni - és persze vitatni is rögtön -, hogy Gyurcsány Ferenc váratlan megjelenése az MSZP kampányában professzionálisan megtervezett, széles körben egyeztetett és a szavazatmaximalizáció céljainak megfelelő lépés (…) az MSZP akár elő is húzhatná azt a politikusát, akitől még mindig a leginkább várhatja azt, hogy (…) segítheti a párt törzsszavazóinak felrázását.” Mégis azt gondolja és állítja, hogy „a volt miniszterelnök megjelenésének szinte semmi köze nincs a parlamenti választáshoz. Pontosabban csak azért van, mert az MSZP számára sorsdöntő pillanatok következnek április után…”
Negatív kritika nemcsak a jobbtérfélről vagy politikai elemzőktől érkezett, hanem baloldalról is. Medgyessy Péter például a Duna televíziónak adott interjújában úgy nyilatkozott – éppen most -, hogy rosszul ítélte meg annak idején Gyurcsány Ferencet, valamint hogy Gyurcsány visszatérése a politikába aligha tenne jót a szocialista pártnak.
Annak ellenére terjednek el ezek a narratívák, hogy megjelent a szocialista párt hivatalos nyilatkozata is, miszerint „Gyurcsány Ferenc szerepvállalása a március 19-ei Magyar Demokratikus Charta által szervezett rendezvényen nemcsak a párt, de a demokratikus oldal érdekeivel is egybeesik.”
Időközben Gyurcsány Ferenc maga is cáfolt minden olyan spekulációt, amely a párton belüli szerepvállalásával kapcsolatos.
Hangsúlyozta, hogy számára „…a magyar progresszió és benne a baloldal ügye fontosabb, mint az, hogy májusban ki lesz az MSZP frakcióvezetője vagy pártelnöke (….) az MSZP-n belül több különböző karakterű politikus van, és a választók különböző csoportjai figyelnek egyikükre vagy másikukra. ’Vannak olyanok, akiknek az én szavam a fontosabb, másoknak másé: Mesterházy Attiláé, Kovács Lászlóé vagy éppen Lendvai Ildikóé. Nem versenyzünk, hanem kiegészítjük egymást.’ (…) ’Van és lesz dolgom, de az biztosan nem, hogy a frakcióvezetői vagy pártelnöki tisztségért tülekedjek’.”
Sziszüphosz -flickr.com/k4cay – Lovick, Trussville (Alabama)
Tény, hogy hosszú és szisztematikus hiteltelenítés lerakódásait kell eltakarítani az útból. A képlet világos: a választások előtt egy hónappal apátiába zuhantan áll a baloldal, és párt nélkül maradtak a liberálisok. A közbeszédből fájdalmasan hiányzik a racionális diskurzus, végtelenül reménytelennek tűnik az értelmes számvetés, mert a médiateret szisztematikus munkával foglalják el lebutított üzenetek tömegével. Az értelmes szóra égető igény van. Gyurcsány Ferenc rendelkezik azzal a képességgel, hogy ilyen közegben is ki tudja elégíteni ezt az igényt. Autentikusan képes az elmúlt nyolc évnek egy másik olvasatát adni, ahelyett a pszichózis helyett, amelyet hagytunk eluralkodni.
A jobboldalon idegesek, de nemcsak a jobboldalon latolgatnak, mit hozhat vagy vihet Gyurcsány Ferenc aktivizálódása. Nincs mit latolgatni. A kockázatszámítások periférikus szempontok szerint, érdektelenek. A közéletet a választó szemszögéből szemlélő számára más a fontos. Valóban a magyar progresszió és a köztársaság a fontos.
Az MSZP-nek jelenlegi helyzetében nincs vesztenivalója. De joga sincs másra, mint felismerni, hogy miután reálisan ellenzéki szerep vár rá, a kampányát nem egyes személyek felépítésére érdemes összpontosítania, csapatjátékra van szükség. A 24. órában vagyunk, a tét a demokrácia és a köztársaság.
* Mint azt Sándor Klára Medgyessy megszólalt című írásában már jelezte, sem Gyurcsány maga, sem a Demokratikus Charta nem „évértékelőről” beszélt.
