rss      tw      fb
Keres

Nemzeti önáltatás




A klubcsapatok szánalmas kihullása és az amszterdami 1-8 után a magyar futball két újabb hatalmas pofont kapott: az U21 Albániától – vicces, nemdebár? –, az U19 meg Angliától kapott ki, mindkettőtől keményen (0-2, 1-4). De az „Angol beteg” című remek filmben se angol volt a beteg, hanem magyar. Attól függ, honnan nézzük. Íme: Mészöly Géza, az U19 szövetségi kapitánya az 1-4 után a Nemzeti Sporttal közölte: mi voltunk a jobbak. És ez nem vicc, hanem olvasható valóság. Tiszta szerencse, hogy Egervári az 1-8 után nem mondott hasonlót.


Minderről eszembe jut (a válogatottat hajdanán mindenhová elkísérő) Lakat Karcsi kollégám anekdotája. Kikaptunk valahol kint 5-2-re. A repülőtérre tartó buszon a srácok azt mondták, hogy az ötből kettő lesgól volt. Kint a reptéren megállapodtak, hogy minimum a döntetlen lett volna „jogos”. Felszálltak a hazafelé tartó gépre, és újból elemeztek. Megállapították, hogy a bíró „három gólunkat”, de legalábbis gólhelyzetünket tévesen lesnek ítélte. Mire hazaértek, kimondták, hogy „mi nyertük meg a meccset”. Ferihegyen már ünnepeltek.


Ilyen ez a derék Géza is. Ugyanazzal a lélegzettel, amivel önnön vesztes csapatát virtuális győztesnek nyilvánította, és hosszasan magyarázta, hogy az egyik zsenije csak azért nem volt zseni ezen a meccsen, mert a saját csapatában a bolond edzője állandóan kispadoztatja, holott ő a magyar labdarúgás legnagyobb tehetsége – nos mindezek után bejelentette igényét a magyar felnőtt válogatott szövetségi kapitányának tisztére is. Is!


Hát itt tartunk elvtárskáim, ahogyan hajdanán mondottuk. Ha vesztünk (lásd még a gazdasági mutatókat, de nem szelektíve), akkor is nyertünk. Egy szabadságharcnak nem lehet vesztese (leszámítva tényoldalról minket, akik minden egyes szabadságharcot elvesztettek). Zuhognak a milliárdok az utánpótlás-nevelésbe, és a produkció annyit ér, amennyit az Albánia és az Anglia elleni eredmény mutat. De Mészöly szerint: akkor is! „Ott vagyunk Európa legjobb nyolc csapata között!” Ráadás: meg is fogjuk nyerni a nálunk rendezendő U19-es Európa-bajnokságot. Persze hogy! És ha nem, akkor jön a 2. pont: de akkor is megnyertük, mert szebben játszottunk.


Lehet, hogy nem idevaló, de van egy klasszikus kommentem: valamilyen különös oknál fogva a magyarság képtelen szabadulni a fölénytudatától, és ami ennél sokkal rosszabb, szembenézni a valósággal, jelenével és múltjával. Illúziókat kerget, beköltözik felhőkakukkvárba, ott is marad, mert ott érzi jól magát.