Galamus.hu - Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről XX

Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről XX – Ki költséget vet…

Nyomtatás

Részletek: 2013. november 24. vasárnap, 06:49; Lendvai Ildikó

2013. október 24. – november 18.

„Ki költséget vet, vihart arat” – ez a szellemeskedés eddig minden költségvetési vitában elhangzott. Az idén először már senki sem vette a szájára az amúgy sem sziporkázó mondatot. Nem azért, mert a képviselők stiláris igényessége ugrásszerűen megnőtt, sokkal inkább azért, mert viharról szó sem volt. Az év máskor legfontosabb törvényét a Parlament több héten át, hosszan és fásultan vitatta. Senki sem várt meglepetést, és ebbéli várakozásában senki sem csalódott. A fásultságnak nemcsak az a keserű tapasztalat volt az oka, hogy az ellenzék úgyis hiába beszél, a kormánypártok meg minek is strapálnák magukat. Emellett azt is mindenki tudta, hogy a tervezet nem vehető komolyan. Még annyira sem tekinthető kőbevésettnek, mint a rutinszerűen változtatgatott Alaptörvény vagy média-jogszabályok. Ebben a ciklusban nem volt olyan esztendő, amelyben ne kellett volna a költségvetést legalább ötször módosítani. A 2012-es, szintén nagy garral meghirdetett terveket kilencszer voltak kénytelenek megváltoztatni, a 2013-as évnek pedig még a végére sem értünk, és máris a hatodik módosításnál tartunk. Nemcsak a kormány gazdaságpolitikájával elégedetlen ellenzék, hanem jobb- és baloldali vagy liberális közgazdászok egész kórusa mondja: ez a költségvetés legfeljebb májusig tart ki.

De a kormánypártoknak nincsenek is ennél nagyobb aspirációik. Nincs szükségük igazi „választási” költségvetésre sem, hiszen a kormány meglehetősen magabiztos saját támogatottsága felől. Így megelégedtek a már korábban bejelentett közérzetjavító intézkedésekkel: a pedagógus-béremelés folytatásával és a családi adókedvezmény kiterjesztésével. Utóbbit akár önkritikának is fölfoghatnánk, ha ez a szó egyáltalán benne lenne a Fidesz szótárában. Túlságosan nyilvánvalóvá vált – a „hivatalos” KSH-statisztikák számaiból is ordít –, hogy a családi adókedvezményt a közepesnél kevesebbet keresők csak részben vagy sehogyan sem tudták igénybe venni. A családok nemzetmegtartó buzgalmának fontosságáról prédikáló kormánynak választás előtt mégiscsak kínossá váltak a közismert adatok. Különösen a család és a gyermekvállalás szentségéről naponta mindenkinek leckéket adó KDNP kezdett miattuk feszengeni. Mert a pofonoktól ugyan megóvja magát az asszony, ha sokat szül (legalábbis a fideszes honatyák szerint), de az éhezéstől szemlátomást nem. Ezért a Fidesz, legalábbis a 2014-es választási évre, beemelte a költségvetésbe a kereszténydemokrata indítványt: ha a kisebb kereset kisebb adójából nem lehet egészében leírni a gyerekek utáni adókedvezményt, akkor a technika kiterjeszthető a társadalombiztosítási járulékra is. Az ember már örül ennek is, hiszen valamivel kétségtelenül megnő számos kisjövedelmű család bevétele. De ha valódi volna az önkorrekciós szándék, akkor az egész be nem vált, lefelé taposó, felfelé dotáló családtámogatási rendszert változtatnák meg. Hiszen például a minimálbéres szülők még a járulék bekalkulálásával együtt sem élvezhetik a szerencsésebbeknek jutó teljes összeget, ráadásul az igazán nyomorultak, az adózó jövedelemmel nem rendelkező rokkantnyugdíjasok, munkanélküliek, szociális támogatásokból élők továbbra sem jutnak egy árva fillérhez sem. Mondhatnám nyersebben is: cigányoknak, szegényeknek a befagyott és értékvesztett családi pótlékon túl nem jár gyerektámogatás, és ha rosszul viselkednek, még a családi pótlék is megvonható. Az alvégen lakó Kovács Jancsika (pláne Kolompárék purdéja) továbbra sem ér annyit az államnak, mint a felvégi Varga Juliska. Sebaj, hisz a nyomorgó Kovácsék jóval kevésbé válnak tudatos szavazópolgárrá (hacsak nem csábítják őket az urnához egy jól célzott tányér levessel), mint a középosztálybeliek.

De egyebekben csak annyiban ragasztható a „választási” jelző a költségvetés-tervezetre, hogy készítői nem voltak bolondok a valódi gondokkal éppen most szembenézni, és igencsak optimista módon terveztek. A töretlen, ámde igazán komolyan nem gondolt optimizmust az egyébként szakemberi imázsát őrző Varga Mihály legutóbbi felszólalása is mutatja: egyetlen negyedév a korábbiakhoz képest picit kedvezőbb növekedési adatából azonnal győzelmi jelentést fabrikált. Szót sem ejtve arról, hogy még ha a csekély növekedés stabil is maradna, nem pótolja ki az elmúlt évek ennél nagyobb arányú visszaesését. Vagyis még legjobb esetben is csak a világválságtól a mainál jobban sújtott 2010-es esztendő szintjét közelíthetjük meg. Alulról.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a parlament egyik oldala sem látott különösebb tétet a megalapozatlan, átmeneti költségvetés vitájában. A kormányoldal még rá is tett egy lapáttal az unalomra. Úgy intézték (ami példátlan az Országgyűlés történetében), hogy a költségvetési vita javarészéről még tévéközvetítés sincs. A kormánypárti vezérszónokok nem töltötték ki a rendelkezésükre álló időkeretet. Az alábbi jegyzőkönyvrészletek nem undokságból idéznek keveset a hozzászólásaikból: sem terjedelmi, sem tartalmi okokból nincs mit igazán citálni. Varga Mihály most nemcsak pedantériából, hanem szándékosan is száraz. A kormánypártiak többsége fel sem emelte fejét a papírból: még azt is csak leszegett fejjel olvasták a kezükbe adott szövegből, hogy „az ország (illetve leginkább a kormány) jobban teljesít”. Hát, nehéz is volna felemelt fejjel szemtől szembe a világba kiáltani.

A részben gerjesztett, részben valóságos unalom ellenére a Fidesznek nyilvánvalóan édes gyermeke az idei költségvetés is. Ez onnan látszik, hogy becenevet is adott neki. Ez most a „rezsicsökkentés költségvetése”, el is ismételte ezt kötelességszerűen minden felszólaló. Igaz, eddig sem hagyták megkereszteletlenül a költségvetéseket: átéltük már a „megújulás” és az „elrugaszkodás” esztendejét és költségvetését is, mindegyik becenévre nem is emlékszem. Az újdonság az, hogy ezúttal olyan jelzőt sikerült találni, ami sehol sem köszön vissza a költségvetés rovataiban. Nem is köszönhet, hiszen a kormány a rezsit nem a saját zsebéből (ami persze nem a saját zsebe volna, hanem mindnyájunké) csökkenti, hanem egyszerűen ráparancsolt a szolgáltatókra, kerül, amibe kerül. Mármint nekik és nekünk. A rezsicsökkentés szónak tehát elő sem kell és lehet fordulnia a költségvetésben. Nem baj, az év akkor is a rezsicsökkentésé, és aki ezt nem hangsúlyozza a vitában legalább háromszor, az valószínűleg zálogot ad.

Mivel sem a kormány politikájában, sem a költségvetésben nincs innovációs szándék, tovább a lenini úton, illetve liberálisabb nyelven „tartsuk a jó irányt”, nem csoda, hogy az ellenzék kritikája is változatlan. Ismét szóvá teszik – joggal – a költségvetés megalapozatlanságát. Igazolja őket, hogy a rebellisnek éppen nem mondható Állami Számvevőszék azt a riasztó számot jelzi, hogy a tervezett bevételeknek csak 52 százalékát látja megalapozottnak. Ami kevésbé udvarias fogalmazásban azt jelenti, hogy 48 százaléka bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Most fordult elő először, hogy a kormány a költségvetést előbb nyújtotta be, és a vitáját előbbre tűzte ki, mint az adótörvényekét. Márpedig bevétel az adókból van. Így aztán az adótörvények elfogadása, sőt beterjesztése előtt még a kormány vagy maga a pénzügyminiszter is csak becsült, rossz esetben hasraütés alapján kalkulált számokkal operálhat. Az ellenzéki kritika másik iránya a költségvetésben is folytatódó szegényellenes politikát célozza meg. Populista frázisnak hangzik, de sajnos nagyon igaz: a stadionépítésre milliárdok jutnak, a szociális kiadásokra viszont még az ideinél is kevesebb. Sőt: ez az egyetlen tétel, ami az amúgy gátlás nélkül felültervezett költségvetésben még a tervek szintjén is csökken. A szegények, rokkantak, elesettek, hajléktalanok elleni büntetőexpedíció anyagi értelemben is folytatódik. Pedig ez az expedíció máris komoly sikerekről számolhatna be: megint csak a KSH mutatta ki, hogy a társadalmi különbségek az elmúlt három évben drasztikusan növekedtek, a szegénységben élők számával együtt. Nem baj, ők se mennek szavazni.

Nagy újdonságnak az se számít, hogy a Jobbik megtalálta az alkalmat rá, hogy még a költségvetési vitában is zsidózzon egyet-kettőt. Nagy nyomatékkal javasolták, hogy ne jusson pénz – na mire? Hát természetesen az Élet Menetére, a Holokauszt Dokumentációs Központra és a tervezett új emlékközpontra sem. Nem is nagyon válogatnak a fogalmazásban: egy rövid félmondattal sokadjára is kiiktatják a zsidókat, cigányokat és egyéb „gyanús” elemeket a nemzetből: „engedtessék már meg, hogy Magyarországon legalább a magyaroknak minimum annyi járjon!” Értsd: a „nem magyaroknak” pedig smafu. Hiszen épp a költségvetési vita idején magyarázta el készségesen a Radnóti köteteket égető Nemzeti Arcvonal szóvivője: „Radnótival voltaképpen semmi baj, csak nem a miénk”. Gaudi-Nagy Tamás azért még ehhez képest is tud meglepetést okozni. Miután közli, hogy az államadósságot nem kell megfizetni, mert a hitelezők „így is belefulladnak a pénzbe, már nem tudják hova tenni”, arra is módot talál, hogy belemondja a csüggedt ülésterem álmosító levegőjébe: „szabadságot Budaházynak!” Ja, és javasolja még a csendőrség újbóli felállítását, hiszen ők már a két háború között is remek eredményeket értek el a bűnüldözésben, „és nagyon jól tudták, hogy hová kell menni”.

Business as usual. Addig is, amíg a csendőrök jönnek. Elvégre nagyon jól tudják, hová kell menniük. A többi néma csend, dermedt ország dermedt parlamentje. Még úgy tesz, mintha élne.

Varga Mihály expozét tart az Országgyűlés plenáris ülésén

2013.október 24. – 25.
1. Önbizalom és rezsi

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, a napirendi pont előadója: „Nekünk, magyaroknak minden okunk megvan arra, hogy önbizalommal tekintsünk a következő évek elé. A gazdaságban bekövetkezett a fordulat, a stagnálást a növekedés váltotta föl. A 2014. évi költségvetés a rezsicsökkentés költségvetése lesz. Komoly szerepet játszik a pedagógusok béremelése, a szintén többlépcsős rezsicsökkentés, a devizahitelekből adódó terhek mérséklése. Ezek az intézkedések hozzájárulnak a reáljövedelmek emelkedéséhez, amelynek eredményeként jövőre 2 százalékkal nőhet a fogyasztás. A családok helyzetének javítását szolgálja a népesedéspolitikai programunk is. Azok a családok, amelyek eddig nem tudták igénybe venni a családi adókedvezményt, ezentúl a 7 százalékos egyéni egészségbiztosítási járulék és a 10 százalékos nyugdíjjárulék terhére is igénybe vehetik a családi adókedvezményt. A családi adókedvezmény igénybevételének kiterjesztésével számottevő járulékbevétel-csökkenéssel számolunk. A tervezhető teljes európai uniós keret 6477 milliárd forint. Az Európai Unió részére teljesítendő 288 milliárd forint összegű nemzeti hozzájárulással együtt Magyarország egyértelműen nettó haszonélvezője az uniós forrásoknak…. A Költségvetési Tanács a költségvetés egyes bevételi és kiadási tételeinek az államháztartási egyenleget esetlegesen negatívan érintő kockázataira hívta fel a figyelmünket, és a kockázatok elemzését javasolta a kormánynak. A kormány kockázatelemzést végzett, és úgy ítélte meg, hogy a képzett tartalékok elegendő mértékűek. Biztos vagyok abban, hogy a fő célkitűzések tekintetében egyetértés alakul majd ki az Országgyűlés és a kormány között.”

Rogán Antal, vezérszónok, Fidesz-képviselőcsoport: „A 2014-es költségvetés a rezsicsökkentés költségvetése. A rezsicsökkentés költségvetése, hiszen a 2014. évben fogja a rezsicsökkentés a teljes hatását kifejteni… A 2014-es költségvetés egyébként a rezsicsökkentés költségvetése a pénzügyi szolgáltatások területén is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a forinthitellel rendelkezők terhei fokozatosan enyhültek 2013-ban, és amennyiben ez a tendencia akár csak egy-két hónapig folytatódik, akkor is elmondhatjuk, hogy 2014-ben, hosszú évek óta, a legalacsonyabb forinthitelkamatot kell fizetni. Ez tehát azt jelenti, hogy a bankok nem kereshetik degeszre magukat a családokon. Természetesen nemcsak azt érdemes megnézni, hogy a mostani kormány milyen intézkedéseket hozott, hanem amikor a várható bírálók kormányoztak, akkor ők milyen intézkedéseket hoztak. Tekintettel arra, hogy Józsa képviselő úr majd utánam következik, minden bizonnyal akkor reflektálhat arra, amit most szeretnék elmondani. Mi nem emlékszünk úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy 2002-2010 között, amikor Önök kormányoztak, akkor egyébként rezsit csökkentettek volna. Mi úgy emlékszünk, hogy ennek a fordítottja volt: rezsit emeltek, méghozzá drasztikus mértékben, a gáz árát a háromszorosára emelték. Önök eltörölték a gyerekek után járó adókedvezményt. Nekünk kellett visszahozni 2011-ben. Önök voltak azok, akik ahelyett, hogy kedvezményes hiteleket adtak volna az embereknek, belekergették őket a devizahitel-csapdába. Amikor önök kormányoztak, akkor a pénzügyi rezsicsökkentés terén is az ellentéte történt, nem az embereknek akartak kedvezni, nem, Önök a bankoknak akartak kedvezni. A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának a képviselői ezt a költségvetést támogatni fogják.”

