rss      tw      fb
Keres

Kellő önmérséklet




Meg tudom érteni Aczél Endrét (Mucsa/Galamus 2013.11.26.), én magam is elhűlök néha, micsoda senkiháziak képviselik a népet az ország házában.


Sokuk már akkor menekülőre fogja, ha meglátja a kamerát, nehogy véletlenül válaszolni kelljen egy kérdésre, amit előzőleg nem hagyott jóvá a „Központi Bizottság”.


Aztán az is egy visszataszító színjáték ám, amikor a riporteri kérdésre a nagy futásban lihegve válaszoló képviselő csak annyit bír (mer?) kinyögni, hogy most nem kíván nyilatkozni.


Micsoda? Nem kíván? Hát mit szólna egy ilyen drága pénzen tartott naplopó, ha – mondjuk – a hentes azzal fogadná a húsboltban, hogy „most nem szeretnék kiszolgálni”?


Tényleg, külön tisztelet annak, aki még megáll és válaszol, akármekkora marhaságot is, mert hiszen az már valóságos csoda lenne, ha a megkérdezett képviselő tényleg a feltett kérdésre, és értelmesen válaszolna.


Tartsunk Örkénnyel, és ne akarjunk cica helyett rögtön falábú házmesterkislány lenni...