Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről XIX. – Kampány, tesztüzemmódban
- Részletek
- 2013. november 10. vasárnap, 08:17
- Lendvai Ildikó
Kampány, tesztüzemmódban
2013. október 21.
A vak is látja: a kampány elkezdődött, de a hagyományokat felrúgva, nem az ellenzék, hanem a kormányoldal kezdte el. Pontosabban abba sem maradt, annak a sajátos helyzetnek a következtében, hogy Magyarországon a kormány jóval kevesebb energiát fordít a hétköznapi értelemben vett kormányzásra, az ország ügyeinek intézésére, mint annak a szerepnek a betöltésére, hogy „az ellenzék ellenzéke” legyen. Utóbbit kiválóan alakítja, nemcsak jobban annál, mint ahogy a közigazgatást irányítja, de olykor annál is, ahogy tér, levegő és egyebek híján az ellenzék játssza el az eredetileg neki rendelt szerepet.
A folyamatos kampánynak is vannak azonban szakaszai és fokozatai. A szeptemberi évadkezdés óta a parlamenti színpad is egyre inkább a főpróba terepévé vált: kormánypártok és ellenzék egyaránt azt próbálják ki, milyen témákkal és milyen szereplőkkel lehet majd nagyobb sikert elérni az „igazi” előadáson, a választás előtti kampányfinisben. Az, hogy egy-egy ügyre, szófordulatra, hangütésre a sajtó mennyire harap rá, vagy menyire lehet hergelni vele a szembenülőket, komoly szempont lehet majd a kampánymondandók adagolásánál.
Vannak természetesen bejáratott témák, amelyek nem igényelnek különösebb parlamenti próbajátékot. Az ismétlés kedvéért ugyan egy-egy hozzászólásba illik továbbra is belefűzni őket, csak hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból, de ilyen esetekben a mondatok már begyakorlottan kerekek. Már rég kialakult, mit kell mondani parlamenten belül és kívül a rezsiháborúról, az ellenzék hazaárulásáról, multikról-bankokról-Európáról és egyéb pokolfajzatokról. Aki a kormánypártokból erről beszélhet, igazi jutalomjátékra kap lehetőséget. Csakúgy, mint az, aki a Jobbikban Biszku Béláról, elszámoltatásról szólhat, és igaz hazafi módjára jóízűen kommunistázhat egy cifrát. (Tőlük éppen ezért most csak Gaudi-Nagy Tamás hasonló szellemű közbeszólásait idézzük.) De a szocialista képviselők számára sem jelent igazi szellemi kihívást, ha a trafikmutyi, a stadionépítés, az egykulcsos adó vagy Lázár János elszólása („Kinek mije van, annyit is ér”) köré lehet egy-egy hozzászólást építeni. A pártok számára ezek csak a „kötelező gyakorlatokat” jelentik, repertoárjukat viszont a kampányban mégiscsak illik tovább gazdagítani. Hogy mivel, annak kipróbálására a parlamenti közeg, benne is elsősorban a törvényjavaslathoz nem kötött napirend előtti hozzászólások, kérdések különösképpen alkalmasak.
Az október 21-ével kezdődő héten is ezek a műfajok mutatták meg, ki honnan válogat új kellékeket az előadáshoz. Igazi frissítésnek ugyan nem nevezhető, de új hangszerelésben adták elő Bajnai libáinak standard toposszá vált történetét és persze a nyolcévezést is. Az újratöltött libákat most azon az újszerű módon tálalták, amelyből kiderült: a kormány inkább a már rég maga alá gyűrt ügyészségnek is kioszt két atyai sallert, ha azt kell demonstrálnia, a nyomozási eredmények és a bírósági ítéletek ellenére Bajnai mégis bűnös. („Tényleg egy felháborító csalássorozatról van szó, amely úgy látszik, hogy a bűnüldöző szervek számára kihívást jelentett, de ezzel nem tudtak megküzdeni.”) De van két valóban új fideszes műsorszám is. Az egyik látványosabb: ez a bajai hamis videónak a Fidesz számára igencsak kapóra jött vásári komédiája. Hogy „talált kincs” vagy saját beugratós haditerv eredménye, azt nem tudjuk, mint ahogy azt sem, milyen mértékben voltak vagy nem voltak balekok a megvezetett ellenzékiek, de hogy a Fidesz rögtön indián diadaltáncot ropott az elejtett zsákmány körül, az bizonyos. Itt ugyan csak két epizódot idézünk fel a témában, de az adott ülésnapon legalább ötször sikerült – minden bizonyíték nélkül – egy jó kis politikai vérvádat összehozva a demokratikus ellenzéket együtt és külön is hamisító gonosztevőnek kikiáltani.