2. Az ellenzék Rogán hátának beszél

Józsa István, első vezérszónok, MSZP-képviselőcsoport: „Megdöbbentő számomra – és kihasználom az alkalmat, amíg Rogán frakcióvezető úr itt van –, hogy egyetlen szusz alatt hogyan lehet ennyi valótlanságot elmondani; hogy ellenzékben a Fidesz pont az ellenkezőjét mondta annak, mint amit most csinál. Például nagyarányú adócsökkentésről beszélt, ezzel szemben 12 új adót vezettek be, és negyvenszer emelték meg az adót. 2009 utolsó negyedéve és 2010 első negyedéve pozitív növekedést mutatott, tehát Önöknek mi növekvő gazdaságot adtunk át. (Moraj a kormánypárti padsorokban. – Sebestyén László: Mit csináltatok?!) Ezzel szemben azóta stagnálás van, visszaesés van. Tehát amiről Ön beszél, hogy rezsicsökkentés meg költségvetés, semmi köze egymáshoz. Mondjon nekem egyetlen sort ebben a költségvetésben, ahol a rezsicsökkentésről van szó! Ez a költségvetés semmiféle garanciát nem jelent a rezsicsökkentésre, mondhatni, nem is foglalkozik vele. Ráadásul úgy lett benyújtva ez a költségvetés, hogy az adótörvényeket még nem látta senki… Amit mi két éve mondunk, hogy a kiskeresetűek nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt, ezért most nagy kegyesen, választás előtt, hirtelen eszükbe jutott, hogy fel kellene csatlakozni a szocialisták javaslatára (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Jaj, ne! – Ülj le!). 3000 milliárd magánnyugdíjvagyont, mondjuk úgy, használtak fel, kommunizáltak, államosítottak (Pálffy István: Ti szoktatok!), szóval beolvasztották a költségvetésbe, elvileg az államadósság csökkentésére használták. Csak azon éppen nem látszik, az államadósság ugyanazon a 82 százalékos szinten áll, mint ahogy Önök ezt átvették. Ha megnézi az inflációval korrigált értéken a gazdaság jövő évi teljesítményét, akkor az nem nagyobb, mint a 2010-es, amikor átadtuk Önöknek a kormányzást. Jó lenne figyelembe venni az Állami Számvevőszék véleményét is, amely azt mondja, hogy a bevételek többsége, bizottsági ülésen elhangzott, 52 százaléka tekinthető megalapozottnak. Tehát akkor 47–48 százalék nem tekinthető megalapozottnak. Az Önök prognózisának a komolyságához csak annyit, hogy a múlt évi költségvetést kilencszer kellett módosítani, a 2012-est, az ez éviben már a hatodik módosításnál tartanak. Ez a költségvetés jó esetben májusig kitart, utána meg „utánam a vízözön” felkiáltással azt mondják, hogy lesz, ami lesz. Most Rogán Antal hátának mondom (Rogán Antal Puskás Imrével beszél annak képviselői helyén), Önök szépen tudnak beszélni, különösen az uniós források kapcsán a hazai kis- és középvállalkozásokról. Ezzel kapcsolatban arról az egy tényről megfeledkeztek, hogy az Önök hároméves kormányzása alatt több mint 70 ezer cég ment tönkre.”

Elnök: „Mivel az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a rendelkezésre álló időkeretet három vezérszónok használja ki, most felszólalásra következik Gúr Nándor. (Moraj a Fidesz padsoraiból. - Közbekiáltások: Jaj! Juj!)”

Gúr Nándor, második vezérszónok, MSZP-képviselőcsoport: „Homokra épített kártyavárról van szó. Hiteltelen költségvetésről. Hazugságnak tekintik-e azt, amikor szórólapokon vagy óriásplakátokon hirdetik, hogy a minimálbér növekszik? Hazugságnak tekintik-e azt, amikor ma 64 200 forintot sem ér el a minimálbér nettója? A vásárlóerő-értéke meg 5–6 ezer forinttal kevesebb, mint 2010-ben. 2010-ben, amikor átvették a kormányzást a nemzeti összefogás jegyében, Önök elindították a társadalmi rétegek közötti különbségek növelését. 2011-ben, amikor megújulásról beszéltek, megszorítások sokaságát hívták életre. 2012-ben, amikor elrugaszkodásról szóltak, akkor elrugaszkodtak: közel 2 százalékos mértékű recessziót hívtak életre. 2013-ban emelkedésről beszélnek, és jó, ahogy Józsa képviselőtársam is mondta, ha stagnálással fogunk majd szembenézni. A szegénység szélesedik és mélyül. Négy és félmillió ember él a létminimum alatt, ötszázezren meg éheznek. Tudják azt is, hogy a felső 10 százalék és az alsó 10 százalék közötti jövedelmi különbségek hogyan néznek ki. Kilencszeres mértéket öltöttek! A pályakezdő fiatalok közel 30 százaléka, közel 30 százaléka másutt találja meg a megélhetését, és nem Magyarországon. (Budai Gyula: Ne hazudj! – Zaj a kormánypártok padsoraiból. – Az elnök csenget.) A miniszterelnök úr, aki most nincs itt, és aki három gyermeket még nevel ismereteim szerint a családjában (Budai Gyula: Négyet!), havonta nettóban 99 ezer forinthoz jut hozzá adókedvezményként. Tudják, mennyi ez? Több mint egy közfoglalkoztatott kéthavi bére! (Budai Gyula: Öt gyereke van! Még ezt sem tudod? És ő készült fel!)”

Burány Sándor, harmadik vezérszónok, MSZP-képviselőcsoport: „Nincs egy hete, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közzétette az úgynevezett intézményi statisztikát (Mutatja.). Ez a statisztika világosan mutatja, kétely és vita nélkül, hogy a versenyszférában, azaz a gazdaságban idén nem nőtt, hanem csökkent a foglalkoztatás, a munkahelyek száma. Sőt, ha az összes szektort, a nemzetgazdaság egészét nézzük, akkor sem bővült a munkahelyek száma, pedig ebben a számban már benne vannak a közfoglalkoztatottak is. Varga Mihály miniszter úr expozéjában kijelentette, hogy változatlan a politika iránya. Kérdezhetnénk ezek után, mi az ellenzék kifogása. Nos, hölgyeim és uraim, hát pontosan ez. Az a kifogásunk, hogy folytatódik az a gazdaságpolitika, ami eddig semmit nem hozott az emberek többségének. 2014 tavaszára a legjobb esetben is gazdasági növekedés tekintetében, a gazdaság teljesítményét tekintve oda jutunk vissza, ahol Orbán Viktor a kormányzását 2010 tavaszán elkezdte. Négy év kétharmados kormányzása után!”

