rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. október 19.

Balsai István, miniszterelnöki megbízott


Bolgár György: - Ön szerint el kell rendelni a nyomozást Gyurcsány Ferenc ellen a 2006 őszi rendőri intézkedések miatt. Miért gondolja így?

Balsai István: - Én nem egészen így fogalmaztam. Egyelőre következtetéseket tudtunk levonni, de tovább folytatjuk a munkát. Azért kell egyébként elrendelni, mert véleményem szerint a bizonyítékok láncolatából az következik, hogy ő adott utasítást arra a törvénytelen, jogellenes fellépésre, amelynek a végrehajtója Gergényi Péter, Szabadfi és más rendőri vezetők voltak. Szeretném a kedves hallgatók figyelmébe ajánlani, hogy a minap hozott egy jogerős döntést valamelyik bíróság, talán az ítélőtábla, amely szerint az október 23-i rendőri fellépés az elejétől fogva jogellenes volt. Vagyis minden jogellenes volt, egészen reggeltől kezdve, amikor az oszlatás megkezdődött és hajnali háromig tartott, tehát minden ami történt.

- Én úgy emlékszem, hogy nem minősítettek mindent jogellenesnek ebben az ítéletben. Voltak olyan események, amelyekben a rendőri fellépést jogellenesnek minősítette a bíróság, és volt olyan, amire kifejezetten azt mondták, hogy nem az. Például azt hiszem az Alkotmány utcában történtekre azt mondták, hogy az abszolút jogszerű volt. Emellett nem tudom, hogy az egész huszonnégy órát végigvizsgálta-e a bíróság vagy csak egy-egy elemét.

- Én ezt most csak emlékeztetőül idéztem. Egy kivetített képen szerettem volna figyelmébe ajánlani mindenkinek azt a bizonyos, az egész világsajtót bejárt két képet, ami a Madách téren készült, de sajnos a rádióhallgatóknak ezeket nem tudom megmutatni. A képeken az árkádok alatt állig felfegyverzett, persze azonosító nélküli rendőrök láthatók, akik szemükhöz emelt vadászfegyverrel, természetesen nem lábra tartva, céloztak meg védtelen embereket. Ennek szomorú következményei lettek, és isteni szerencse hogy nem halt meg senki. Bár egyesek szerint ez is előfordult, mint közvetett szövődmény. Természetesen ezeknek az ügyeknek a tetteseit majd fel kell deríteni. Képzelje el, a második világháború befejezése után hatvanvalahány évvel még mindig eredményesen kutatnak a világ valamelyik pontján háborús bűnösök ellen. A magyar rendőrség és ügyészség pedig nem tudta megállapítani az azonosító hiányában azoknak a rendőröknek a kilétét, akik ezeket elkövették.

- De ők azért nem háborús bűnösök.

- Nem, de a képen látottak például emberölési kísérletnek minősülnek.

- Ez emberölési kísérlet? Ön szerint például mit kellett volna a rendőrségnek csinálnia, amikor a Madách téren elindul egy tank?

- Nem a tankról beszélek. Én nem akarok vitatkozni, egyet szeretnék mondani. Ha valaki vadászfegyverből - az élet kioltására is alkalmas, egyébként nem engedélyezett - gumilövedékkel fejre céloz, azt nehéz másképp minősíteni.

- Valószínűleg nem Gyurcsány Ferenc adott utasítást arra, hogy tessék fejre célozni.

- Pontosan ezt vizsgáljuk. Valakinek kellett adnia felhatalmazást. Volt egy albizottsági meghallgatás, ahová egyébként Gyurcsány őkelme nem ment el, viszont elment az akkori miniszter és az akkori államtitkár, Kondorosi úr. Ők az eseményeket fotelből, a hírtévé adását tekintve nézték – egyébként ők is felelősek voltak a rendőrségért, akár szóban is jogosultak lettek volna utasítást adni –, tehát az ő fejük fölött valaki intézkedhetett. És ha valaki a fejük fölött átnyúlt, akkor nehéz elképzelni más személyt, mint az akkori miniszterelnököt.

- Ön tényleg azt mondta, hogy őkelme?

- Akkor úgy mondom, hogy Gyurcsány Ferenc képviselő úr. Tehát nehéz elképzelni, hogy mástól származott volna a felhatalmazás.

- Ha Gyurcsány adott volna parancsot arra, hogy így vagy úgy lépjen fel a rendőrség, akkor gondolja, hogy az elmúlt négy évben soha senki nem hárította volna rá azonnal a felelősséget, hogy kérem szépen én csak Gyurcsány Ferenc miniszterelnök utasítását hajtottam végre. Azonban egyetlen ilyen nyilatkozat sem volt.

- Természetesen ismerjük az ilyen eljárást, hiszen az 1956. október 25-ei sortűznek sem sikerült felkutatni a valódi tetteseit, illetve a parancsnokokat. Sőt, az október 23-án este tartott MSZMP-s vagy MDP-s központi vezetőségi ülésről sem sikerült felkutatni, hogy végül is ki hívta be az oroszokat. Tehát van ilyen, de azért egyszerűbbnek tűnik a mostani eset. Én úgy gondolom, hogy egyébként nem volt hol vallomást tenni, mert nem folytatták le ezeket az eljárásokat. Az ügyészség gyakorlatilag az erre irányuló feljelentéseket bizonyítottság hiányában nem tekintette komolynak, illetőleg a bíróság sok megindult ügyben, bizonyítottság hiányában felmentő ítéletet hozott.

- Talán nem voltak bizonyítékok. Én nem zárom ki hogy lesznek, de nem voltak. Nyilván ezért hiányzott a bizonyítottság.

- A magyar büntetőjog elég világosan fogalmaz. Hivatalból kötelesek eljárni ilyen dokumentált esetben, mert azért azt mindenki látta, hogy mik zajlottak le. Például sorfalat álltak rendőrök – természetesen azonosító nélkül –, a sorfal mögött pedig agyba-főbe vertek embereket, már földön fekvő sértetteket. Egyébként az ombudsman azt állapította meg, hogy kínzással és az emberi jogok sárba tiprásával egyenértékű dolgok zajlottak le. A bíróságnak és az ügyészségnek ez kevés volt. Én azt hiszem, hogy most azért eljutunk oda, hogy ezek az ügyek valóban eredményesek lesznek.

- De miért Gyurcsány Ferencig jut ez el? Ön szerint milyen tény alapján lehet bizonyítani, hogy Gyurcsány Ferenc adott utasítást, parancsot arra, hogy a rendőröknek ütniük, verniük kell a tüntetőket?

- Nem, parancsot nem adott. Azonban Gyurcsány Ferenc támogatásával, messze a hatáskörét és az alárendeltségébe tartozó fegyveres és egyéb rendészeti szerveket meghaladó mértékben vette igénybe a budapesti rendőrfőkapitány például a Rebisz közreműködését. És ehhez valamilyen felhatalmazás kellett.

- De a parancsnok arról beszélt, hogy a Rebisz még a fegyvereit sem tudta előszedni, nem?

- Ha megtekintik a honlapunkat, akkor megtudhatják, hogy körülbelül kétezer gránátot lőttek ki és nem tudom hány száz egyéb lőszert vadászfegyverekből. Úgyhogy a Rebisz lőszerfelhasználása önmagában egy horrorisztikus szám. Ez rajta van a jelentésen.

- De ez megint csak nem a miniszterelnök felelőssége, hogy mennyi lőszert lőttek ki, nem?

- Én nem mondtam azt, hogy az akkor miniszterelnök ilyen típusú utasítást adott volna. Azonban az tény, hogy utána megvédte Gergényi Pétert, nem fogadta el a lemondását, kitüntetésre javasolta a főváros élén álló akkor főpolgármesterrel együtt és így tovább.

- Az lehet, hogy politikailag vagy szakmailag rossz döntés, de büntetőjogilag felelősségre vonható ezért?

- Én arra kaptam megbízást, hogy vizsgáljam ki az ügyet, és készítsek a miniszterelnök számára egy anyagot annak a kérdésnek a tisztázására, hogy milyen rendőri túlkapások és brutalitások vezettek oda, ahová vezettek, 2006 szeptemberétől kezdve, október 24-éig bezárva. Ez a vizsgálat folyik, és úgy gondoltam, hogy erről most már a nyilvánosságot is tájékoztatom, de még nem zártuk le a vizsgálatot. És azt azért elmondanám, hogy én egyrészt nem vagyok hatóság, másrészt nem vagyok ügyész, harmadrészt nem vagyok börtönparancsnok és nem vagyok bíró. Tehát ilyen értelemben az én munkám az országgyűlési képviselő jogosítványait alig meghaladó hatáskört jelent. A többit, a következtetések levonását, az eljárásokat, a nyomozásokat, a vádiratokat, az ítéleteket és a végrehajtást majd az igazságszolgáltatás fogja végezni. Azt azért hangsúlyoznám, hogy eddig ezeket nem végezte.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái