rss      tw      fb
Keres

A Spiegel a gyerek-holokauszt múzeumról és a kormány arculatváltásáról




A Der Spiegel című német politikai magazin online kiadásában Keno Verseck cikkét közölte Holokauszt-megemlékezés Magyarországon: Múzeum a halott gyerekeknek címmel. Magyarország kormánya új emlékhellyel akar emlékeztetni a holokauszt áldozataira, különösen a gyerekekre. Sok zsidó azonban kétkedik. Kétlik, hogy a jobboldali populista Orbán-kormány új kurzust vezetne be.


Benedek István Gábor gyerekkora 1944. május 13-án ért véget. Hat és féléves volt, és édesanyjával, valamint bátyjával Magyarország déli részén, Tótkomlós településen lakott, apját 1942-ben behívták kényszermunkára. Azon a májusi napon a még a faluban maradt zsidóknak el kellett hagyni a lakásaikat, és be kellett vonulni egy raktárcsarnokba, amelyet csendőrök őriztek.


Benedekéket öt héttel később deportálták. Először egy magyar gyűjtőtáborba, majd egy ausztriai munkatáborba, végül 1944 novemberében Bergen-Belsen koncentrációs táborába. „Az anyám addig soha nem mondta nekem, hogy mi történhet velünk. Bergen-Belsenben hirtelen minden világos lett. A táborban folyton az elégetett holttestek szagát éreztük, és minden nap láttam embereket meghalni. Leírhatatlanul féltem, és minden nap imádkoztam az életemért” – meséli Benedek.


A gyerek nem egészen öt hónapig volt a koncentrációs táborban. Csak sok véletlennek köszönhetően élte túl a családjával együtt Bergen-Belsen poklát, és az 1944/45-ös „Magyarország-akciót”, több mint félmillió magyar zsidó, köztük több tízezer gyerek alig kilenc hónap alatt lezajlott megsemmisítését.


Ezeknek a gyerekeknek a történetére fog a tervek szerint Budapesten emlékeztetni egy új emlékhely: a „Sorsok háza” a Józsefvárosi pályaudvaron – innen deportáltak sok zsidót 1944-ben. A projekt egy a magyar kormány által 2014-re tervezett eseménysorozat része: Orbán Viktor kormánya a magyar zsidók deportálásának 70. évfordulója alkalmából 2014-et emlékévvé nyilvánította. A zsidó hitközségekkel közösen és Izrael részvételével a kormány országszerte emlékünnepségeket akar rendezni, zsinagógákat renováltatni és a nyilvános intézményekben előmozdítani az emlékezés kultúráját.


„A fájdalmas évforduló nem engedi, hogy a történelem továbbra is feldolgozatlan maradjon. Őszintén szembe kell néznünk a múlttal” – mondja Lázár János, a magyar miniszterelnök befolyásos hivatalvezetője. A kormányban ő koordinálja az emlékév tevékenységeit.


Új, meglepő hangok ezek Budapesten – hiszen az Orbán-kormánynak az híre, hogy jelentéktelen színben tüntetni fel Magyarország fasisztabarát múltját, a szélsőjobboldali választókra kacsintgat, és nem határolódik el eléggé egyértelműen az antiszemitizmustól. Láthatólag ettől az arculattól szeretne végre megszabadulni.



Magyarország szorgosan deportálta zsidó polgárait


Tény, hogy Magyarországon még egyetlen posztkommunista kormány sem segítette elő a holokausztra való emlékezést olyan mértékben, ahogyan most tervezik. Közben nem egy keserű felismerésről is szó van: a magyar állam olyan szorgosan vitte véghez zsidó polgárai deportálását, ahogy német partnerei a „végső megoldásban” soha nem várták volna tőle. Ez zavarja sok jobboldali választó nemzeti önképét.


Sok zsidó összességében kedvezően ítéli meg a kezdeményezést, éppen mivel a kormány tudomásul veszi a kockázatot, hogy felbosszanthatja jobboldali szavazóit. „Azt hiszem, a kormány komolyan gondolja. Természetesen húz politikai hasznot az emlékév eseményeiről, de ha javul az arculata, az az egész országnak hasznára válik” – mondja Heisler András, a zsidó hitközségek elnöke.


Ugyanakkor azonban sok zsidó arra panaszkodik, hogy a kormány folytatja a gyakran dupla fenekű beszédet. Például Orbán október 23-án, a nemzeti ünnepen 200 ezer híve előtt gyújtó hangú beszédet mondott, amelyben egyesült hadjáratra szólított fel – az EU és a „nemzetközi finánctőke” ellen, a nyugati-liberális értékek és „Magyarország gyarmatosítása”, az „adósságrabszolgaság, a spekulánsok és a brüsszeli bürokraták” ellen.


De sok zsidó nemcsak az általános szkepszis alapérzését érzi. Sokan a Józsefvárosi pályaudvarhoz tervezett emlékhellyel kapcsolatban is inkább a kivárás álláspontjára helyezkednek. A koncepció kidolgozásával a kormányhoz közelálló Schmidt Mária történészt bízták meg, aki a budapesti Terror Háza múzeum vezetője. A 2002-ben átadott múzeumban a fasiszta nyilaskeresztesek és a kommunista diktatúra áldozataira emlékeznek. A bírálók kifogásolják, hogy a múzeum a totalitárius uralomnak ezt a két formáját azonosan kezeli, és hogy a múzeumban a kommunista diktatúra áldozatai állnak egyértelműen az előtérben.


Másfelől a Terror háza Magyarországon a messze legsikeresebb múzeum. Nem kevesebb mint négymillió látogató kereste fel eddig.



„Minden nap gondolok Bergen-Belsenre”


Schmidt a Sorsok Házába hasonlóan sok embert szeretne becsalogatni. „Meg kell érintenünk a látogatók szívét. Újra megélhetővé kell tenni a holokauszt tragédiáját mindenekelőtt olyan fiatalok számára, akik abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy szabad, demokratikus állam polgárai” – mondja. El akarja mesélni azoknak a magyaroknak a történetét is, akik zsidókat mentettek – és ezzel pozitív példákat akar kiemelni. A zsidó hitközségek és Izrael képviselői remélik, hogy közben nem forgatják ki a történelmi tényeket. „Sokkal több energiát fektettek a zsidók megsemmisítésébe, mint a mentésükbe” – mondja Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete.


Benedek István Gábor szerint a Bergen-Belsenben töltött hónapok „döntőek voltak az életemben”. „Azóta soha nem telt el egyetlen nap sem, amikor ne gondoltam volna Bergen-Belsenre” – mondta. Benedek sok évtizeden át újságíróként dolgozott. Amikor már majdnem betöltötte az 50. évét, elkezdett novellákat és regényeket megjelentetni a holokausztban telt gyerekkoráról.


Azt mondja, ki akarja várni a holokauszt emlékévet, aztán alkot majd véleményt. De azt kérdezi magától, vajok mit ért az Orbán-kormány a holokauszt-áldozatokkal való tiszteletteljes bánásmódon, ha eltűri, hogy Magyarországon szobrokat állítsanak Horthy Miklósnak, az egykori birodalmi kormányzónak, aki a felelősség egy részét viseli azért, hogy több százezer magyar zsidót megsemmisítő táborokba deportáltak. Nem is olyan régen, november 3-án szélsőjobboldaliak Budapest belvárosának kellős közepén, egy templom előtt avattak fel egy új Horthy-mellszobrot. A hatóságok semmit sem tettek, a kormány kötelességtudóan elítélte a ceremóniát – és azt hangoztatta, hogy a két háború közötti időszak személyiségeinek megítélését a történészekre hagyja.


„Ez felháborító és megrázó. Amíg Horthy-szobrok állnak az országban, nem gondolhatnak komolyan semmiféle megemlékezést” – mondja Benedek.