Gúr Nándor és Józsa István, MSZP

3. Védelem és támadás jobbról

Seszták Oszkár, vezérszónok, KDNP-képviselőcsoport: „Ez a stílus, amit képviselőtársaink megengednek maguknak, sehová sem vezet, és olyanfajta hangulatot uralhat el az országban, ami semmiféleképpen sem azt a nyugodt építkezést szolgálja, ami a kormány elmúlt három és féléves tevékenységét jellemezte (Józsa István: Nyugodt szabadságharc). Ez a kormány, illetve Magyarország, a hazánk jobban teljesít, és így a 2014. évi költségvetés kiszámítható költségvetés, amely Magyarország és az emberek számára stabilitást jelenthet. Nagyon fontos eredmény ugyanakkor, hogy a nyugdíjakat 2,4 százalékkal tudjuk emelni jövőre, az infláció mértékével. Tehát ez egy jelentősnek mondható pozíciójavulást jelent a nyugdíjas honfitársaink esetében. Ezek a célok nem homokra épültek, nem homokvárat jelentenek, hanem megalapozzák a tartós adósságcsökkentést azok a szerkezeti reformok, amelyeket az elmúlt három-három és fél évben a kormány, a parlamenti többség megvalósított, elsősorban persze a kétharmados felhatalmazásnak, társadalmi bizalomnak köszönhetően. Nem volt erejük, illetve nem volt társadalmi felhatalmazásuk az előző kormányoknak, hogy ezt megtegyék. Emlékeztetem a tisztelt Házat arra, hogy a munkaerőpiac, a nyugdíjrendszer, az adórendszer, az oktatás, a közigazgatás területén milyen nagy léptékű szerkezeti átalakítások történtek… Nem becsülném le semmiképpen a közfoglalkoztatottakat, hiszen számos esetben tapasztaljuk azt a lebecsmérlő, ledegradáló megjegyzést, hogy a közfoglalkoztatottak munkája nem lenne azonos értékű munka a versenyszférában dolgozókéval. Az ő érdekükben vagy az ő nevükben is kikérem elsősorban szocialista képviselőtársaimtól. Nem kell újabb adók bevezetésével számolni már a multicégeknek sem, hiszen, bár ezek az őket terhelő adók továbbra is fennmaradnak, fontos cél a gazdaságilag kiszámítható költségvetési politika, adópolitika megteremtése.”

Volner János vezérszónok, Jobbik-képviselőcsoport: „Némi keserűséggel látom azonban, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr ezt a törvényt nem tartotta annyira fontosnak, hogy itt legyen a parlamenti általános vitáján. (Ékes József: Brüsszelben van.) Kollégák itt kiabálnak, hogy Brüsszelben van, előfordulhat; de alapvetően, azt kell hogy mondjam, a kormánykoalíció osztja be a parlamenti üléstervet is. (Rétvári Bence: Vona Gábor hol van?) Ez is sokat elmond, mint ahogy az is, hogy Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, aki egyébként az Országgyűlés gazdasági bizottságának az elnöke, a rendelkezésére álló időkeretének alig felét használta fel… A 2010-es, még a szocialisták által készített költségvetésnél jóval nagyobb mértékben módosította a következő évi költségvetést, a saját maga által készített költségvetést az Orbán-kormány. 2011-ben az Önök által készített költségvetés, fideszes képviselőtársaim, mindössze egyetlen hónapot élt, utána rögtön jött egy 250 milliárd forintos költségvetési zárolás. Ugyanígy jártunk 2012-ben; 2013-ban is több olyan intézkedés volt, ami a költségvetés év közbeni kiigazítását célozta. Rendszeresen hiányoznak a hatástanulmányok a különböző gazdasági törvények mögül. Folyamatosan hallottuk itt természetesen az Országgyűlésben a különböző kifogásokat arról, hogy az egész európai uniós környezet rosszabbul teljesít, de ha az Európai Unió tagállamait nézem, a negyedik legrosszabbul teljesítő gazdaság Magyarország volt. Leszakadunk egész Európától, a régiós versenytársaktól pedig különösen. Ez a bizonyos fél százalék körüli gazdasági növekedés alapvetően az országnak csak egy-két régiójában mutatható ki. De kérdezem én Önöket: egy borsodi ember abból, hogy Budapesten nő a gazdaság, mit érzékel? Az égvilágon semmit. Ha Kecskeméten beindítják a Mercedest, ez már önmagában fél százalékkal képes megnövelni a GDP-t, de ennek jóléti fordulatot eredményező hatása, az átlagpolgár számára érzékelhető hatása nyilvánvalóan nem lesz. Az Európai Unió húsz legszegényebb régiója közül négy Magyarországon található… A GDP-adatokban azt mutatjuk ki, hogy Magyarországon nem a magyar gazdaság, hanem a külföldi tőke teljesít jobban. Az állam versenyképtelen Magyarországon, és ez a gazdaságra is rányomja a bélyegét… Nem nézem le a közmunkásokat, azonban azt is el szeretném Önöknek mondani, hogy az a 200 ezer közmunkás, akit most fölvett az Orbán-kormány azért, hogy kozmetikázza a statisztikai adatokat, nagyon sokszor még csak nem is 8 órában dolgozik, hanem heti 1 órában, mert heti 1 órai foglalkoztatás után már foglalkoztatottnak számít ez az ember… Az egykulcsos adórendszer bevezetése után ebben a kormányzati ciklusban úgy áll a dolog, hogy egy kétgyermekes, két kereső felnőttből álló, átlagjövedelmű család esetén 37,74 százalék az adóék mértéke, ez a 8. legmagasabb adóterhelés az összes OECD-tagállam között. Ha pedig egy gyermek nélküli átlagkeresetű felnőtt esetén nézzük ezt az értéket, ott már 49,4 százalék az adóék mértéke, és az összes OECD-tagállam közül ezzel a harmadik helyen van Magyarország a legmagasabb adóterhelést tekintve… A Jobbik már nagyon régóta elmondta, hogy az államadósság ellen úgy lehetne a legjobban küzdeni, ha a világ más országaihoz hasonlóan Magyarország is végre kiállna a saját érdekeiért, és fölvetné az államadósság újratárgyalásának szükségességét… Az adósságnyomás-mérő alkalmazás a kormány oldaláról eltűnt. Hát nem hozta az eredményeket, szegény adósságnyomás-mérő alkalmazást suvasztotta a kormány, eltüntette a weboldalról.”

