Az eltévedt borjú

Hivatalosan csak hétfőn, október 18-án mondta el Orbán Viktor beszédét a „második akcióterv” igazi céljáról, ami, mint kiderül a miniszterelnök honlapjáról, nem más mint a „közérdek érvényesítése”. Ezelőtt naivan azt hittem, hogy a beszéd egyrészt az új adórendszert fogja részletezni, másrészt talán meg lehet valamit tudni belőle a kormány gazdasági terveiről, amire a nemzetközi pénzvilág már elég régen és meg kell adni, nagyon türelmesen vár. Most meg kiderül, itt mindössze arról van szó, hogy az új adótörvényekkel helyrebillentik az egyensúlyt a magánérdekek és a közjó között. Illetve még pontosabban „ki kell söpörni a magánérdeket az állami vállalatok világából”. Úgy látszik, azt is sikerült elhitetnie a magyar nép többségével, hogy az új adórendszer, amely családi és egykulcsos adók kombinációja, vissza fogja állítani az adófizetés becsületét, az ugyanis „csak arányos adózással lehetséges”.

Az embernek el kell gondolkoznia azon, hogy a miniszterelnök hivatalos honlapján miért éppen ezeket a sorokat emelték ki a fontosabb, tárgyszerű bejelentések helyett. Mivel tudom, hogy a fideszes spindoktorok nagyon ügyesek és felkészültek (kár, hogy más, fontosabb dolgokban kevésbé profik), csak arra tudok gondolni, hogy azokat, akik Orbán Viktor honlapját látogatják, arról akarják meggyőzni, hogy a kormány az ő védelmükben vezette be az „arányos” adózást.

Lehet, hogy a magyarok többségének nagyon tetszenek azok a lépések, amelyeket Orbán már október 13-án bejelentett a Széll Kálmán Alapítvány évi összejövetelén. Ennek a nagyon hosszú beszédnek ezt a címet adták a miniszterelnöki hivatalban: „Magyarország tudja, mit akar”. Kár, hogy a külföldi elemzők nem így látják. A tegnapi Wall Street Journal egyik blogjában ezzel a címmel közölt írást a magyar kormány gazdaságpolitikai terveiről: „Hungary Still Lacks a Coherent Economic Policy” (Magyarországnak még mindig nincs következetes gazdaságpolitikája).

De nem kellett várni a Wall Street Journalra vagy a Financial Timesra, hogy a nyugati pénzvilág ítéletet mondjon az Orbán-Matolcsy duó zavaros elképzeléseiről. Október 14-én, tehát a beszéd elhangzásának másnapján a forint, amely addig látványosan növekedett, hirtelenül gyengülni kezdett.

Az itt közölt grafikon világosan mutatja, hogy mi történt a forinttal egy hét alatt. Az Orbán-féle bejelentés előtt egy euróért 271 forintot kellett adni, míg most 278 forintot. És a legtöbb elemző szerint lesz ez még rosszabb is. Különösen, ha sok befektető olvassa a street.com-ot, amelynek cikkeHungary Gives Market Dose of Reality” (Magyarország egy adag valóságot zúdít a piac nyakába) azt ajánlja a befektetőknek, hogy shortoljanak a török lírával és a lengyel zlotyval szemben. Tehát arra spekuláljanak, hogy a forint tovább fog gyengülni, mégpedig szerintük vissza 279–282 közelébe.

Orbán Viktort már mindenki csak populistaként emlegeti, aki ezekkel a pótadókkal, ha úgy tetszik, válságadókkal mindössze elnapolja a „fájdalmas lépéseket”, amelyeket előbb-utóbb meg kell majd tennie. A Business Week megkérdezett több elemzőt, és egyikük sem reagált pozitívan az Orbán–Matolcsy-adótervekre. Majdnem biztosak benne, hogy „a befektetőket nem fogja meggyőzni a kormány”.

A Financial Times „dermesztő időket” jósol a Magyarországon működő üzletembereknek. Stefan Wagstyl, a cikk írója szerint „nehéz elképzelni, hogy Orbán Viktor hiteles, hosszú távú programot tud építeni ilyen önkényes lépésekkel”. Itt persze a többnyire külföldi kezekben lévő vállalatok megadóztatásáról beszél. Egyébként úgy látszik, a Financial Times újságírója elég jól ismeri Orbán Viktort, mivel még a hétfői parlamenti beszéd előtt azt írta, lehet, hogy a miniszterelnök ebben a beszédben eloszlatja az eddigi meglehetősen homályosan megfogalmazott kormányterveket, de, tette hozzá, erre „nem venne mérget”. Sőt abban is meglehetősen biztos volt, hogy Orbán Viktor nem fogja megváltoztatni álláspontját a jövőben sem.


Grey days of winter – flickr/maz hewitt

Sokan azt gondolták, külföldi elemzők különösen, hogy az önkormányzati választások után a kormány végre előjön egy olyan gazdaságpolitikával, amely hosszú távon próbálja rendbetenni az államháztartást. De erről, úgy látszik, szó sincs. Nézzük meg, mit mond maga Orbán Viktor saját kormányának politikájáról:

„Milyen érdekes kérdés ez, hogy van egy kormány, amely hosszú idő óta ugyanazt mondja, van egy kormány, amely hónapok óta működik, és még mindig izgalmasan lehet tőle megkérdezni, hogy na, mi lesz, jól mutatja, hogy ennek a kérdésnek van egy különleges logikája. Mintha rendszeresen egy-egy jelentős belpolitikai esemény után, legyen szó választás, kormányalakítás, száz nap vagy éppen önkormányzati választás, sokan azt várnák, hogy na most jön az igazi. Ami eddig volt az még nem az, majd most az igazi. Ha nem is az igazi, de biztosan valami más, ami eddig volt. Ezért kapok újra és újra felkéréseket minden jelentősebb belpolitikai esemény után, hogy most már tényleg mondjam meg: mi lesz? Minthogyha, tisztelt Hölgyeim és Uraim – a jelenlévők mindig kivételek, ezért beszéljünk inkább homályos és nagyvonalú módon elemzőkről –, mintha legalábbis az elemzők nem akarnák elhinni, hogy mi azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit gondolunk.

A baj csak az, hogy majdnem minden elemző, belföldi és külföldi, nem gondolja azt, hogy amit ez a kormány tesz, az jó és helyes. Még a Fideszhez közelálló közgazdászok is óvatos kritikus megjegyzéseket tesznek az utóbbi időkben. De Orbán Viktor nem hallgat senkire. Az egyik cikkben Orbánt „maverick politician”-nak nevezte az újságíró. A „maverick politician” jelentése lehet ez: független, saját útját járó ember, de olyasvalaki is, aki szokatlan, váratlan lépéseket tesz, amelyek következményeikben kockázatosak. Egyébként a „maverick”, mint főnév, eltévedt borjút is jelent.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!