A „lehallgatott” Orbán
- Részletek
- 2013. november 12. kedd, 05:45
- Aczél Endre
A Magyar Nemzet (néven megjelenő) napilapot szokás az Orbán-kormány szócsövének nevezni. Én megelégszem annyival, hogy a lap kormányhűségéhez a legkisebb kétség sem férhet. De – mint alább illusztrálni fogom – a hülyeségéhez sem.
Történt, hogy az MN „A [magyar] balliberálisoknak dolgozott az USA?” elsőoldalas szalagcímmel szórakoztatta a múlt héten kíváncsi olvasóit. Sunyi módon a cím kérdőjeles volt, amiképp a témát körüljáró cikk „kopf”-ja is, amely a -hat, -het fordulatok alkalmazásával csak a gyanúkeltés módszeréhez folyamodott. Ekképp: „Balliberális köröknél landolhatott” az amerikai Nemzetbizonsági Hivatal (NSA) által lehallgatott információk egy része. Vagy alább: (ugyanezek a körök) lehettek a kedvezményezettjei az NSA által Magyarországon folytatott adatgyűjtésnek. (Ugyanennek a lapszámnak a belső vezércikke már készpénzként kezelte, hogy Orbánt lehallgatták.)
Vagy igen, vagy nem. A feltételezés, gyanúkeltés azonban önmagában is fölér egy ionescói abszurddal. Ép elmével lehet feltételezni, hogy az amerikai terrorelhárítás informatikai gócpontja nem Kínával, nem Oroszországgal, nem az európai nagyhatalmakkal, nem Brazíliával, hanem Magyarországgal, közelebbről Orbánnak és csapatának az ellenzék-ellenes manővereivel foglalkozik, egyszóval egy olyan dologgal, ami az Egyesült Államok stratégiai pozícióit, érdekeit, szempontjait nézve még a térképen sincs megjelölve? Ép ésszel lehet feltételezni, hogy ha mégis, akkor a telefonbeszélgetésekből, e-mailekből, sms-ekből kinyert információkat az Egyesült Államok kormánya mint információ-birtokos futárral, levélben vagy titkosügynökök, netán budapesti nagykövetsége útján eljuttatja Bajnaihoz, Mesterházyhoz vagy Gyurcsányhoz? Ép ésszel elképzelhető, hogy egy kormány ilyen kockázatot vállal, amikor a címzetteket voltaképp nem is ismeri, és kiteszi magát annak, hogy ezeknek eljár a szájuk, és egy szép nap azzal kezdenek el büszkélkedni, hogy „az amerikaiaktól tudjuk”?
Bármilyen hihetetlen is, Orbán minden jel szerint el tudja képzelni, különben nem csinálna olyan cirkuszt egy hipotézisből, amilyet csinált. Összehívta – ha az MN-nek hinni lehet – a parlamenti pártok frakcióvezetőit* (Bajnait és Gyurcsányt, akik „amerikai pénzen élnek”, tehát nem! – gonoszkodik a lap, rátéve még egy lapáttal az inszinuációra), megdolgoztatta a parlament nemzetbiztonsági bizottságát (élén az új aduásszal, Kocsis Mátéval, röhögnöm kell), sőt kezdeményezte egy külön vizsgálóbizottság felállítását is. Ott, ahol bebizonyosodott – nálunk nem! – vezetők és vezetettek lehallgatása (Németország, Franciaország), a szóban forgó kormányok megelégedtek azzal, hogy a külügyminisztériumba kérették az amerikai nagykövetet és tiltakoztak. Slussz. Semmi rendkívüli tanácskozás a parlamenti pártokkal, semmi vizsgálóbizottság. Bölcs emberek nem feszítik a húrt ott, ahol nem kell, ahol semmilyen jótéteménnyel nem jár.
A lehallgatott – MTI/Koszticsák Szilárd
De hát nálunk kampány van, és Orbán – visszagondolva arra a kellemetlenségre, hogy a 2010-ben eltávozott Bajnai miniszterelnöknek Barack Obama gratulált a teljesítményéhez – nyilván úgy gondolja, hogy ő azzal szerezhet pluszpontokat a választóknál, ha megmutatja, milyen „tökös gyerek” is ő, aki nem engedi meg, hogy a szent magyar szuverenitást akár a világ egyes számú szuperhatalmától – egy NATO-szövetségestől – érje sérelem. Bohózat, mondanám, ha nem volna meg a véleményem az Amerika-ellenes, valóban csak ócska diktátorokat (a néhai Chavezt vagy Lukasenkát) idéző uszításról. Mert ez az.
De a java csak most jön. Miután álnokul eláztatta Amerikát, azt sejtetvén, hogy Obama titkos információkkal akarja megbuktatni Orbánt, idézett cikke második felében az MN elmeséli, hogy az amerikai diplomácia (nem az NSA!) mekkora érdeklődést tanúsított bizonyos magyar belpolitikai ügyek iránt. Juj! Budapesti nagykövetségük információkat kért az ügyészségtől „a balliberális oldalhoz köthető személyiségek” elleni eljárásokról, találkozót kezdeményezett Budai Gyula, elszámoltatási kormánybiztossal. Azaz: a követség a lehető leglegálisabban és legnyíltabban kért választ a magyar illetékesektől bizonyos, nyilván aggasztónak ítélt ügyekben, ahelyett hogy – teszem hozzá némi cinizmussal, a cikk első felében olvashatók szerint – a „lehallgatott” telefonbeszélgetésekre, „leolvasott” e-mailekre etc. támaszkodott volna. Ha az utóbbit teszi, fölösleges erőfeszítés volt kapcsolatot keresnie az ügyészekkel és Budaival, hiszen nélkülük is tudta, amit tudni akart. Igaz?
A két szálat – az illegálisat és a legálisat – az MN azzal kötötte össze, hogy az Egyesült Államok demokrata kormánya folyamatos „befolyásszerzésre” törekszik a magyar politikai életben, és hol leplezetten, hol leplezetlenül, de a „balliberális” oldalt, egyszóval az ellenzéket támogatja. (Érdekes, hogy a markánsan jobboldali, republikánus George W. Bush elnökösködésének nyolc éve alatt semmi szín alatt nem volt hajlandó fogadni, vendégül látni Orbán Viktort. Ő tudja, miért.) Amiből az következik, hogy ha netán a Fidesz nyeri a 2014-es választásokat, akkor legyőztük Amerikát. Egyszer már (1941) hadat üzentünk nekik, akkor nem sikerült. De most fog!
Gratula, fiúk!
A szerk. megj.: Az „első körös” tájékoztatás már megvolt. Hétfőn Orbán Viktor és Schiffer András a miniszterelnök dolgozószobájában „áttekintette” az amerikai lehallgatási botrány nyomán kialakult helyzetet.
