Válság
- Részletek
- 2009. december 28. hétfő, 10:55
- Gulyás András
Gulyás András
Nem igazán revelatív erejű megállapítás ma Magyarországon azt mondani, hogy itt bizony válság van. Mindenekelőtt gazdasági, egy kicsit még pénzügyi, de leginkább erkölcsi és mindezek következtében társadalmi válság. Sőt, válságban vannak az önkormányzatok, az egészségügy, az oktatás, stb., mert a szintén válságban lévő kormány nem ad elég pénzt arra, hogy válságmentesen működjenek.
Hol válság van, ott válság van... - mondhatnánk Illyés Gyula után szabadon. A válság mindenhová beszüremkedik, átjárja az életünket, akárcsak a zsarnokság.
Miért van válság? - kérdezhetnénk, és kérdezzük is. Hát mert rosszul irányítják az országot. Hogy kik, és mióta, tudjuk. Mi a teendő? Gyorsan leváltani őket, és másokat megbízni a navigálással. Ilyen egyszerű. A Köztársaság speciálisan megválasztott elnöke szerint már előbb, mint ahogyan alkotmányosan lehetséges. Ne húzzuk az időt, mert a válság csak mélyül.
Kinek jó a válság? Nyilván senkinek - így a válasz. Azaz valakinek, valakiknek azért mégis jó. Kiknek? Hát például azoknak, akik ennek révén fognak majd nagyon nyerni a választásokon. Minél nagyobb a válság, annál biztosabb és nagyobb arányú a várva várt
győzelem. A weimari folyamatok sem értek volna olyan "dicső" véget, ha nincs egy világméretű hatalmas válság. De volt. Most is van, nem olyan nagy, de minket a legrosszabbkor ért. Épp, amikor elkezdtük volna gatyába rázni magunkat, a "jóléti rendszerváltás" nagy dőzsölése után.
A nagy, mindent és mindenkit elsöprő, győzelemre áhítozó, hatalomvágytól kissé elborult Vezérnek úgy kellett ez a válság, mint az őszödi beszéd hanganyaga. Az, hogy majd neki is meg kell küzdeni a válsággal, ami eltarthat még ki tudja, meddig, nem érdekli. Megoldja majd. Mindent megold, és kezel. Mindenre tudja a választ.
Arra is, miként zavarja ki az országból a karvalytőke neki nem tetsző részét (hogy aztán a többi is meneküljön.) Arra is, miből telik majd mindenkinek többre. Arra is, hogyan pótolja a kieső adóbevételeket. (Adóbevételből! - ügyes, nem?)
Hogy aztán a nagy műhöz kik lesznek a stratégiai partnerek a sporttárs Berlusconin kívül, aki épp lábadozik, és várja a bírósági ítéleteket, még nem tudjuk. Lehet hogy ő sem. És az is lehet, hogy senki. Orbán Viktor az elmúlt években ( 8--10) határozott léptekkel sétált bele egy olyan diplomáciai karanténba, ahonnan elég nehéznek tűnik a kitörés. Igyekszik, láttuk (illetve hallottuk), Putyinnal is próbálkozik, meg a demokráciadeficites Kínával is, de amíg Európa konzervatív vezetői (sem) nagyon akarnak vele mutatkozni, és Amerika is könnyen lehet, hogy kontinuitást mutat e tekintetben, addig kevés esélye, esélyünk lehet.
Márpedig ezek nélkül a varázspálca könnyen csütörtököt mondhat.
És akkor lesz majd csak igazi válság. És akkor majd nagyon sok felelőst kell vád alá helyezni, és láncon vezetgetni a polti ügyészségnek. Attól viszont nem lesz vastagabb a kenyér...