rss      tw      fb
Keres

Kontrasztok




Akinek bírta a feneke, végigülhetett kedden az ATV-ben két érdekes beszélgetést: az egyiket Friderikusz jegyezte Kornai János közgazdász-professzorral, a magyar tudomány egyik legnagyobb alakjával, a másikat Havas Henrik Kiszelly Zoltán politológussal.


Noha a két interjúalany finoman szólva sincs azonos súlycsoportban (már ha irodalmi munkásságukat tekintjük), szerfelett érdekes volt az, ahogyan egy idős, nemzetközileg is erősen jegyzett tudós ízekre szedte az Orbán-féle autokráciát, és kimondta, hogy az az „állammonstrum”, amelyik a szemünk előtt telepszik rá mindenre, egyszerűen nem bírja, hogy megállíthatatlan központosító törekvéseivel szemben bármiféle autonómia is létezzék. Egyszerűen uralkodni akar, és megvannak az eszközei hozzá, hogy maga döntse el: kinek ad, kitől vesz el, kit ment ki, és kit hagy a bajban. (Tegnap este a professzor úr – lapzártánkkal egyidőben – folytatta kikezdhetetlen elemzését a magyar kapitalizmusról, amely az állam kegyét keresők különös társasjátéka. És megmondta, mekkora hamisság a rezsicsökkentés, a kapitalizmus egész lényegének ellentmondó, orbitális hazugság, öncsalás a profitmentes közműszolgáltatás.)


A Havas-féle beszélgetés tartalmában kevésbé, dramaturgiájában azonban érdekesebb volt. Tudniillik a házigazda – némi cinizmussal – egymás után dobta fel a labdákat a „Fidesz-közelinek” ismert, a Századvég alkalmazásában (is) álló politológusnak, az meg kötelességszerűen csapta le valamennyit – az Orbán-kormány javára. Úgy olvasta a Fidesz-sillabuszt, mint a vízfolyás. Külpolitikailag elszigetelődtünk? Ugyan, dehogy. Itt járt például – még külügyminiszterként – Hillary Clinton. (Arról Kiszelly nem beszélt, hogy elég csúnya üzenettel jött.) Járjuk a saját utunkat? Természetesen, de kényszerek hatása alatt. Pionír-szerepet viszünk? Igen, és a magyar minta egyre kapósabb. Tényleg szükség van az állami tulajdonlás bővítésére, Mol-részvények, E.On-gáztározók megvásárlására, akármennyiért is? Hogyne, hiszen a nemzet stratégiai pozícióit javítjuk egy elhibázottan széleskörű privatizáció után. Bankok? Tényleg kevesebb külföldi tulajdonú bankra van szükség, mint Parragh mondja? Hogyne, de ezzel csak felzárkózunk a Lajtán túliakhoz, ahol nemzeti tulajdonban vannak a bankok, de nemcsak ők, a közművek is. (Ad notam: ezt Kiszelly honnan veszi? Egy szó sem igaz belőle.) Sarcok? A baloldal mindig a kompromisszumokat keresi a multikkal, Orbánék „a nemzeti érdeket” képviselik. Megszorítások? Mi nem megyünk a görög példa után, inkább válságadókat vetünk ki. Itt leállok. (Bár Kiszelly is leállt volna…Tegnap este az ATV Tét című műsorában nem lehetett őt olyan, nyilvánvaló fideszes ostobasággal „megtámadni”, ahol ne talált volna valamilyen mosolygós mentséget a gazdái számára. Kumin II.)


A beszélgetés a végén oda futott ki, hogy minden okunk megvan a derűlátásra, Orbán akár olyan aranykort is teremthet, mint gr. Andrássy és gr. Tisza a dualizmus korában; nagyon is helyénvaló, hogy szobraik a Kossuth teret díszítsék megint. Havas megállta röhögés nélkül, nem emlegetett tömeges nyomorúságot, gyerekéhezést, forintárfolyamot, oktatás- és egészségügyet, elvonásokat, napi témákat. Erre jött Kornai professzor. Lesújtó volt. Legfeljebb azoknak nem, akik a maguk önhitt arroganciájával nemhogy őrá, még a saját fészekaljukból való közgazdákra se figyelnek (Chikán, Bod Péter Ákos, Mellár), hanem hihetetlen pofátlansággal önkritikára bíztatják őket.



P.s. Kornai János 50 éve szakított a „marxista közgazdaságtannal”. Szóba jött Nobel-díjra is.