Volner János, Jobbik

4. „Homokra épült hulladéklerakó”

Vágó Gábor vezérszónok, LMP-képviselőcsoport: „Nem tükröz semmilyen koncepciót ez a költségvetés, hanem csak bebetonozza az eddigi megszorításokat… Hol maradt az élelmiszeráfa-csökkentés, amit először Önök még 2010 előtt, ellenzékben képviseltek? Majd utána – a saját ígéretüket is lejjebb vették – az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése? Utána még ezt is sikerült alulmúlni, az ígérgetésben is lejjebb tudtak menni: a hústermékek áfájának a csökkentése? Egyik sincs benne ebben a költségvetésben. Elmondta egy kormányzati oldalon ülő képviselőtársam, hogy mi is a célja a kormányzatnak: feltőkésíteni egy réteget az egykulcsos adó rendszerével, amely réteg majd húzni fogja az országot, amely réteg fogyasztása majd a belső fogyasztást növelni fogja. Ez lehetne egy társadalmi koncepció is, alapvetően ez egy konzervatív gazdaságpolitikai koncepció, csak sajnos ez a koncepció megbukott, nem nőtt a belső fogyasztás… Ami kiviláglik egyedül ebből a költségvetésből és az előző évektől különbözik, az az, hogy még több pénz van a futballra. Hogy egy ország a sporton keresztül akarja a gazdaságát kihúzni, az számomra a Münchhausen báró-effektust mutatja meg… Százmilliárdos felesleges állami beruházásokkal találkozunk, amelyek csak az állami beszállítóknak hasznosak. Köznép helyett megint a Közgép jár jól… A költségvetés véleményünk szerint leginkább egy homokra épült hulladéklerakóra hasonlít, bizonytalan alapokon egy káros felépítmény. Mire jut pénz? 84 milliárd forint stadionépítésre, 50 milliárd forint a sporttámogatásra a társasági jövedelemadóból. Majdnem duplája, mintegy 4,5 milliárd forint jut a lakájművészeknek, a Magyar Művészeti Akadémiának. Plusz 17 milliárd forint a Kossuth tér rekonstrukciójára. Indult 7,5 milliárd forintról, most 37-nél jár. Az MNV Zrt.-nek két új irodaházra van szüksége közpénzből, mintegy 2,8 milliárd forintért, az Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal plusz 3 milliárd forintot kap, összesen 7 milliárdot, négyszer annyit, mint az egész Magyar Tudományos Akadémia összességében.”

Bokros Lajos (az Európai Parlament magyarországi képviselője): „A miniszter egy múlt heti interjújában azt találta mondani, hogy nem lehet egyszerre kiugró növekedést elérni és közben az államháztartást konszolidálni. Nem tudom, hogy a szakértelem vagy az emlékezőtehetség hiánya miatt hangzott ez el, de szeretném felvilágosítani, hogy igenis lehet, ez történt 95–96-ban a sikeres hazai pénzügyi stabilizáció vagy az 1985-ös ír konszolidáció esetében; az mindenesetre igaz, hogy a mai kormánynak ez nem sikerült… Tekintettel arra, hogy ez az utolsó költségvetési törvény, amit a Fidesz-kormány nyújt be, nézzük meg, mire is jutott a gazdaság az elmúlt évben. (Sebestyén László: Ebben a ciklusban!) Első eredmény: az államadósság valójában nőtt a Fidesz-kormány alatt, hiszen a kötelező magánnyugdíjpénztárak államosítása az adósságot nem szüntette meg, csak láthatatlanná tette. A tagoktól kizsarolt vagyon figyelembevételével ma 88 százalék körül van az államadósság. Második eredményük rosszabb még a korábbi kormányok gazdaságpolitikájánál is, az államadósság szaporodásából nem sikerült kihozni gazdasági növekedést. Harmadik eredmény: a versenyképesség romlása, bizalomvesztés, beruházások elmaradása. Az Önök konzervatívnak és jobboldalinak nevezett kormánya nem barátja a versenynek, sem a politikai versenynek, sem a gazdasági versenynek. Önök tőről metszett újkommunista módon terjesztik ki az állam hatáskörét ( Lanczendorfer Erzsébet: Ó! – Pálffy István: Te már csak tudod!), amerre nyúlnak, ott a magántulajdont nem tisztelve lenyúlnak, államosítanak, monopóliumokat építenek… A Modern Magyarország Mozgalom hisz az emberekben, nem akarja a magánvállalatokat állami gyámság alá helyezni, vissza akarja nekik adni az önállóságot és a felelősséget, ennek megfelelően jelentősen csökkenteni kell a közigazgatás és a bürokrácia méretét. (Taps az MSZP padsoraiból.)”

Bokros Lajos (Európai Parlament magyarországi képviselője, az MSZP időkeretéből kérve): „Hálásan megköszönöm az MSZP frakciójának a lehetőséget, és Önnek, kedves képviselő úr, elmondom, hogy nem a Fideszt hívták meg egy hónappal ezelőtt a brit konzervatív párt manchesteri kongresszusára, hanem engem. Ezen a kongresszuson az igazi jobbközép, konzervatív politika nevében végre el tudtam mesélni (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Meséld! – Zaj), hogy a rezsicsökkentés, az árak rögzítése, netán csökkentése sztálinista felfogáson alapul, amelynek az az eredménye, hogy ha egy vállalat nyereségét tönkretesszük, netán nonprofit vállalattá alakítjuk, akkor abban a vállalatban nem lesz beruházás, akkor elfogy a tőke, akkor felélik az eddigi megtakarításokat, elbocsátják a dolgozókat, visszaromlik a minőség, nem lesz innováció… Következésképpen a kapitalista piacgazdaságban a nyereség pozitív tényező. Önök nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy a gazdaság egy zéróösszegű játék, a külföldiek helyett majd a magyarok fognak befektetni. Fordítva! Vagy mind a ketten befektetnek, vagy egyik sem! (Kontur Pál: Idő! Idő! Ülj le!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. – Ékes József: Ezt csinálod az Unióban is!)”

Vágó Gábor, LMP

5. „Az utolsó költségvetés”?

Szabó Rebeka (független): „Az Együtt PM szándékai szerint mindenesetre ez lesz az utolsó költségvetés, amelyet az Önök kormánya nyújt be a Magyar Országgyűlésnek, ez megint az elszegényedés költségvetése lesz. E költségvetés mögött nemhogy nemzeti vagy keresztény, de semmilyen erkölcsi értékrendet nem lehet felfedezni… Nincs forrás betervezve a családi pótlék emelésére, sem pedig a gyes emelésére, nem kívánja emelni a kormány a közszférában az alapilletmény összegét sem. Ezek az összegek 2008 óta nem változtak, elvesztették a vásárlóértékük mintegy 25 százalékát azóta. Nincs ezekre az emelésekre forrás, mivel a kormány az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével kivágott a bevételi oldalról mintegy 500 milliárd forintot. A kormány, a kormányfő szenvedélyeit követve, évente mintegy 80 milliárdot költ stadionok építésére, és Orbán Viktor hatalmi vágyait követve túltámogatja évi csaknem 70 milliárddal a kormányzat szócsövévé lefokozott közmédiát… A családi pótlék befagyasztása tulajdonképpen már az Orbán-kormány védjegyévé vált, hiszen nem volt emelés az első Orbán-kormány alatt sem. Persze, erre Önöknek lehetne az a válasza, hogy a családi pótlék emelése helyett van most családi adókedvezmény, de a számok világosan bizonyítják, hogy ez egyáltalán nem elég helyette. Míg 2009-ben a három vagy annál több gyereket nevelő párok 21 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, addig 2012-re ez a szám 41 százalék lett, és ez az Önök kormányzásának a következménye. Ennek következtében azt gondolom, hogy a Fidesz sok mindent állíthat magáról, de azt nem, hogy fontosak számára a családok és a gyerekek… A kormány a társadalom összetartó erejét, a kohéziót, a szolidaritást gyengíti, ez nem nemzeti politizálás. Az nem tekinthető nemzeti politizálásnak, ha Önök a nemzet egy jelentős részét egyfajta roncstársadalomnak tekintik, és egy kézlegyintéssel lemondanak róluk… Én feltételezem, hogy a magyar kereszténydemokraták is hallottak az új pápáról, Ferencnek hívják. Ferenc pápa szavai szerint szolidaritást kell vállalni mindazokkal, akik erre rászorulnak, máskülönben – így mondta a pápa – korunk megfáradt társadalma végleg elsüllyed. Szeretném hallani az Önök véleményét: vajon a költségvetésük eleget tesz-e ezeknek a valóban keresztényi elveknek?”

