Csapdahelyzet
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 24. vasárnap, 06:48
- Jakab Attila
November első felében Magyarországon nagyon összesűrűsödtek az események: Horthy Miklós mellszobrának az (újra)avatása (vagy áthelyezése) Ifj. Hegedűs Lóránt lelkész budapesti Szabadság téri református gyülekezetében (Hazatérés Temploma); megemlékezés Horthy 1919-es budapesti bevonulásáról a Gellért-téren*; Balog Zoltán gyakorló református lelkész-csúcsminiszternek az embereket az erkölcsi „léc” mentén keresztényekre és nem keresztényekre felosztó beszéde a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének IX. országos kongresszusán; majd a miskolci egyenruhás fiatalok könyvégető látványakciója. Mivel többek között Radnóti műveit égették, joggal vélelmezhető, hogy ők az erkölcsi „lécet” magasan tartó balogi keresztény kategóriába sorolhatók. Mindez együttesen azonban túl sok a véletlen egybeeséshez. Itt egy olyan társadalmi folyamatról van szó, amiről már el kell gondolkodni – jobb és baloldalon egyaránt –, mert ez a történet már nem a civilizált világ jobb- és baloldali politizálásáról szól. Mindennek függvényében talán a Német Szövetségi Köztársaság illetékeseinek is el kellene gondolkodni azon, hogy az 1930-as éveket megidéző balogi kategóriákat miképpen tudják összeegyeztetni a csúcsminiszternek 2013-ban adományozott Nagy érdemkereszt csillaggal és vállszalaggal kitüntetés hivatalos indoklásával, „a kisebbségek és emberi jogok védelme terén végzett tevékenysége elismeréseként”.
Ifj. Hegedűs Lóránt akciója azonnali reakciókat váltott ki az illetékes református egyházi vezetőknél. Az ügy komoly kivizsgálását helyezték kilátásba. Tudjuk azonban, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Korábban már volt ehhez hasonló nekiveselkedés: nulla eredménnyel. Most azonban a helyzet sokkal bonyolultabb, s az ügy a legnagyobb valószínűséggel semmilyen fázisba nem fog eljutni.
Az ok: Balog Zoltán lelkész-csúcsminiszter. Amennyiben ugyanis eljárás indul Ifj. Hegedűs Lóránt ellen, akkor a Balog-affér kivizsgálása is elkerülhetetlenné válik. Ezt a református egyház illetékes hatóságai mind pontosan tudják; ezért Ifj. Hegedűs Lóránt teljességgel nyugodt.
Miről is van szó? A magyar református egyház ugyanazon valóságának két oldaláról: az aktívan politizáló lelkészről, illetve a rendszerszeresen lelkészkedő politikusról.
Balog Zoltán hivatalos honlapján a következő nyilatkozat olvasható: „Tájékoztatom a honlap olvasóit és a nyilvánosságot, hogy a Magyarországi Református Egyház törvényeinek megfelelően országgyűlési képviselőségem idejére, ’lelkészi jellegem’ fenntartásával, lelkészi szolgálatomat szüneteltetem. Ennek megfelelően a ’lelkészi’ címet sem használhatom. Természetesen amennyiben erre felkérést vagy meghívást kapok, igehirdetői és egyéb szolgálatot végezhetek.”
Miközben az adatokat rendszeresen frissítik a nyilatkozat valahogyan elkerülte mindenki figyelmét. Balog Zoltán ugyanis már nem csupán egyszerű képviselő. Időközben államtitkár (2010. június 1.), majd csúcsminiszter (2012. május 9.) lett.
Most nem hasogatom a szőrszálat a „lelkészi jelleg” fenntartása kitétel értelmezésével, hanem inkább azt emelem ki, hogy a Hold utcai németajkú protestáns közösség honlapja szerint ezek a felkérések menetrendszerűek a lelkész-csúcsminiszter számára. Legközelebb november 24-én, vasárnap 10 órakor tart kétnyelvű istentiszteletet és oszt úrvacsorát. De az érdeklődő a miniszterként tartott beszédek egész sorozatát meghallgathatja, illetve az „eseti” lelkészi tevékenységekről is nézhet fényképeket.** Esetinek szerintem az a párizsi istentisztelet tekinthető, amikor „a 85 éves magyar református gyülekezet felkérésére ünnepi istentiszteletet tartott… (2012) november 4-én, majd november 5-én Strasbourgba utazott, ahol megbeszélést folytatott a strasbourgi polgármesterrel és részt vett egy nemzetközi roma konferencián”. Megítélésem szerint azonban a Hold utcában nem erről van szó. Ott inkább a rendszeresség dominál.
A kérdés tehát az, hogy amikor Balog Zoltán „eseti” lelkészi tevékenységet végez a Hold utcában (pl. prédikál), akkor a lelkész vagy a csúcsminiszter szól belőle? Igét hirdet, vagy politikai beszédet tart? Amikor a parlamentben kategorizál, akkor azt a miniszter, vagy az „esetenként” lelkészkedő lelkész teszi? Összegezve: lehet mindezt úgy végezni és kommunikálni, hogy a külső szemlélőben, akaratlanul is, ne a tudathasadás és a szerepzavar minősített esetének érzete keletkezzen?
A Hegedűs és a Balog jelenségek nem csupán az egyház(iak) és a politika egyre zavarosabb viszonyának a tünetei, hanem arról is árulkodnak, hogy Magyarországon lassan-lassan minden elveszíti az értelmét és az értékét; szétfolyik, szétmállik, szétrohad. És amennyiben egy gyakorló református lelkész-csúcsminiszter nagy általánosságban erkölcsi „lécről” értekezik, nem az lenne a humánusan tisztességes, hogy kifejti: nagyon konkrétan, személy szerint nála mit jelent, és hol áll az a bizonyos erkölcsi „léc”?
* Tudtommal a nemzeti hadsereg nem tüntette ki magát a Tanácsköztársaság elleni hadműveletekben. A harcokat átengedte a román hadseregnek, majd a Balatonnál megvárta, hogy a románok kivonuljanak Budapestről, hogy ő látványosan bevonulhasson. De lehet, hogy tévedek.
** Itt vagy itt.