A másik új műsorszám, ahol inkább csak az első olvasópróbát hallhattuk, kevésbé látványos. Konzekvenciái annál komolyabbak. Hoffmann Rózsának a tankönyvkáoszt fejére olvasó hozzászólás után esze ágában sincs mentegetőzni azért, hogy – mint Hiller István mondja – „leromboltak egy jól működő piacot”. Inkább tudatosan vállalt programmá, mondhatni hivatalos államvallássá teszi a piac elátkozását és az államosítást mint az üdvösség forrását: „Igen, nem is titkolhatom, teljesen nyilvánvaló, hogy a kormányunk azon az állásponton van, hogy a mindent eluraló piac helyett az állami szerepvállalást kell növelni a teljes közszférában.” Igaz, hogy tankönyv nincs, de legalább megdöglik a szomszéd tehene is: „nem az egyes kiadók piaci, üzleti érdekei diktálják a tankönyvellátást, hanem az állam”. Mi más ez, mint a magánnyugdíj-pénztárak államosításának PR szempontból kevésbé sikeres produkciója után egy újabb kísérlet arra, hogyan válik be, ha a kampányban majd az energiaszolgáltatók vagy némely bank államosításának ötletével házalnak.
A KDNP régi szerepét, a Szent Grál egyedüli őréét új felfogásban adja elő. Nincs könnyű helyzetben. A kampányban mégsem forszírozhatja az abortusz-törvény módosítását vagy az élettársak további kiátkozását, nem folytathatja a „túlságosan emancipált” nők elleni háborút sem, mert ezek mintha kevésbé jöttek volna be neki. Talán a Fidesz is azt kérte, hátrább az agarakkal a közvéleményt borzoló ötletek környékéről. De mert valamivel mégiscsak igazolni kell a létüket és nevüket, most azt próbálják el, hogyan lehet a boldoggá avatott, vértanúvá lett Sándor Istvánt a nevükre venni. Bár, mint maga a felszólaló Lukács Tamás mondta, emlegetésével csak „gyöngyöt vet a disznók elé”. Fent említett disznókat, vagyis az egész demokratikus ellenzéket sikerül is egy laza szónoki fordulattal rögtön keresztényüldözésben elmarasztalni. Az az erkölcsi fertő, amelyben dagonyáznak, nyilván azt sem engedi meg nekik, hogy bármi fogalmuk legyen a női méltóságról és gyalázatról. „Remélem, e patkó mindkét oldalán értik ezt a kifejezést” – fejezi ki ezirányú kételyeit Lukács. Gyurcsány nevét nem veszi a szájára (ne kísértsd az ördögöt, még megjelenik) csak azt mondja: „Valaki úgy fogalmazott, hogy a következő választás ténye a keresztény világ vagy a szabadság. Sajnálom, hogy ha a baloldali egység másban nem is jön létre, ebben létrejött.” Ismét csak a kampány próbajárata indult be: a KDNP arra készül, hogy az egységesen pogánynak kikiáltott ellenzékkel szemben megvédje Mária országát. Mintha a boldogok és szentek, az angyalok és maga a Jó Isten is kizárólag az ő reszortfeladataik körébe tartoznának.
Szemlátomást az LMP is elhatározásra jutott. Mivel a környezetvédelem a mai Magyarországon a szükségesnél kevesebb ember szívét érinti meg, mondandójuk középpontjába (ha lehet, akkor persze a zöld ügyekkel összekapcsolva) az agráriumot és a földmutyit állítják. Parlamenti szinten mindenesetre sikerrel. A kormány a bio- tangazdaságként és népfőiskolaként működő kishantosi földeket úgy nyúlta le és osztotta szét ismert módszerével a sajátjainak, hogy az államtitkár csak annyit tud mondani: „Azt szeretném kérni öntől, hogy a Kishantos-ügyet talán egyszer és mindenkorra zárjuk le.”
Az MSZP azt próbálja el, hogyan teheti saját „húzó” témájává az oktatás ügyét. Ebben van is fantázia, hiszen a gyerekek, unokák révén szinte minden magyar család kárvallottja a közoktatás zűrzavarának, a felsőoktatás bezárulásának. Ezeket a gondokat szóvá tenni értelmesebb és hasznosabb kampány-előjáték, mint a rezsiháborúba, ígéretlicitbe való beszállás eleve kudarcra ítélt ötlete.