Szilágyi László (független): „Vidéki háziorvos mondja, hogy péntek délutántól hétfő reggelig nem esznek a gyerekek bizonyos körzetekben, és hétfő reggel úgy mennek iskolába, hogy a bögrét is meg tudnák enni. Arról számolnak be az orvos kollégák, hogy rengeteg mérgezéses eset van ezeken a helyeken, mert azt eszik, amit találnak. Bizony 13-14 évesen már polimorbid pácienseik vannak, tehát többféle krónikus betegséggel bírnak, aminek az alultápláltság az egyik oka… Arról meg polgármesterek számolnak be, hogy akkor van közmunka, ha ők meg tudják tenni, hogy reggel a saját autójukkal kiviszik a közmunkásokat, kiosztják a szerszámot, és majd a műszak végén, négy óra múlva pedig összeszedik. Nincs arra pénzük a kistelepüléseknek, hogy egy munkafelügyelőt vagy egy művezetőt alkalmazzanak, és valamilyen módon ezt a tevékenységet rábízzák valakire… Az örök kérdés, hogy honnan vegyünk el egy költségvetésben pénzt azokra a célokra, amelyeket fontosnak tartunk. Mi láttunk már olyat, hogy bizonyos kormány leállított egy nagyberuházást annak érdekében, hogy más dolgok megvalósulhassanak, és így 10-14 év múlva készül el csak a 4-es metró, és négyszer annyiba kerül, mintha akkor megépítette volna az első Orbán-kormány. Lehet, hogy lesznek félkész stadionok ebben az országban, évekig fognak állni, viszont bizonyos fontos funkciókat lehet majd támogatni.”

Kovács Tibor (MSZP): „Milyen következtetést lehet levonni abból, hogy a kormánypárti képviselők közül, 263 kormánypárti képviselő közül mindössze három van jelen a jövő évi költségvetés vitájában?.. Na, akkor nézzük, hogy tényleg jobban teljesít-e Magyarország! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország gazdasági teljesítőképessége ma a 2005–2006-os szinten van. Hároméves Fidesz-kormányzás után körülbelül a jövő évre tervezetten valósulhat meg annak a növekedésnek, a GDP-növekedésnek a fele, mint ami a kormányváltáskor, 2010-ben a gazdasági világválság után volt Magyarországon. Itt van például az üzemanyagok kérdése. Ugye, emlékszünk arra, kormánypárti képviselők ülnek itt olyanok is, akik az előző ciklusban már itt ültek, teli szájjal követelték, amikor 300 forint volt az üzemanyag ára Magyarországon, a jövedéki adó csökkentését. Most bőven 400 forint fölött járunk.

Annak ellenére, hogy azt ígérték, adócsökkentést kívánnak megvalósítani, ma összességében 400 milliárd forinttal több adót fizetnek be a magyar állampolgárok, mint 2010-ben fizettek. Igaz, hogy vannak olyan állampolgárok, a magasabb jövedelműek, akik valóban kevesebb adót fizetnek, kisebb az adóterhelésük, de a magyar állampolgárok túlnyomó többségének több adót kell fizetni.”

A PM az egykulcsos adó ellen – szaborebeka.blog.hu

6. „Hányan pelenkáztak Önök közül?”

Ertsey Katalin (LMP): „Én szeretném az urakat arra emlékeztetni, hogy amiről most beszélnek, az a családokat érintő téma, és ezzel nem fogunk sokra menni, amikor férfiak vitatkoznak arról, hogy több pénz vagy kevesebb pénz jut a családoknak. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból. Budai Gyula: Hogy lehet ilyet mondani?! – Soltész Miklós: Kirekesztés!) (Budai Gyula: Nekem vannak gyerekeim! Hogy lehet ilyet mondani?! – Az elnök csenget. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Nyugi!) Szeretném elmondani a mondandómat, tisztelt Budai Gyula, bár… Akkor újrakezdeném. Tehát én arra szeretném nagyon kulturáltan felhívni a figyelmét tisztelt képviselőtársaimnak, még Budai Gyulának is (Budai Gyula: Kulturáltan? Te vagy kulturált?), hogy amíg érdemi vitát erről nem tudunk folytatni, csak kétpercezünk és elmúltnyolcévezünk, addig nem tudom elmondani Önöknek azt, hogy mi a valódi megoldás. (Budai Gyula: Nem vagyunk kulturáltak az LMP szerint! – Ertsey Katalin: Nem ezt mondtam, ezt te mondtad! – Budai Gyula: No, akkor most rohanjunk a sajtóhoz, Ertsey képviselő asszony!)… Nemrég kijött egy adat arról, hogy ha minden nő Európában tudna dolgozni, aki szeretne dolgozni, az 13 százalékkal emelné meg a GDP-t tíz éven belül; 13 százalékkal! Azzal, hogy Önök a nőket próbálják kiszorítani a munkaerőpiacról és nem bevonni, ezzel az ideológiai vaksággal komoly, súlyos GDP-veszteséget okoznak. A tízezer fő alatti településeken – és ezt Önök pontosan tudják – nem kötelező ma bölcsődét létesíteni. Tehát ott csak családi napközi van, de az óriási terheket rak a szülőkre… Nemcsak a gyedre kéne vonatkoztatni, amit Önök rugalmas gyednek neveznek, hanem ezt a gyesre is ki kellene terjeszteni. Miért? Azért, mert szintén kutatásokból lehet azt tudni, hogy azokat a szülőket, akik nem munkaviszonyból mennek el szülni, hanem alanyi jogú gyest kapnak, hiszen nem volt tb-alapú támogatásra jogosultságuk, nem volt munkahelyük, azokat sújtja a legjobban a 30 ezer forintos gyes. 8 éve nem volt indexálva, ugye, 20 százalékot romlott ezalatt ez az egészen elképesztően alacsony összeg, és ezt nem rugalmasítják a jelenlegi javaslat szerint… …Magyarország jobban teljesít, Önöknek állítólag célja az, hogy több gyerek szülessen, de ehhez képest a bölcsődei dolgozókat olyan éhbéren tartják, ami hat éve nem volt indexálva. Gondoljanak bele: 70 és 80 ezer forint között keresnek azok, akik húsz-harminc éve dolgoznak a legkisebbekkel… Nem tudom, hányan pelenkáztak Önök közül gyereket, de naponta 8-10-12-18 gyereket (Közbeszólások: Én! Én! – Kontur Pál: Én is például! – Az elnök csenget) pelenkázni, felöltöztetni, kivinni az udvarra és visszahozni, ez elképesztő fizikai munka. Én csináltam, egy héten keresztül dolgoztam bölcsődében, hogy bemutassam, hogy elképesztően kemény munkáért éhbért kapnak a bölcsődei dolgozók, és nem ezt érdemlik. Sajnos az idősgondozók is és mindenki, aki a szociális szférában dolgozik, ilyen módon kap bért… Ha Önöknek nem fontos az, hogy milyen körülmények között ápolják és gondozzák a mi gyerekeinket, akkor ez az egész családbarát duma – már bocsánat – csak duma.”

