Mio caro amico, Vittorio, salve!
- Részletek
- 2013. december 08. vasárnap, 05:33
- Szlávnits László
Roma, il 6 dicembre, 2013
Bizonyára hallottál róla, hogy a mi egykoron tiszteletreméltó és büszke szenátusunk (o tempora, o mores!) komcsi tagjai a még komcsibb milánói bírák vértől csöpögő karjaiba löktek, megfosztottak szenátori székemtől és 6 évre eltiltottak a közügyektől. Engem, egy cavalierét (2) aki egész hosszú életemet a népjólét felvirágoztatásának szenteltem, aki vagyonkámat (de az első lírától ám!) patyolattisztán, szorgalommal és tisztes munkával, becsületes adófizető polgárként szereztem! Képesek voltak ezt tenni velem, a talján nép legújabbkori történelmének legkiemelkedőbb alakjával. De ez nem elég nekik, most azon élcelődnek, hogy minduntalan lesignoroznak, mint valami vízvezetékszerelőt, csak azért, hogy ne kelljen onorevolénak (3) szólítaniuk, amit pedig már úgy megszoktam, mint a szenátori székhez dukáló exluzív egészségügyi ellátás keretében térítésmentesen járó ViagraSenexPlus® kék piruláit.
Comunque, mio caro Vittorio, (4) mi, akik sokat szenvedtünk a komcsiktól, jól ismerjük ezt a popolacciót – hogy is mondják felétek? –, ezt a népséget. De nem azért nevezett el az én szeretett talján népem cavalierének, hogy megijedjek egy másfél éves közösségi munkától és a hatéves közügyektől eltiltástól. De nem ám! Hiszen az egész eddigi életem egy folyamatos szociális munka volt, amit csak néha-néha szakítottam meg egy kis pihenéssel, de azt is kizárólag egészségügyi okokból, hogy aztán megújult erővel dolgozhassak újra hőn szeretett népem üdvéért. Jól mondod, Vittorio, questa società fondata sul lavoro mi piace tantissimo, ez a munkaalapú társadalom, ez nagyon jó, ez nagyon tetszik nekem, majdnem olyan zseniális, mintha én mondtam volna! Majd használom is, engedelmeddel, a kampányomban.
Hogy milyen kampányomban? Hát nem szóltak még a tieid? Nézd, mio caro, most ezek miatt a komcsi római szenátorok és a fannulone (5) kriptokommunista milánói bírók miatt az én bella Itáliámban nem politizálhatok egy kis ideig. De kérdem én, hogy létezhetne Itália és persze egész Európa egy Cavaliere nélkül? Sehogy. Ecco, don Vittorio, azzal a gondolattal foglalkozunk mi most itten Szardínián – tudod, van itt egy kis kulipintyóm, hogy néha, ha nagyon elfáradok vagy ha egyszerűen csak rám jön a kangörcs, elbújhassak a világ szeme elől –, hogy Magyarországra költözök és nálatok folytatom politikai pályafutásomat. Most már az egész unió javára. Dunque, mio caro, (6) arra gondoltunk, a consigliere (7) meg én, hogy remekül tudnám erősíteni a ti pártotok europarlamenti listáját! Hiszen rengeteg közös vonás van bennünk!
Fotó: MTI
Itt vannak mindjárt, hogy messzebbre ne tekintsünk, a szlogenjeink: hát az, hogy Forza, Italia! meg hogy Hajrá Magyarország!, talán nem ugyanabból az elvi alapból ered? Aztán a ti pártotok neve is a mi hőn szeretett, ősi latin nyelvünkön van megnevezve: ami nekünk, mai taljánoknak fiducia (8), az a régieknél még fides volt, de tudom, ti egy kicsit másképpen írjátok. Mindegy. A bizalom, mio caro, (9) igen, a bizalom, a hitelesség a legfontosabb. (Meg az omertà, (10) de ezt mindig csak a jogászkodó consiglierém teszi hozzá.) De a legfontosabb mégiscsak az, hogy comunque, sono un ungherese, voltaképpen magyar vagyok! Talán elsőre egy kissé meglepő ez a kijelentés, de könnyű belátni, mennyire igaz, ráadásul két megfontolásból is.
Először is, mint azt mindketten jól tudjuk, a ti szépséges Pannonia provinciátok a dicsőséges Római birodalom része volt hosszú évszázadokig, ebből pedig akár az is következhet, hogy Magyarország tulajdonképpen Itália, oppure vice versa, vagy fordítva. Ha pedig így áll a dolog, akkor, mint római illetőségű európai polgár, kérdem én, miért ne kaphatnám meg a magyar állampolgárságot. De továbbmegyek, don Vittorio, azt tudod-e, hogy a családnevünk igazából Berlóczki volt? Hát ez is egy olyan, szívbemarkoló történet, amilyen csak a magunkfajta, népben-nemzetben-ősiségben gondolkodó patrióta családjában fordul elő. Az ükapám, bizonyos Berlóczki Szilveszter honvédtizedes a jó Tüköry zászlaja alatt, Garibaldi seregében harcolt a szabadságért Nápolyban. Aztán jó, ő se vetette meg a szép nőket, elvégre férfi volt a javából – a fél karja is, meg ő maga is ottmaradt Nápolyban. Letelepedett és mint az egységes Itáliáért vérét ontott hadirokkant, kérelmezett egy tabacchiera nazionalét, egy nemzeti dohányboltot, elvégre már letett valamit a nemzet asztalára. Na, az ükapám szép magyar neve lassan hozzáidomult a lágy nápolyi dialektushoz, amely olyan édes és simogató, mint a Capri szigete felől kélő langyos alkonyi szellő. Nem akartam ajtóstul rontani a házba, don Vittorio, csak azután adom majd be a római konzulátusra a honosítási kérelmemet, miután tudattam veled: megvan az 500 001-dik új magyar állampolgárotok. Vero, az 500 000-dik se akárki, de az 500 001-dik se, de nem ám! Eccomi qua! (11)
Dunque, ha magyar állampolgár leszek, veszek majd otthon, Budán egy kis villinót, egy kis kulipintyót – a consigliere mondja, hogy valami Pajabácsi éppen árul egy jót, azt esetleg megvehetném –, ahol aztán néhanapján rendezek egy jó kis unga-bunga partyt, tudod, amit az a szerencsétlen Gheddafi (12) is annyira bírt. De a komcsi képviselőket, pláne bírókat, még plánébb adóhivatali főnököket nem hívok meg, csak mi leszünk, egymás között, meg egy pár bellissima rubacuori (13) – hogy is mondjuk a mi ősi, szép magyar nyelvünkön, szívtipró? Tranquillo, nyugi, mind garantáltan legalább 18 éves és 1 napos lesz, ne izgulj, a törvény számunkra szent és sérthetetlen! Allora, (14) arra gondoltunk, hogy mint pesti lakost és újdonatúj magyar állampolgárt föltesztek szépen az európai választási listátok második helyére. Addigra megtanulom a politikai kampányomhoz szükséges legfontosabb dolgok – például reggiseno, tanga slip, preservativo, callgirl, quanto costa (15) stb. – nevét magyarul, majd az a tomigyerek, aki közületek a legválasztékosabban beszél, majd ő segít, hogy közvetlenül szólhassak az én drága, ősi magyar népemhez. Melyhez oly hosszú idő után végül visszatalált a gyökerem. Cosa ne pensi, mit szólsz, zseniális, nem? Rajtam akartak kifogni ezek a fannullone szenátorok? Még hogy egy Berlóczki Szilveszter nem onorevole, és hogy nem politizálhat! Ha-ha, ne röhögtessenek, mert kicserepesedik a szilikonnal frissen feltöltött ajkam, és leszakad a hajbeültetésem, pedig kurva drága volt!
Bene, bene, tudom, hogy a politika nem a háláról szól. Nem is azért mondom. De ha nem veszed rossznéven, don Vittorio, mellékelek ehhez a levélhez egy VIP-belépőt a Milan stadionjába és egy 80 évre titkosított telefonszámot, amelyet ha felhívatsz valamelyik családtagoddal, már indul is érted a magángépem, és egy óra alatt Malpensára repít. Csak nem szívod a köznéppel együtt azt az áporodott levegőt egy menetrendszerű gépen!? Ugyan! Máskülönben hallom, van egy fiad, aki szintén ért a focihoz és szeretne sokat keresni. Ecco, bravo, majd keresünk valami helyet a gyereknek a Milannál, addig is írasd be egy olasztanfolyamra, nem árt, ha el tudja mondani, hogy mi piacerebbe una bella Ferrari rossa, azaz hogy milyen kocsit szeretne, elintézzük. Elvégre addig éljenek a gyerekek, amíg fiatalok, non è vero, don Vittorio?
Hogy mit szólnának az én drága magyar véreim ahhoz, hogy a jó öreg Berlóczki Szilveszter magyar színekben lenne euroképviselő-jelölt? Most őszintén, Vittorio, kit érdekel? Ami fontos, az a fiducia, vagy ahogy a régi rómaiak – mindkettőnk közös felmenői – mondották gyönyörű és cizellált nyelvükön, a fides, azaz a hitel. (Meg az omertà, de ezt mindig csak a jogászkodó consiglierém teszi hozzá.) A hitelességgel pedig egyikünknek sincs problémája, az töretlen, mondhatni áll, mint a cövek a lakodalomban.
Mindig tudtam, hogy az én drága Itáliám és a te édes Magyarországod nem véletlenül talált egymásra azokban a szép harmincas években; ha erre gondolok, a szemem is könnybe lábad. (Most jut eszembe: ha a pesti Mussolini téren lenne valami megfelelő kégli, azt is megnézik az embereim, esetleg jó lenne euroképviselői irodának.) Senza dubbio, bennünket a jóisten is egymásnak teremtett.
Forza Italo-Ungheria! Giù con l’Europa! Éljen és virágozzék az örök és megbonthatatlan olasz-magyar barátság! Le az unióval!
Da Roma con amicizia ardente, il tuo Silvio – forró barátsággal, a te Szilvesztered, Rómából.
1. A cím: Kedves barátom, üdvözöllek
2. Lovag
3. Itáliában a szenátus tagjait szólítják így, jelentése: tiszteletre méltó
4. Nos, kedves barátom
5. Semmirekellő fráter
6. Nos, kedves barátom
7. A Tiszteletreméltó Társaságban a jogi ügyek gazdája, a jogtanácsos, aki nem szükségszerűen olasz
8. Szójáték. A FIDESZ elnevezés a ’fides’ (bizalom, hitel) latin szóból ered, amelynek olasz megfelelője a fiducia
9. Kedvesem
10. A hallgatás törvénye a Tiszteletreméltó Társaságban
11. Itt vagyok!
12. Khadafi, olaszos helyesírással
13. Ellenállhatatlan, szívrabló nő
14. Nos
15. Melltartó, tanga-bugyi, óvszer, mibe kerül
16. Kétségtelenül