Feltűrt ingujj, mélyszántás
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 26. kedd, 06:15
- Simkó János
„Fel kell tűrni az ingujjat és fel kell szántani az országot. Ez most a feladat” – nyilatkozta Mesterházy Attila a pénteken egy Népszabadság-interjúban. Lássuk be, ez nem túl erős politikai bonmot, de szántás idején nem a jó mondatok a fontosak, hanem az elvégzendő dolog. Szántáskor az ekére figyel a jó gazda, meg a parcellára, a föld lejtésére, a jószágra, a járom szigorúságára, és persze a feltűrésre. Ha jól értem, akkor én lennék ebben a metaforában sokadmagammal a föld, amely sötét, kemény és persze „aktív bizonytalan”. Merthogy az aktív bizonytalanok célcsoportját kell megdolgozni ahhoz, hogy a „felcsúti Maradona” se Japánországban, se itthon ne villogjon többet a hátrahúzós cseleivel, egykulcsos kapufát, nemzeti együttműködést meg csillagos eget hazudva. Közbevetném, még mielőtt túl mélyre szaladna az ekevas, hogy azt hiszem, aktív bizonytalannak se vagyok elég jó, mert Mesterházy elnök úr szerint cseppet se kéne hogy érdekeljen az ellenzéki huzavona. Engem meg eléggé el nem ítélhető módon k..vára érdekel, sőt „alunni se tudok emiatt es”, és bár óvatos lennék itt szakajtónyi számokkal dobálózni, de szűk, néhány száz fős baráti körömet is érdekli, és akkor a barátaim barátairól még nem is beszéltem. De így a sor végére érve, a barázdafordulónál szusszanjunk egy kicsit, fújjunk három nagyot, hogy kimenjen az indulat, és vegyük komolyan egymást. Mert szántani is csak pontosan, szépen…
Javaslom, hogy mielőtt az ökör farára csapunk, gondoljuk át még egyszer ezt a sorrendet. Valami azt súgja nekem, hogy mégiscsak először a közös dolgainkat kellene rendezni, aztán jöhet a feltűrés meg az országszántás. Kénytelen vagyok egyenes mondatokat leírni, mert nagyobbnak gondolom Mesterházy elnök úrnál a bajt. Vegyük sorra néhány állítását:
(1) „Nem látunk a jelenlegi politikai térképen olyan földindulásszerű változást, amely azt bizonyítaná, hogy az Együtt–PM-mel kötött szövetség ne lenne kellően erős a kormányváltáshoz.” Félek, téved az elnök úr, és bár tudom, hogy erős közgazdasági végzettséggel és statisztikai/matematikai háttértudással rendelkezik, ezt az állítást ma nem lehet bizonyítani. Egyetlen közvéleménykutatási adat, mutatószám sem igazolja ezt jelenleg, arról meg, hogy reményei szerint mi lesz majd a szántás után, akkor kell erős mondatokat mondani. Ebből az is következik, hogy lehet, hogy befogott orral, keserű epével, de mégiscsak az összefogás lehet az egyetlen reális esély, ha egyáltalán… Nem összeborulást, baráti összekacsintást, hátak lapogatását várják el az összefogást sürgetők, hanem racionális, praktikus, érdek és érték alapú együttműködést. Nem túl bonyolult a szociológiája annak sem, hogy a Demokratikus Koalíció várhatóan gyorsabban növekszik az Együtt PM-nél, és ezt is érdemes a horizontra is figyelő politikusnak számba venni. Már amennyiben valóban „Orbán Viktort kell legyőzni, nem pedig egymást”.
(2) „Én azt kértem a pártom minden tagjától, hogy ne pocskondiázzuk a többi demokratikus pártot, legyünk empatikusak velük és a támogatóikkal, a kritikákkal kapcsolatban pedig legyünk nagyvonalúak” – jelentette ki Mesterházy. Nos, az elnök úr pártjának bülbülszavú EP-listavezetője vagy nem hallotta meg a kérését, vagy szokásos kamera és mikrofonlázában elfeledkezett az amúgy bölcs tanácsról. Megtapasztalva a kapitány képességeit, nem vagyok biztos benne, hogy gyorsan tudna váltani az angyalföldi kocsmai beszólásról uniós diplomata kommunikációra, de reménykedjünk.* Az uniós ajtókon nem csizmával kopogtatnak, de nyilván a bölcs testületek megtalálták az MSZP-t megfelelően képviselő arcot és intellektust.
(3) Az a helyzet, és ezt nem kalkulálja talán kellő súllyal Mesterházy (vagy ha kalkulálja, annál rosszabb), hogy Orbán leváltásában (azaz a lehető legszélesebb összefogás létrejöttében) az ő felelőssége a legnagyobb, és ez nem osztható. Sem Bajnai, sem Gyurcsány felelőssége nem hasonlítható, nem mérhető a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjéhez. Magyarul nem lehet majd az említett urakra hivatkozni egy választási kudarc esetén. Pontosan azért nem, mert ma még „ő” a legnagyobb, és így a mozgástere is a legnagyobb. A lövészárokban, tudom, nem könnyű nagyvonalúnak, elegánsnak lenni, csak hát ide éppen Mesterházy ásta be magát, és most haragszik mindenkire, aki mást gondol, mint ő – a választási esélyekről, valamint a politika és a moralitás kapcsolatáról. Érdemes Heller Ágnesre figyelni, amikor azt mondja: „Csak azok a politikai projektek nevezhetők igaznak, amelyekről bebizonyosodhat, hogy hamisak. A szereplőknek feltételezniük kell, hogy bebizonyosodhat: hibáztak.”
(4) Azt is mondja Mesterházy ebben az interjúban: „Tévedés, hogy pusztán az összefogás automatikusan győzelmet hoz. Illúzió, hogy a választáson összesen három jelölt fog indulni. Nem csak a Fidesz, a Jobbik és egy bármilyen demokratikus összefogás jelöltje lesz a szavazólapon. Hiszen a választási törvényben az az egyik legnagyobb fideszes csel, hogy ötszáz aláírás begyűjtésével bárki elindulhat a választásokon. És bőven lesznek ilyenek. Nem is beszélve arról, hogy az LMP, a 4K!, Szili Katalinék, vagy akár a most megalakult Ángyán-féle szerveződés is indítani fog jelölteket. Ezért utópia a teljes ellenzéki összefogás.” Hát ez így, ahogy van, vagy nettó mellébeszélés, vagy fatális tévedés. Egyrészt komolyan senki nem mondott olyat, hogy az összefogás automatikusan győzelmet hoz. Másrészt a politikai manipuláció tankönyvi esete, hogy igaz állítások mellé (nemcsak a Fidesz, a Jobbik és egy bármilyen demokratikus összefogás jelöltje lesz a szavazólapon.; az egyik legnagyobb fideszes csel, hogy ötszáz aláírás begyűjtésével bárki elindulhat a választásokon) hamisakat rakunk, így álcázzuk igaznak a teljes szöveget. Azt ugyanis még Török Zsolt sem gondolhatja komolyan (de komolyan…), hogy Szili Katalin vagy Ángyán most alakult szövetsége, vagy az önálló indulást többször egyértelműen deklaráló LMP azonos politikai erőt, azonos felkészültséget mutatna Gyurcsány Ferenc pártjával. Márpedig összefogni nem jövő márciusban szükséges, mert akkor már Orbán kapucsínózik. Harmadrészt, azt kijelenteni, hogy a teljes összefogás utópia, csak arra jó, hogy azt az érzetet keltse, hogy minden úgy jó, ahogy van, mindenkinek coki, mi megyünk szántani. És végül, inkább csak játszásiból, még mielőtt bakhátra szántanának, tisztelettel ajánlom Habermasnak az utópia tárgyában megfogalmazott gondolatait: „Ha az utópia oázisai kipusztulnak, a tanácstalanság és a banalitás sivatagjai fognak elterpeszkedni.”
A szerző újságíró
* Lásd legutóbbi szövegét a „mentálisan megzakkant bolsi milliárdos”-ról