Még egyszer a romaöntudatról



Lezajlott a Galamusban múltkor egy rövidke vita arról, hogy szükségük van-e a romáknak a többségtől független öntudatra. Ahhoz, hogy megszabaduljanak a szolgalelkűségtől, vagyis attól, hogy elfogadják kiszolgáltatott helyzetüket ez elengedhetetlen – álláspontom szerint. Egyrészt azért, mert nem kétséges, hogy ez nyomorúságuk egyik oka, másrészt pedig azért, mert csak a többség nem adhatja meg nekik sem a jogokat, sem a szabadságot. Niedermüller Péter szerint viszont „a cigányok öntudatra ébredésének bármilyen jóindulatú követelése a helyzet súlyos félreértése”, mert a cigányság erősen rétegzett, mert a nyomor és a kirekesztés következtében ab ovo alkalmatlanná válik arra, hogy magától szerezze meg a szabadságot. Ennek következtében – írja – nincs szükség sem cigánypártra, sem önálló romapolitikára, hisz a cigányság nem rendelkezik külön politikai érdekekkel. Szerinte a Magyarországi Cigány Párt (MCP) politikai zsákutca. Niedermüller álláspontjára válaszul Horváth Aladár az MCP szóvivője felsorolta miért kell a romáknak politikailag is önállósulniuk. Érvei helytállóak és meggyőzőek, legalábbis számomra. Ahogyan Horváth Aladár, én sem hiszek abban, hogy a többségi pártok bármelyike is, a frázisokon és a látszatintézkedéseken túl, bármit is képes lenne tenni a romákért. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a cigányok polgárjogi mozgalmai nélkül egyenlő állampolgárokká válhatnának. Mézesmadzagot, aprócska kedvezményeket persze kaphatnak majd ezután is, nem is beszélve a nagy pártok mellé szegődött „vezetőik” meggazdagodásáról, de mindenkinek tudnia kell, hogy ez csak súlyosbítani fogja a helyzetet és a társadalmi feszültségeket. Nemigen értem Niedermüller Pétert, miért ne lehetne a cigányoknak is etnikai alapon szerveződő pártjuk, amikor a magyar politikai élet jobboldala egyértelműen etnikai alapon szerveződik. Lásd erről Marsovszky Magdolna kitűnő írását a Galamusban. A Jobbik és a Fidesz etnikai párt, Magyarország pedig etnokrácia, nem kétséges. Abban viszont igaza van, hogy ez utóbbi nem jó, hogy katasztrofális következményekkel jár. Más azonban a helyzet a romákkal és az ő szerveződésükkel. Nincs igaza Niedermüller Péternek, a cigányoknak igenis vannak önálló politikai érdekeik! Őket nemcsak az orbánista diktatúra rekesztette ki, hanem a rendszerváltás demokráciája is, és ezzel minden politikai párt, ha nem is egyetértett, de megbékélt, nehogy megsértse a saját rasszista szavazóit. A látens és a nyílt rasszizmus, a diszkrimináció és a szegregáció felszámolása, úgy tűnik, a cigányok saját, a többségtől különböző politikai érdeke. Ha a romák meg tudják fogalmazni és képesek demonstrálni ezt a politikai érdeket, akkor talán a többségi politikusok, vállalatvezetők, tanárok és polgárok között is szégyen lesz rasszistának lenni. Ma éppen fordított a helyzet.



Forrás: Horváth Aladár Facebook-oldala

A kérdés, amiről érdemes vitatkoznunk, valahogy így szól: hogyan lehetséges felszámolni a romák gazdasági és társadalmi nyomorát és a lehetséges utaknak milyen következményei vannak? Már tudjuk, hogy vannak járhatatlan utak. Az például, amit 1990-től mindmáig próbálgattunk, bizonyosan járhatatlan, sőt pusztító és káros, mert miközben a társadalmi gyűlöletet mind mélyebbé és vadabbá tette, létrehozva a széles támogatottsággal rendelkező agresszív hungaronáci mozgalmakat, a nyomort csak a 20. század elejéhez mérhető mértékűvé növelte, a cigányokat pedig nem egyszerűen kiszorította a társadalomból, hanem a magyar társadalom ellenségeként bélyegezte meg őket. Ugyan miért akarnánk továbbra is ugyanezen az úton járni? Nem látom, mi okunk lenne rá.


Az MCP kétségkívül új utakat keres, amikor meghirdeti, hogy a cigányság sem a jobb, sem a baloldalhoz nem tartozik, és önállóan fog indulni a 2014. évi parlamenti választásokon, mert a párt célja az orbáni diktatúra lebontása és egy határozott politikai fordulat elérése. Van azonban némi ellentmondás ebben a tiszteletreméltó politikai krédóban. Ha most valóban (orbáni) diktatúra van, akkor hogyan fog hozzájárulni annak lebontásához az MCP által elvárt 250 ezer roma szavazat abban az esetben, ha a romák külön indulnak a választásokon? Vagyis, érvényes-e a diktatúra megdöntésére törekedve az önálló megmérettetés igénye? Szerintem nem! Ebben a pillanatban ez rendkívüli veszélyeket hordoz magában. Például azt, hogy a roma párt és vele együtt a törekvései könnyűnek találtatnak, s ezzel hosszú időre lehetetlenné teszik a romák felszabadítását célul kitűző mozgalmakat. Persze Horváth Aladárék sem gondolkodnak másként, mint az MSZP vagy az E-2014 politikusai: a feltételek megteremtése nélkül tekintik elegendőnek önmagukat a győzelemhez. A különbség az, hogy a Cigány Párt realistább: „tartunk tőle” – írta Horváth Aladár – „hogy kevés az esélye a jövő évi kormányváltásnak”.


Azt kell mondanom, hogy ezzel a hozzáállással egyre kevesebb az esély, ahogyan erre a MOMA videoüzenete is utal. Javaslatuk az egyetlen – talán – még járható utat mutatja meg számunkra: meg kell egyezni. Mindenkinek. Mert a tét nem a szocialisták vagy a zöldek, vagy a konzervatívok stb. kormányzása, hanem a demokrácia. A tét az, hogy kormányozhatják-e még valaha a Magyar Köztársaságot konzervatívok, szocialisták, liberálisok vagy zöldek. Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy nem, soha többé nem. Ugyanez vonatkozik a Cigány Pártra is. Ostobaság, sőt több, bűn külön indulni vagy másokat arra kényszeríteni, hogy külön induljanak – ahogy az MSZP és az E-2014 teszi. A cigányoknak a demokratikus összefogás részévé kell válniuk, mégpedig úgy, ahogyan a többi pártnak: az önállóságukat megőrizve. Ahogy én látom, ez az egyetlen esélyük arra, hogy a társadalom részévé váljanak, hogy az oktatásban és a munkaerőpiacon (ha majd megint lesz) egyenlőek lehessenek a többiekkel. És persze mindannyiunk számára ez az egyetlen esély, hogy ne dilettáns akarnokok kénye-kedve szerint kelljen élnünk.




Krémer Ferenc