Székely zászló Krakkó ormán
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 15. péntek, 05:55
- Aczél Endre
Kisfiam, láttad? – kérdezte volna Hofi Géza.
Mert ez a Krakkóban készült kép igazán szép volt. Ott meneteltek a lengyel függetlenség napján a CÖF-ösök is.
A menet élén molinó, körülbelül ugyanolyan súlyú valóságtartalommal, mint a Békemeneté 2012 januárjában, Budapesten. Azt hirdette: „Nem felejtjük Szmolenszket!”. Mármint azt, hogy Lech Kaczynski lengyel államfő és kísérete Oroszországban nem repülőszerencsétlenség, hanem kitervelt merénylet áldozata lett. Amiképp azt ugyanott, Krakkóban, a Jog és Igazságosság (PiS) névre hallgató ellenzéki párt vezére, az ikertestvér Jaroslaw Kaczynski sugalmazta a hallgatóságának, immár harmadik éve, immár századszor. Dacára minden lezárt vizsgálatnak, elemzésnek. Igenis, az oroszok „ejtették el” az elnököt. Ha nem úgy volt, akkor is! Márpedig „mi nem leszünk orosz gyarmat!” Nemdebár?
A molinó mögött transzparens, „Gazeta Polska” felirattal. Ha valaki nem tudná, a GP egy szélsőjobboldali, uszító szennylap, mely persze boldogan társul minden összeesküvés-elmélethez. Ott lépdeltek mögötte a „cöfösök”.
Ne kérdezzék, mindennek mi köze az ország legnagyobb ünnepéhez. Azt se, hogy Varsóban ugyanaznap – némi Ria, ria Hungária! kiáltozás és egy-egy árpádsávos zászló meglengetése közben a csőcselék – ugyancsak a függetlenség napján – miért gyújtotta fel (többedszer) a főváros egyik központi helyén, a Megváltó terén álló, színes művirágokkal díszített „Szivárvány”-szobrot vagy inkább kvázi-diadalívet, amely két évvel ezelőtt, a lengyel uniós elnökség idején fél éven át állt az Európai Parlament épülete előtt. Ott szerették. Odahaza homoszexuális jelképpé stilizálódott, amely nem fér össze a nemzeti-katolikus PiS moráljával. („Ön képviselő úr, egy kretén” – mondta a nemzet poétájáról, Adam Mickiewiczről elnevezett közpolitikai intézet igazgatója annak a Kaczynski-párti honatyának, aki a Twitteren afölött lelkendezett, hogy „ég az a buzi szivárvány!”.)
De nézzünk hátrébb. A molinó és a Gazeta Polska transzparense mögött mit látunk? Egy székely zászlót. Egy magyar jelképet; egy „fokozódó mértékben” magyar jelképet, amely hovatovább elnyomja a piros-fehér-zöldet. Ám van egy kérdésem: a CÖF-ösök meg a társaságukban levő politikai celebek – közöttük a történelmi ismereteivel (is) egyfolytában hivalkodó Bayer Zsolt – tudták egyáltalán, hol vannak és milyen zászlót lengetnek? Aligha. Tudniillik van itt egy kis bibi (nem is egy). Lengyelország közel 130 éves „felosztottság” után (Oroszország, Poroszország, a Monarchia) 1918-ban lett ismét független. Erről a versailles-i békeszerződés rendelkezett egy év múltán formálisan is. De az ugyanebből a szerződésből „kinőtt” másik, Párizs környéki béke szakította el Erdélyt, s ilyenformán a székelyeket Magyarországtól! Egyszóval ami ünnep volt (és ma is az) a lengyeleknek, az a székelyeknek pont az ellenkezője: tragédia. A CÖF voltaképp Versailles-t ünnepelte… (Szeretném Hofi képét látni…) Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a székelyek hőse, Bethlen Gábor, a legendás, ritka politikai érzékkel megáldott XVII. századi erdélyi fejedelem a reformáció élharcosa volt, protestáns hatalmak és erők szövetségese. Mit keresett tehát a székely zászló az ortodox módon katolikus Lengyelországban november 12-én?
Mindebből kitetszik, hogy miként lehet – puszta tudatlanságból és vak elkötelezettségből – gúny tárgyává tenni egy nemzeti ünnepet. Hajszálra úgy, mint minálunk október 23-át, amikor minden másról szó esik, csak „a dologról, magáról” nem. A politikai haszonlesés minden nemes és fennkölt emberi emlékezetet elnyom.
A kép forrása