Kolber István (független): „Az Orbán-kormány már az idén meghozott egy nagyon súlyos döntést, hiszen 2013-ban felemelte a hiánycélt 2,7-ről 2,9 százalékra, és 2014-ben is 2,9 százalékot tervez. Erre a mértékre a Fidesz végtelenül büszke. Szeretném Önöknek elmondani, hogy a második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-kormány 2009–2010-re tartott 4 százalékos költségvetési hiányához képest ez egy magasabb hiány. Ugyanis abban a 4 százalékban benne volt a GDP-nek az a 1,5 százaléka, amit a magánnyugdíjpénztárra tett félre az ország annak érdekében, hogy hosszú távon azok a generációk, amelyek ma nyugdíjba mennek, tisztes és biztos nyugdíjhoz jussanak…. Most Önök előrángatnak egy új címkét, egy új jelszót; most ez 2014-re a rezsicsökkentés költségvetése lett. Tényleg fizetek egy üveg pezsgőt annak, aki a költségvetésben megmutatja azt a sort, azt a tételt, ami a rezsicsökkentéssel kapcsolatos. Nyilvánvaló az is, hogy ez csupán egy szlogen… Az önkormányzatok a szociális lehetőségek jelentős csökkenésére panaszkodnak, a rezsicsökkentésnek a levét sok esetben az önkormányzatok isszák meg, hiszen a hulladék-, víz-, csatorna-, távhő- és közösségi közlekedési szolgáltatásokért ők felelnek, és ezek az intézkedések ezeket a cégeket hátrányosan érintik, ezért az önkormányzatok nyilván más módon próbálják a lakosságtól ezt beszedni, toldozni-foldozni a fizetési nehézségüket.”

7. „A társadalmi deficit”

Lendvai Ildikó (MSZP): „Nemcsak a költségvetési deficitet kell néznünk – azt is, nagyon fontos, méltányolom is, ha a deficit csökken –, de azt is kell nézni, hogy van-e társadalmi deficit, és ez a költségvetés csökkenti vagy növeli a társadalmi deficitet. Sikerült-e a társadalmat a költségvetés intézkedéseivel, annyira, amennyire egy év alatt lehet, integráltabbá tenni, vagy nem sikerült? Én attól tartok, nem sikerült… Nem akarok abba a hibába beleesni, hogy olyanért is magukat hibáztatom, amivel ez az ország 20 év alatt, 40 év alatt, 100 év alatt nem tudott megküzdeni. Ezért szándékosan csupa olyan problémát szeretnék felhozni, ami az utóbbi három évben állt elő, vagy új jogszabályok következtében, vagy új társadalmi-gazdasági folyamatok következtében… Hajléktalanság. Ez a költségvetés forintra-fillérre ugyanannyit szán ennek a problémának az enyhítésére, mint amennyit tavaly. Közben új helyzetet állított elő a magyar parlament, hiszen nemrégiben fogadták el ezt a törvényt, ami a kijelölt, úgy tűnik, elég számos helyen bünteti, szabálysértésnek tartja, tehát üldözi az életvitelszerű ott-tartózkodást. Nem akarom újból elmondani, hogy mi a szabály szemléletéről a véleményem, a véleményünk. Pusztán csak költségvetési szempontból mondom: ha ez így van, akkor nyilván többet kell szánni arra, hogy azok a szálláshelyek – éjszakaiak és nappaliak, mert mind a kettőre szükség van, mert nappal se lehet életvitelszerűen a közterületen tartózkodni – valóban bővüljenek… Nemrégiben megkérdeztem Pintér Sándor belügyminiszter urat írásban, mert tudtam arról, hogy a kormány készített egy felmérést arról, hogy a nagyvárásokban elegendő-e a hajléktalanellátó-helyek száma. 17 megyei jogú város válaszolt a kérdésre. Már az is érdekes, hogy miért csak ennyi. 17 közül 3 vagy 4 mondta azt, hogy nála – saját megítélése szerint – kielégítő az ellátóhelyek száma, a többi nem. Egyen-ketten még mondták azt is, hogy de ők már gondolkodnak valami fejlesztésen. 11 olyan a 17-ből még akkor is maradt, amelynek se terve, se pénze nincs a helyek bővítésére, és saját maga vallja be, hogy nem igaz az az állítás, hogy van elegendő férőhely a hajléktalanok ellátására… De hadd mondjak más példát is! Elhangzott itt már, hogy a statisztikai adatok szerint nyílt a jövedelmi olló, az utolsó három évben nyílt. Előttem vannak a KSH legfrissebb adatai. A KSH legfrissebb adata méri az úgynevezett relatív jövedelmi szegénység mutatóját. Ezzel a bonyolult kifejezéssel azt a csoportot illetik, ahol a családi jövedelem a 60 százalékát sem éri el az úgynevezett mediánjövedelemnek. A lakosság több mint 14 százaléka tartozik ide. Ez, akárhogy számolom, 1,4 millió ember. 2010-ben, rossz helyzetben, nagy szegénységben, válság idején ez a szám kisebb volt, nem 14 százalék, hanem 12 százalék. Ezzel nem számolni a költségvetésben, szerényen fogalmazok, hiba vagy nem reálpolitikai megközelítés. Mi az, ami csökken ebben a költségvetésben? A rokkantsági és a rehabilitációs ellátásokra fordított pénz az egészségügyi alapban. Lehetne mondani, visszavezetjük őket a munkába. Nagyszerű!.. Nézem a másik rovatot. Mi történik? Mi az, ami szintén csökken? Az a pénz, amit, ha a rokkant dolgozik, ennek a lehetővé tételére fordítunk. Csökken tudniillik a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatására szánható összeg, csökken az ő keresetkiegészítésükre szánt összeg, csökken a szociális intézményekben való foglalkoztatásra szánt összeg, van, ami 20 százalékkal… Mi az, ami ebben a költségvetésben még befagy vagy csökken? A szűkebb értelemben vett szociális támogatásokra, a szociális segélyre és szeretném hangsúlyozni: a lakbértámogatásokra fordított pénz… Magyarán: sem a társadalmi különbségek csökkentésére, sem a statisztikai adatok szerint növekvő nagyon szegények csoportja sorsának enyhítésére mintha nem lenne figyelemmel a költségvetés. Ez a költségvetés tehet bármit a gazdasági deficittel, a társadalmi deficitet növelni fogja.”

8. Morvai örül és szomorú, Gaudi-Nagy csendőrre vágyik

Morvai Krisztina (az Európai Parlament magyarországi képviselője): „Mindig egyszerre felemelő és szomorú érzés európai parlamenti képviselőként itt, az Országgyűlés csodálatos épületében és üléstermében felszólalni. Felemelő, mert hiszen egészen más érzés, mint ott, Brüsszelben. Azt hiszem, elegendő lenne néhány filmkockát bevágni erről a káprázatos magyar parlamenti épületről, erről a történelmi érzésről és a csodálatos művészeti remekműről és utána pedig a brüsszeli üvegkalitkáról, és máris nem kellene semmi különösebb érvet felhoznunk amellett, hogy miért is kell annyira harcolnunk a nemzeti önrendelkezésünkért… Ugyanakkor szomorú érzés is, mert miközben egyenrangú tagállama vagyunk elvben az Európai Uniónak, aközben, az úgynevezett rendszerváltás óta eltelt 23 év különböző döntéseinek és döntéshozóinak eredményeképpen, sok szempontból harmadik világbeli körülményeket lehet tapasztalni… Volt egy magyar nagyváros iskolai csoportja, amelyik elment osztálykirándulásra egy másik településre. Az osztálykiránduláson az egyik gyereknek ellopták a pénztárcáját pár ezer forinttal, és a legolcsóbb fajta mobiltelefonját. Ez a gyerek nagyon keservesen zokogni kezdett, és azt mondta, hogy miért pont velem történt ez, amikor amúgy is mi vagyunk a legszegényebbek az osztályban... Néhány jóérzésű osztálytársa körülvette, elkezdtek beszélgetni vele. Elmondta a gyerek, hogy bizony az ő szülei devizahitelt vettek fel. Itt is egy szabálysértés vagy egy bűncselekmény történt ezzel a lopással. Ezért már most mondom, hogy nagy hangsúlyt kellene fektetni a bűnmegelőzésre, bűnfelderítésre, bűnüldözésre… A szegény emberek úgy gondoskodnak a saját bűnmegelőzésükről, hogy például azt mondja nekem az idős asszony faluhelyen, hogy úgy döntöttem, hogy beviszem a tyúkokat a lakásba éjszakára, és velük alszom, talán akkor nem fogják megint ellopni őket. Ugyanakkor most jobban kell félnem attól, hogy bejönnek a lakásba, elvileg azért, hogy a tyúkokat ellopják, de a nyakamat is elvágják… Érzem, hogy elkezdődött valami, ott, az Európai Parlamentben is érezzük, hogy büszkébbek lehetünk Magyarországra, mert hiszen kezdjük fölemelni a fejünket… Pont tegnap találkoztam valakivel, aki azt mondta, hogy sikerült kiépíteni – így vagy úgy, én ebbe most nem szeretnék belemenni, nem biztos, hogy a legátláthatóbb és leghelyesebb módon – a nemzeti dohányboltok rendszerét. Miért nem csinálnak nemzeti zöldség- és gyümölcsbolthálózatot, ami rengeteg embernek adna munkát, méltóságot, lehetőséget? Azzal szeretném befejezni, amivel tavaly ilyenkor: Isten vezesse Önöket Magyarország 2014-es költségvetésének megalkotásakor.”

Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik): „Megmondom őszintén, hogy nekem nagyon nem tetszik az, hogy 1200 milliárd forintot kell fizetnünk államadósság-kamattörlesztésre. Lendvai Ildikót is kérdezzük, hogy nézzen már fel a Hetek című újság olvasásából, és számoljon el azzal, hogy mit csináltak nyolc évig, mit csináltak előtte 90-ig, miért adósították el a hazánkat, miért szolgáltatták ki az elvtársaikkal, miért adták el a magyar nemzeti vagyont. Gondolom, készülnek a kampányra, azért, hogy visszajöjjenek, és megint elvehessék a maradék életerejét ennek a nemzetnek… Ebben a költségvetésben vannak olyan tételek, amelyek, úgy gondolom, máshol jobb helyen lennének. Az Élet Menete Alapítványnak ne adjunk 50 millió forintot! Ne adjunk 200 millió forintot a Holokauszt Dokumentációs Központnak, és ne hozzunk létre 6,2 milliárd forintból egy új holokauszt-emlékközpontot! Na, ezen változtatni kell, segítsenek ebben! (Taps a Jobbik soraiban.)… Én megkoszorúztam Mansfeld Péter sírját a Jobbik-frakció nevében most szerdán. Méltatlan állapotok vannak a nemzeti emlékhely környékén. Hőseink, a kommunizmus áldozatai méltatlan környezetben fekszenek örök nyugvóhelyükön. És tudja, hogy hány forint szerepel ennek az emlékhelynek a karbantartására, felújítására? 75 millió forint szerepel! Ennyivel akarják kiszúrni a kommunizmus áldozatai és az utódok szemét, akiket (az MSZP-frakció felé mutatva:) ezek az itt ülő emberek, az ő elődeik, a vörösök öltek meg!ű… Azért egy picit állítsuk már helyre az arányokat rendesen, arra kérem, államtitkár úr! Engedtessék már meg, hogy Magyarországon legalább a magyaroknak minimum annyi járjon a Trianon Múzeum támogatása terén vagy a nemzeti emlékhely terén!... Van egy hatalmas államadósság, ezért’89-90-ben igenis az új választott kormánynak azt kellett volna mondani, hogy elengedést kérek, mert egy diktatúrának adták ezt a pénzt, kitartották a diktatúrát, azért, hogy a diktatúra lényegében egy jó paravánt szolgáljon arra az elnyomásra, arra a kizsákmányolásra, ami történt… Miért kell nekünk ezeknek a hitelezőknek, a nem tudom, milyen pénzalapon hízott embereinek odafizetni? Amikor már így is belefulladnak a pénzbe, már nem tudják hova tenni… Magyarországon tombol a bűnözés, tegyünk ebben lépéseket, állítsuk fel a csendőrséget. Nem látom a csendőrséget ebben a költségvetésben, noha a két háború között a felderítési arányuk mintaértékű volt, közel 90 százalékos volt, és nagyon jól tudták, hogy hová kell menni.”

Belőle lett törvény

2013. november 18.
9. Varga happy endet hirdet

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter napirend előtti felszólalása: „Úgy fogalmazhatnék, hogy a várakozásokhoz képest is sokkal jobban teljesít a magyar gazdaság, hiszen az elmúlt héten napvilágot látott gazdasági adatok azt mutatják, hogy a magyar gazdaság a harmadik negyedévben 1,7 százalékkal tudott növekedni, a magyar gazdaságnak szinte nincs olyan eleme, amely ne jobban teljesítene, mint akár az egy évvel, akár a három évvel ezelőtti állapot. Különösen a járműiparunk az, amely a beszállítói hálózaton keresztül is a magyar gazdaság egyik növekedési tényezője… Óvatos optimizmus lehet tehát valamennyiünkön úrrá, hiszen azt látjuk, hogy a magyar gazdaság a recesszióból kijött. Ez kétségkívül mindenkit meglepett, még a velünk oly kritikus ellenzéki pártokat is. Az MSZP például úgy fogalmazott, hogy aprócska öröm. Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ez a tendencia nemcsak egy évre vonatkozik, mint ahogy azt Józsa képviselő úr mondja mögöttem, hanem a várakozásoknak megfelelően a következő évben is ez lesz a jellemző, ez lesz a domináns.

A rezsicsökkentés hatása 2014-ben még kedvezőbb helyzetbe hozhatja a háztartásokat, ami azt jelenti, hogy a gazdasági növekedésnek már nemcsak a mezőgazdaság, az ipar vagy az építőipar lehet az eleme, hanem egyre nagyobb és egyre dominánsabb mértékben a hazai belső fogyasztás is. Ez pedig azt jelenti valamennyiünk számára, hogy a konszolidáció évei után a gazdasági növekedés tartós és stabil időszaka következhet el, amelyet egyre inkább minden család, minden háztartás is érezni fog majd. 2014-ben, ahogy szoktunk fogalmazni, nem lesz kolbászból a kerítés, de abban biztosak lehetünk valamennyien, hogy az idei évhez képest a lakosság, a háztartások többet tudnak fogyasztani.”

(Fotók: MTI)

Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa