A bolsevik szakértelem
- Részletek
- 2013. november 16. szombat, 07:13
- Endrődi Gábor
Már csak hónapokra vagyunk a Kossuth-téri szobordömpingtől. Itt az ideje, hogy elgondolkozzunk azon, hogy talán szobrot kellene állítanunk az ismeretlen bolsevik propagandistának is, stílszerűen a médiahatóság épülete előtti kis téren. A bolsevik szakértelem ugyanis nem trükk, nagyon is élő, releváns, kisebb kiigazításokkal újrahasznosítható. Ezek az emberek kiváló munkát végeztek: nem rajtuk múlott, hogy két évtizede az államszocializmus kisebb statikai problémák miatt váratlanul összeomlott.
A bolsevik propaganda sikerének egyik titka, hogy legjobbjaik a hivatalos pártszólamok mögött mindig jól éreztek rá az uralkodó közhangulatra. Mai reprezentánsaik is helyesen látják, hogy a válságon alig-alig túljutott Nyugat-Európa polgárai mindenekelőtt plafonig érő hűtőszekrényt és nagyobb családi autót szeretnének, és túlnyomó többségüket hidegen hagyja, milyen eszközökkel gyakorolják a hatalmat a keleti rónákon. A Nyugat meghatározó vezetői saját országuk állampolgárainak felelősek: láthatóan tudomásul vették a kétsebességes Európa létezését, és egyre kevesebbet foglalkoznak a felzárkóztató osztályok nebulóival. Innentől kezdve zöld az út a tekintélyuralom előtt, még ha egy-egy villogó sárgánál lassítania kell is az új élcsapatnak. A magyar átlagpolgár pedig a hosszú évek óta tartó megrázkódtatások után végre egy konkurenciamentes világot és főként egy kis nyugalmat szeretne, s szívesebben tanulmányoz használati utasításokat alkotmányjogi eszmefuttatások helyett.
A propaganda névtelen bolsevik szakértői voltak azok, akik kidolgozták és szabadalmaztatták az ellenzék lejáratásának módszereit. Nem bíbelődtek annak az elemezgetésével, kinek miben van igaza. Egyvalamit állítottak, azt viszont vaskövetkezetességgel: az ellenzékiek hamis színben tüntetik fel Magyarországot a világ szemében, lepaktálnak a haza ellenségeivel és lebecsülik a magyar emberek munkáját. Ismerős panelek, nemde? Az emlékezet gyakran festi színesebbre a múltat. Tény, hogy a kádári szocializmus fénykorában az akkori ellenzéket a legjobb esetben is fantasztának tekintette a közvélekedés, és ebben az ítéletben a bolsevik szakemberek fáradhatatlan munkája is benne volt. Amikor a múlt század nyolcvanas éveiben Lengyelország válságba került, a propaganda ezt a legtetszetősebb és legkézenfekvőbb okkal magyarázta: a lengyelek nem dolgoznak. Ismerős dallam ez mai füleknek is. A közmunka alapú társadalom előképét valahol itt kell keresnünk.
Borisz Mihajlovics Kusztodiev: A bolsevik (1920) – Wikipedia
Ma, amikor tisztelettel köszöntjük a tribün előtt elvonuló sajtó- és médiamunkások seregét, jó érzéssel konstatálhatjuk, hogy a bolsevik szakértelem ismét virágzik. A bajai videó például mestermű a maga műfajában. Egyszerre járatja le a legnagyobb ellenzéki pártot, teremt konfliktust az ellenoldal amúgy sem egységes csoportjai között, és készítője még arra is tesz egy halvány kísérletet, hogy egymásnak ugrassza a szocialista párt különböző generációit. (Mű)felháborodása valódi dramaturgiai bravúr. A műsorszám ismeretlen szerzője méltó a nagy elődökhöz, akik akkor internet és televízió híján inkább koncepciós vádiratok szerkesztésében remekeltek. Mérget vehetünk rá, hogy ez az ügy mindaddig nem alszik ki, amíg a propagandaosztály kiaknázatlan lehetőségeket lát benne, s ez bizony eltarthat néhány évig.
Érdeklődéssel figyeljük, ahogy gondos kezek munkája nyomán a nemzet emlékezetében 2006 ősze lassan 1956 októberének helyébe lép. Egyszerű, jóakaratú utcai verekedők és kirakatfosztogatók szabadságharcossá lényegülnek át, a rendfenntartók terrorlegényekké, akik belelőnének akár egy fegyvertelen tömegbe is. A legendaépítés mindig is a bolsevik propaganda sikerágazata volt, ma sincs ez másképp. Katonai puccsot proletárforradalomnak, függetlenségi harcot imperialista beavatkozásnak maszkírozni, ismétlés és médiamonopólium kérdése. Tovább él és virágzik a műperek gyakorlata is: ha az egzisztenciálisan tönkretett és a bolsevik propaganda által ízekre szedett vádlottat néhány év múlva fel is menti a bíróság, a bélyeg ottmarad.
Borisz Mihajlovics Kusztodiev: Bevonulás (1905) – wangfolyo.blogspot.hu
A politikai marketing szabályai univerzálisak. Ahogy Gömbös propaganda-szakértőit kiválóan hasznosította a munkáshatalom, a bolsevik szakértőket is azért fogadja tárt karokkal az új állampárt, mert értenek a szakmájukhoz és lojalitásuk az épp uralmon lévőkhöz mindig töretlen. Egy minden elemében hamisított képet összevágni Magyarország valamikori igazságügyminiszteréről, majd törvényt hozni az álvideók tiltásáról: rutinmunka. Befeketíteni a volt miniszterelnököt azzal, hogy egy még meg sem kezdődött perben az izraeli befektető mellett tanúskodik? Még ma délután megoldjuk! A helyreigazítások, ha vannak, elvesznek a manipuláció tengerében, hiszen az újságoknak nevezett pártbrosúrákban az álhírek nélkül jószerével csak a dátum maradhatna. Tévedés azt gondolni, hogy ez a bal-és jobboldal háborúja: a politikai mező jobboldalán ugyanúgy össztűz alá kerülhet bárki, aki nem része a monolit hatalmi szerkezetnek.
Jó hírekkel nem szolgálhatunk. A neobolsevik propaganda mindaddig eredményes marad, amíg a verseny nélküli világ iránti nosztalgia és a bűnbakok iránti igény, no meg az állami százmillárdok életben tartják.
Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető
