Egyházfórum: Világ-nézet XX – Nincsen számodra hely
- Részletek
- 2013. november 12. kedd, 05:30
- Winkler Lajos
Az Egyházfórum című, negyedévente megjelenő folyóirat 2013 elején új internetes rovatot indított Világ-nézet címmel, amelyben heti rendszerességgel valamely aktuális egyházi, társadalmi, politikai kérdésről közölnek rövid cikkeket. A szerkesztők célja, hogy fórumot teremtsenek azoknak az elsősorban keresztény egyházakhoz kötődő szerzőknek, akik egy korszerűbb egyháziasságot és világlátást szeretnének megmutatni. Az alábbiakban Winkler Lajos írásából olvashatnak részleteket: Nincsen számodra hely.
Római őskeresztény katakomba – utazom.com
„Nem is olyan régen, az egyik fővárosi temető néhány sírkövén megjelent egy felszólítás, amely tudatja, hogy lejárt a sírhely törvényszabta ’bérleti’ ideje. Amennyiben a hozzátartozók nem fizetnek… A sírban nyugvók között egykori polgármesterek és egyházi méltóságok is akadtak. Az ’örök nyugalom’ reményében eltemetettek hozzátartozóinak szembesülniük kell a ténnyel, amelyre – emlékeim szerint – az ’átkosban’ az óbudai temetőre kihelyezett tábla figyelmeztetett, valószínűleg a FELTÁMADUNK felirat szocialista megfogalmazásaként: ’Az EÜ.Min. és a III. ker. Tanács ilyen és ilyen számú rendeletének értelmében a porladási idő 25 év.’ Való igaz, kevés olyan lehetőség van a világon, mint az ókori Rómában, ahol az évszázadok során több száz kilométer hosszúságú katakombát ástak ki.”
„A gazdasági szempontok mellett ezért ma sokan választják az urnák hazavitelét, vagy még inkább a hamvak szétszórását, vizes elmosását. A halott emlékét is elmosó módszer embertelen voltának enyhítésére, az egyik temetőkápolnában egy márványtáblára vésik fel az így eltemetettek nevét.
Ha pedig még ez is meghaladná anyagi erejüket, a legújabb törvény szerint, részt vehetnek a ’Csináld magad mozgalom’ elhantolási programjában: Amennyiben a hozzátartozók maguk készítik elő (mosdatják, öltöztetik és szállítják) az elhunytat, és maguk ássák ki sírját, akkor részesülhetnek szociális támogatásban (szemfedő, koporsó, sírhely). Ennek abszurditását talán némileg szemlélteti az alábbi eset: Egy Fejér megyei faluban az elhunytat rendszerint egy kibérelt stráfkocsin szállították a sírhoz. A temetés napján azonban a kocsis berúgott. Ezért a család valahogy a Trabantjuk tetejére rögzítve a koporsót vonult s sírhoz.”
„Egy kisváros temetőjében az elrozsdásodott felirat betűit megtisztítva és bearanyozva helyezte vissza egy sváb mester ilyen módon: FELDÁMATUNK. Amikor ezt többen szóvá tették, legyintett: Es ist ganz egal…”