De a parlamenti megszólalások muníciót adhatnak az ellenzéknek a helyi kampányokhoz is. Ezért kerül szóba egy-egy gyalázatos iskolai igazgató-váltás vagy a közbeszerzésektől való mentesítés gyanús fővárosi ügylete, amelyben kiderült hogy a korábban CET-nek, ma már Bálnának nevezett szolgáltató és szórakoztató központ építése a kormány és a főváros szerint „az ország alapvető biztonsági érdekeit érintő beszerzés”, vagyis az 1,3 milliárdos beruházást annak a „megbízható” kliensnek adhatják, akinek akarják. A téma apropóján teszi a parlamenti jegyzőkönyv minden idők számára halhatatlanná szegény Cipő sorait: „Ez a parancs, Érik a narancs, Repül a bálna, Repül a bálna, Mindenki álljon vigyázzba.” Sőt, az ülésnap összefoglalásaként államtitkári szájból mondatik tollba a fő tanulság: „Aki hülye, az is marad!” Elég baj, hogy a politikától elidegenített többség már régen hasonlóképpen vélekedik a parlamenti demokrácia szereplőiről. Nem javított sokat az Országgyűlés presztízsén az sem, hogy a lankadatlan éberségéről híres Novák Előd készségesen felhívta Tállai András figyelmét: „Ez nem vers, ezt énekelni kell.” Nótaszó talán majd legközelebb. Van még lejjebb is…
1. Kishantos, elhantolva
Szél Bernadett (LMP), napirend előtt: „Önök a szemükbe hazudtak azoknak, akik azt remélték, hogy Önök betartják a nemzeti vidékstratégiát – azt a stratégiát, amely kormányra segítette önöket. Önök elárulták ezeket az embereket, most pedig arra készülnek, hogy az utolsó morzsáit is felszámolják annak a helynek, ami egyértelműen bizonyítja: a családi gazdaságoké a jövő, vegyszerek és hűbérbirtokok nélkül is lehet gazdálkodni, fenntarthatóan és versenyképesen. A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ és népfőiskola egy igazi nemzeti büszkeség. Európa-szerte ismert helyről van szó, a hazai ökogazdálkodás egyik fő szellemi bölcsőjéről és gyakorlati műhelyéről. A Fidesz viszont Kishantos földjét tíz részre szabdalta, és Fideszhez közeli cégek és agrárvállalkozók között szétosztotta a pályázat során. Honnan veszik a bátorságot, hogy ezt a nemzeti értéket bedarálják? A múlt heti felszólalás során végig kellett hallgatnom, amint Önök arról beszéltek, hogy a gazdaság földjeit helyi gazdáknak osztják szét. Mégis miről beszélt, államtitkár úr? Arról a salgótarjáni építési vállalkozóról, akinek az égvilágon semmilyen mezőgazdasági tevékenysége nincsen, és 190 kilométerre van Kishantostól? Milyen helyi gazdákról beszélnek itt, államtitkár úr, miközben a legnagyobb nyertes egy asszony, akinek a férje és az apósa a 2900 hektáros Simon Kft. tulajdonosa, tehát a valódi nyertes egy nagyüzem? Szintén nyertes a mezőfalvi polgármester, aki a feleségével együtt éppen ennek a cégnek a felügyelőbizottsági tagja, és a másik cég tulajdonosának a főnöke. A legsötétebb mutyit produkálják Önök a pályáztatásnál, államtitkár úr. Hadd elevenítsem fel az ország legilletékesebb szakemberének, Ángyán Józsefnek a szavait, idézem: ’Aki a családi gazdaságokat az őket segítő, hagyományos kincstári birtokfeladatokat ellátó, közhasznú intézménnyel, a nonprofit tájközponttal összekeveri, ezért a földet alóla kihúzza, az nemcsak hozzá nem értéséről tesz tanúbizonyságot, hanem mindannyiunk érdekében jobban teszi, ha távol tartja magát a vidéktől, a falutól és a földtől’.”
Bitay Márton Örs, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: „Itt nem arról van szó, hogy valakitől elvettünk volna földet, hanem lejárt a szerződése; húsz évet használta. Többször elmondtam azt is, hogy az állami föld nem hitbizomány. Ez nem azt jelenti, hogy az idők végezetéig valaki használhatja azért, mert per pillanat most ő a használója, vagy már húsz éve ezt folyamatosan használja. A Kishantosi Vidékfejlesztési Központtal kapcsolatosan szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy nagyjából 450 hektárról beszélünk. Önök szoktak mindig a 450 hektárral minket támadni, hogy az nagybirtok. Követelik rajtunk, hogy kisbirtok legyen, 450 hektárt tíz részre osztunk, kisbirtok lesz, most az a baj. Ne haragudjon, képviselő asszony, de azt szeretném kérni öntől, hogy a Kishantos-ügyet talán egyszer és mindenkorra zárjuk le (Szél Bernadett: Szégyen!), és fogadjuk el: a helyben lakó, állattartást vállaló családi gazdák nyertek. (Moraj. Taps a kormánypárti padsorokban.)”
2. A baloldal hiába bérmálkozik
Lukács Tamás (KDNP), napirend előtt: „Október 19-én Ferenc pápa jóváhagyásával, képviselőjének jelenlétében az egyház boldoggá avatta Sándor István vértanú szalézi testvért. Felmerül a kérdés, hogy e Ház falai között lehetséges-e, szükséges-e szólni erről a tényről. Nyilván liberális barátaim azt mondják, hogy az állam és egyház szétválasztásával ez a tény nem tartozik a Ház falai közé. Keresztény testvéreim pedig attól óvnának, hogy ez egy olyan kérdés tárgyalása, ami igazában csak a hit és a misztérium koordinát-rendszerében értelmezhető, evangéliumi kifejezéssel: gyöngyöt disznók elé ne vessetek. Mindezek ellenére azt gondolom, hogy a mártíromságnak, a vértanúságnak és a történelmi emlékezetnek igenis e falak között is helye van. Meggyőződésem, hogy miközben a női méltóságról beszélünk, meg kell emlékezni Boldog Apor Vilmosról, aki életét adta azért, hogy a rá bízott nőket a gyalázattól megóvja. Remélem, e patkó mindkét oldalán értik ezt a kifejezést. És végül, amikor ebben a Házban a vallásszabadságról beszélünk, akkor meg kell emlékeznünk Boldog Sándor Istvánról. A közbeszéd nemrégen arról a kijelentésről szólt – mert valaki így fogalmazott –, hogy a következő választás ténye a keresztény világ vagy szabadság. Sajnálom, hogy ha a baloldali egység másban nem is jött létre, ebben létrejött, ugyanis Önök közül senki nem ítélte el ezt a mondatot. Aki ilyeneket mond, az akárhányszor is bérmálkozott, a keresztény világról semmit nem tud. Azért kell erről a kérdésről e falak között beszélni, mert aki ilyen felületes mondatokat használ, aki a külvilágnak él, ezt a belső világot soha nem fogja megérteni.”
Az augusztusban felavatott székelyföldi Jézus Szíve kilátó – erdelyinaplo.ro/Farkas Antal
3. „A tanítást semmi nem zavarja”
Hiller István (MSZP), napirend előtt: „Másfél hónapja már, hogy elkezdődött a tanév, de egy sereg iskolában rengeteg gyermeknek, rengeteg diáknak még mindig nincs tankönyve. A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete szerint általánossá vált a bizonytalanság a tankönyvek körül. Súlyos gondokat okozott a gyermekeknek, a pedagógusoknak, a szülőknek az eddig még sohasem tapasztalt mértékű tankönyvhiány a tanévkezdéskor, sokan még most, október közepén sem kapták meg minden tankönyvüket, pedig a szülők már júliusban, augusztusban kifizették őket. Néhány nappal ezelőtt egy konferencián elhangzott egy pedagógustól, hogy őnáluk, ahol durván ötszázan tanulnak, október 20-án 170 gyereknek – államtitkár asszony, 170 gyereknek – nincs még tankönyve. Így aztán úgy segítenek az iskolán belül, hogy azoknak a tankönyveit, akik megkapták, ott helyben fénymásolják, majd a fénymásolás költségét felszámolják a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak. Ez aztán a legjobb megoldás! Ez aztán az ingyen tankönyv! Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt kell mondani, hogy ez már egyértelműen a magyar közoktatás rombolása. Ez nem hiba, nem vétek. Ez rombolás. Leromboltak egy jól működő piacot, se jobbat, se újat nem tudtak teremteni.”
Hoffmann Rózsa, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: „Tisztelt Képviselő Úr! Megszokott drámai hangvételű felszólalásában, annak a végén Ön kimondta a kulcsszót, hogy leromboltuk a piacot. Igen, nem is titkolhatom, nem is tagadom, teljesen nyilvánvaló, hogy a kormányunk azon az állásponton van, hogy a mindent eluraló piac helyett az állami szerepvállalást kell növelni a teljes közszférában. Ennek a célnak a jegyében döntött úgy a kormány, hogy a könyvterjesztést egyetlen központi vállalatra, az úgynevezett Kellóra bízza. Ennek kapcsán és ennek eredményeképpen átláthatóvá, világossá válik a tankönyvrendelés végre (Felzúdulás az MSZP padsoraiban – Józsa István: Nem látszik!), és nem az egyes kiadók piaci, üzleti érdekei diktálják a tankönyvellátást, hanem az állam, élve a saját felelősségével, gondoskodik erről. Az iskolák alaprendeléseiben a Kelló összesen 1 millió 300 ezer gyereknek közel 13 millió könyvet juttatott ki. (Lamperth Mónika: Csak könyv nincs.) Az elmaradás az alaprendelések esetében 6 ezrelék volt. A harmadik rendelési lehetőség, amelyet különleges rendelésekre tartottak fenn, a webes felület volt, elég sok szülő, iskola ezen tette meg az alaprendelését, ezeknek a kiszállítása történik ezekben a napokban. A weben rendelő szülők, illetve iskolák a kérésemre a múlt héten mind levelet kaptak, amelyben erre a tévedésre felhívták a figyelmüket. Ön is nagyon jól tudhatja, képviselő úr, hogy minden nagy rendszer átalakítása döccenőkkel jár. Nem káoszról és nem drámáról szól, hanem olyan rendszerhibáról, amely az első évben úgyszólván természetes. Az Önök idejében a közoktatás szereplői hozzászoktak ahhoz, hogy bármit szabadon tehetnek, felelősség nélkül, sőt erre buzdítást is kaptak. És ez a gyakorlat, ez a mentalitás nem könnyen változtatható meg. Holott ezek működési hibák, mind javíthatók, és tucatjával, százezrével és milliószámra ott vannak a tankönyvek a gyerekeknél, és a tanítás megkezdését semmi nem zavarja. Ezeket a hibákat pedig jövőre ki fogjuk javítani. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)”
Pál Béla (MSZP) azonnali kérdése: „Több intézményben politikai befolyásolástól sem mentes körülmények övezték az igazgatók kinevezését. Városlődön a Német Nemzetiségi Nyelvoktató Általános Iskolában, amely nem kis részben az újrapályázó igazgató munkájaként térségi oktatási központként működik, Önök nem voltak hajlandók kinevezni az egyedül pályázó korábbi iskolaigazgatót, minden indoklás nélkül, egyedüli pályázóként is elutasították a kinevezését. Hiába volt az első ciklusa eredményes, hiába támogatta a pályázatát egyhangúlag a tantestület, az önkormányzat és minden helyi érintett közösség, és hiába kérte a kinevezését Önöktől tucatnyi civil szervezettel együtt négy önkormányzat nevében Városlőd, Csehbánya, Farkasgyepű és Bakonyjákó polgármestere, Önök elutasították a kinevezését. Jelenleg az egyik pedagógus irányítja az iskolát, írásos megbízás nélkül, akinek ugyan még nincs közoktatásvezetői végzettsége, de állítólag már elkezdte a képzést, amelynek költségeit az ajkai tankerület állja. Miért nem nevezték ki a városlődi általános iskola sikeres eredményes munkát végző korábbi igazgatóját, aki benyújtotta a pályázatát?”
Hoffmann Rózsa, EMMI-államtitkár: „Az a gyanúm, hogy Önök nagy bajban lehetnek, mert egyrészt szóról szóra heteken keresztül idézik ugyanazokat a vészjósló mondatokat az oktatásügy tragédiájáról, miközben az oktatásügy működik, a gyerekek, a szülők elégedettek. Az az egy-két döccenő, ami van, mindig is volt és mindig is lesz, pedig nem ide tartozik. Nos, ezenkívül olyan témát hozott ide az Országgyűlés elé, amiben semmi jogtalanság nincsen. Ön is tisztában lehet azzal, hogy ezekben az igazgatói kinevezési ügyekben a döntéshozó nem köteles indokolni a véleményét. (Dr. Józsa István: Elég szégyen!) Így szólnak a jogszabályok. Mi több, itt van a kezemben a település plébánosának a levele, amelyben beszámol arról, hogy idős személyektől hallotta, milyen álságos, hazug módon gyűjtöttek aláírásokat, olyan politikai kampányt folytattak ez ügyben, ami méltatlan, különösen Önhöz, aki úgy nyilatkozik egy újságcikkében, hogy elsődlegesen is politikamentessé kell tenni az iskolákat. Maguk viszik bele az iskolába és az oktatásügybe, és ez nagyon helytelen. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!)”
Pál Béla (MSZP): „Azt hiányoltam, hogy indoklás nélkül nem nevezték ki a pályázót. Az a tény viszont, hogy Veszprém megyében, Balatonalmádiban és Városlődön politikai befolyásolástól sem mentes, homályos körülmények övezték és övezik az igazgatók kiválasztását, nemcsak Veszprém megyére jellemző, hanem több helyen is előfordult, hiszen szeptember elején közel száz helyen nem volt kinevezett iskolaigazgató.”
Hoffmann Rózsa, EMMI-államtitkár: „Képviselő úr, hogy egy konkrét helyi, egyébként jogszerűen lebonyolított ügyet Ön az Országgyűlés nyilvánossága elé hoz, éppen ezzel emeli olyan politikai rangra, ami megengedhetetlen. De ha azzal akar engem kimozdítani abból, hogy politikailag homályos döntéseket hoztunk, nem fogja elérni, hogy itt az Országgyűlés nyilvánossága előtt egyetlen személyről elmondjam az indokot. Ezért minden ilyen gyanúsítást, hogy itt politikai megfontolásból hoztunk döntéseket, visszautasítok; kifejezetten szakmai döntés volt.”
4. Körtánc a videó körül
Rogán Antal (Fidesz) napirend előtt: „Szomorú nap ez a mai a magyar közéletben, mert a magyar közéletben a rendszerváltozás óta először robbant ki egy politikai célzatú bizonyítékhamisítási ügy. A hvg.hu-n megjelent hamis videóról megpróbálták az egész országgal elhitetni, hogy valódi, becsapták ezzel az embereket, becsapták a sajtó munkatársait is, becsapták az egész országot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) Bizonyítékot hamisítani, az bizony, bármennyire is nem tetszik önöknek, bűncselekmény. (Gaudi-Nagy Tamás: Bolsevik módszereitek vannak! – Gúr Nándor: Neked van szükséged rá. – Józsa István: Csak óvatosan! – Gaudi-Nagy Tamás: Azok vagytok!) Azt várjuk el a hatóságoktól, hogy a törvény teljes szigorával sújtsanak le mindazokra, akik ebben a hamisítási botrányban részt vettek, függetlenül attól, hogy milyen párttisztséget vagy éppen milyen országgyűlési tisztséget viselnek. Most pedig engedjék meg, hogy Önökhöz forduljak, tisztelt szocialista képviselőtársam. Azt várjuk el Önöktől, hogy a Magyar Szocialista Párt tisztázza magát. (Németh Szilárd István: Hol van Mesterházy Attila?) Önök tegnap még mindent tagadtak, mára azonban világossá vált, hogy önök sajnos részesei a bizonyítékhamisítási ügynek (Pfújolás a kormánypártok soraiban), hiszen a hamis videó először a Magyar Szocialista Párt Jókai utcai székházába került. (Közbeszólások, pfújolás a kormánypártok soraiban – Az elnök csenget.) Innentől kezdve természetesen jogos a kérdés, hogy Önök tudnak-e arról, hogy ezt a hamis bizonyítékot kik készítették, ismerik-e őket, van-e velük kapcsolatuk. Tudtak-e arról, hogy egyébként a videó egyik készítője az a Demokratikus Koalíció tagja volt a készítés időpontjában. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Mert ha tudtak róla, akkor minden bizonnyal ismerhették, hiszen ezek szerint valaha szocialista volt, tisztelt képviselőtársaim. Ki volt az az országgyűlési képviselő, akinek a kezébe került? És természetesen az is egy jogos kérdés, hogy Önök részt vállaltak-e ennek a terjesztésében. Önöktől került-e a hvg.hu-hoz vagy valaki mástól? Igen, képviselőtársaim, mi szeretnénk, ha az MSZP tisztázná magát (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nekünk nem kell), mert láttuk, hogy lehullt az álarc az MSZP hétvégi kongresszusán, de most úgy tűnik, hogy Önökről, tisztelt képviselőtársaim.”
Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkár: „A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya 2013. október 18-án nyomozást rendelt el az Ön által kérdezett bizonyítékhamisítási ügyben. A mai napon a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya sajtótájékoztatót tartott. Bebizonyosodott, hogy a felvételt a választást követő második napon, tehát két nappal a választás után, 2013. október 15-én készítették, egyikőjük lakásán. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban, köztük: Gratulálunk!) A videofelvételt mobiltelefonnal rögzítették, a jelenlevők tudtával. A videofelvételen látható férfiak egy megrendezett, nem valós helyzetet játszottak el, megrendelésre. A nyomozó hatóság lefoglalta azt a mobiltelefon-készüléket, amellyel a felvételt készítették. (Taps a kormánypártok soraiban.) A felvételt rögzítő memóriakártya tartalmát 2013. október 16-án kiírták egy CD-lemezre, ezt a CD-lemezt a felvétel készítésekor is jelen lévő személy átadta egy ismerősének, aki azt egy további közreműködővel közösen elvitte a Magyar Szocialista Párt székházába. (Nagy felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Pfúj! – Szégyen! – Az elnök csenget.)”
Elnök: (Csenget:) „A tetszésnyilvánítást kérem mellőzni!”
Kontrát Károly: „Minden esély megvan arra vonatkozóan, hogy megtudjuk, kik voltak a megrendelők, kik voltak a felvétel készítői, kik voltak a közvetítők, kik voltak az átadók (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nagyon helyes. – Úgy kell. – Meg azt is, hogy kik fizették ezt), és azt is meg fogjuk tudni, tisztelt Országgyűlés, hogy kik voltak az átvevők. (Zaj, közbeszólások mindkét oldalról – Az elnök csenget.) Köszönöm a figyelmüket. (Nagy, hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban – Gaudi Nagy Tamás tapsolva: Bravó! Az elszámoltatást is ilyen hevülettel csináljátok!)”
Göndör István (MSZP) azonnali kérdése: „A csapból is az folyik, hogy a Fidesz-kormány 33 százalékkal emelte a minimálbért, 98 ezer forintra. A 98 ezer forintos minimálbéres munkavállalónál elvették az adójóváírást, havi 12 100 forint. Fizettetnek vele havi 16 százalék személyi jövedelemadót, 15 680 forint, és ha a szociális hozzájárulást a bruttó bérnövekményre vesszük még figyelembe, ez további 4500 forint. Tehát a 24 ezer forintos bruttó növekedéssel szemben áll alaphelyzetben egy 32 ezer forintos teher, és akkor még nem is beszéltünk inflációról, amit, ha csak a Statisztikai Hivatal adatait veszem figyelembe, 15 százalék három év alatt, és az áthárított különadókról meg végképp nem beszélnék.”
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: „Először is ezt Önöknek kéne megmondani, hol a pénz, hová tették, hová tüntették el ebből az országból. (Vadai Ágnes: Hagyjuk már ezt az elmúltnyolcévezést!) Mondjuk, az biztos, hogy ha a nokiás dobozokat visszahoznák, jobban járna az ország, az biztos, hogy az emberek (Vadai Ágnes: Állítson valami normálisat!) nem akarnak hamis videofelvételekre… Baj van, Vadai Ágnes asszony? Baj van? Ha nem kap levegőt, akkor egy picit lassítson, és könnyebb lesz. Hamis videofelvételekre nem költ az ország, és nem költ más, csak Önök költenek. Mint ahogy ellene voltak egyébként és mindenhol támadták, hogy Magyarország nem fog tudni 3 százalék adósságállomány…, nem fog tudni 3 százalék GDP-arányos (Gúr Nándor: Segítek, hiány!) hiány alá menni. Ezek után Önök ne kérjék tőlünk számon azokat az összegeket, amelyeket egyébként, amit lehetett, ez a kormány odaadott a legalacsonyabb jövedelmű embereknek is. Önök ezt nem szavazták meg! Szűcs Erika, képviselő asszony, ne kiabáljon be, legyen szíves a válaszomba! Önök nem szavazták meg. (Szűcs Erika: Juj! Juj! Juj!) Önöktől elég nevetséges, ha Önök kérik ezt számon tőlünk. Ezek után Önnek kár bármilyen kérdést is föltenni és bármilyen választ adni, úgysem érti meg a választ.”
5. „Repül a bálna”, „Érik a narancs”
Pál Tibor (MSZP) interpellációja: „Interpellációm címe a Republic együttes ismert dalából idéz, amelynek refrénjében képtelen képként repül a bálna. A Duna ferencvárosi partszakaszán épülő, korábban CET-nek, ma már Bálnának nevezett szolgáltató és szórakoztató központ ennél sokkal nagyobb képtelenségekre is képes. Egyes szakmai vélemények szerint ez az épület, mármint a Bálna épülete része a budapesti árvízvédelmi rendszernek, és emiatt szükséges bizonyos munkákat közbeszereztetés nélkül elvégezni 1,3 milliárd forint összegben. Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának kormánytöbbsége a bizottság április 29-i ülésén a Bálna építését az ország alapvető biztonsági érdekeit érintő beszerzéssé nyilvánította, és ezzel kivonta a közbeszerzési törvény hatálya alól, tehát megnyílt a lehetőség, hogy elrejtsék az 1,3 milliárdos beruházást. Korábbi írásbeli kérdésre adott belügyminiszteri válaszban ezt olvashatjuk: Budapest árvízvédelmi művei a rakpartok. Az épületek nem részei az árvízvédelmi rendszernek, abban semmi szerepük nincs. Ezt az Ön minisztere írta egy írásbeli kérdésünkre. Ez alapján egyértelmű, hogy a Bálna épülete nem része az árvízvédelmi rendszernek, így tehát semmi nem indokolja a közbeszerzési eljárás alóli mentességet.”
Tállai András belügyminisztériumi államtitkár: „Azt tudom erre mondani Önnek, hogy a fent említett árvízvédelmi szakasz nem tartozik a Belügyminisztérium illetékességébe, úgyhogy ’Repül a bálna’ nevű épületet nem tartunk nyilván a Belügyminisztériumban az árvízvédelmi rendszerben. Azonban, képviselő úr, ha már Ön a Republic ismert dalát adta címül az interpellációjának, ami ma is népszerű és aktuális, bár sok értelmet nem tartalmaz; engedje meg, hogy én ebből a dalból idézzem Önnek az utolsó refrént, amit kérem, hallgasson meg. Így szól: „Kicsi vagyok./ Kicsi vagyok,/ Ha megnövök,/ Beléd rúgok./ Még, még, még, még,/ Ennyi nem elég!/ Repül a bálna/ Repül a bálna/ Mindenki álljon vigyázzba/ Repül a bálna/ Repül a bálna/ Beleköpök a nagy Dunába. / Repül a bálna/ Repül a bálna/ Ez a parancs/ Érik a narancs/ Repül a bálna/ Repül a bálna/ Aki hülye, az is marad!’ (Általános, nagy derültség – Novák Előd: Ez nem vers, ezt énekelni kell!) Mondja a Republic együttes. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiból – Józsa István: Aki mondja másra, az mondja magára! – Lukács Zoltán: Hullagyalázó!)”
Elnök: „Államtitkár Úr! Nyugtasson meg, hogy az utolsó mondata nincs összekapcsolva a képviselő úr személyével. (Zaj, közbeszólások.)”
Pál Tibor (MSZP): „Én odáig nem mennék el, hogy Cipő Bódi László dalszövegeit minősítsem, szeretném Önnek jelezni, hogy több százezren, sőt azt gondolom, több millióan vannak ebben az országban, akik nagy tisztelettel vannak az ő művészi munkája, a zeneszerzői és dalszövegírói munkája iránt. Nem szólt arról, hogy az 1,3 milliárdos beruházást miért kellett volna akkor kivenni a közbeszerzés alól. Elég nehéz magyarázatot találni (Tállai András: Nem kérdezte. Miért nem kérdezte?), hacsak nem azt, amit Ön idézett a Republic ezen dalából, nevezetesen a ’még, még, még, ennyi nem elég’. A csókosoknak talán még kellett egy 1,3 milliárdos beruházást odaadni, és Önök ezt ilyen módon próbálták megtenni. Az, hogy „ez a parancs, érik a narancs” ez igaz, azt gondolom, ez egy kicsit túlérett narancs, talán már egy kicsit a velejéig romlott narancsról van szó.”
6. Libák, újratöltve
Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP) kérdése: „A Hajdú-Bét Rt. közel 170 beszállítót károsított meg. 2013 májusára elkészült a Hajdú-Bét-jogszabály, amelynek értelmében a Vidékfejlesztési Minisztérium saját forrásaiból nyújt támogatást a károsult gazdáknak.”
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter: „El lehet mondani, hogy a Hajdú-Bét-ügyben olyan iparszerű csalássorozat történt, amelyet később biztos hogy még az egyetemeken is tanítani fognak. A kormány egyik első és fontos erkölcsi kötelessége volt az, hogy orvosoljuk a korábban elkövetett hibákat. 170 károsult összesen 233 millió forint támogatásban részesült.”
Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP): „Részben öröm volt hallani, amit elmondott a miniszter úr. Az a része viszont nagyon szomorú, hogy azon emberek számára, akik ezt tették ezzel a 170 családdal, semmilyen következménye nem lett. Illetve még ezek akarnak a jelenlegi politikai életben újra főszerepbe kerülni.”
Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter: „Tényleg egy felháborító csalássorozatról van szó, amely úgy látszik, hogy a bűnüldöző szervek számára kihívást jelentett, de ezzel nem tudtak megküzdeni.”
Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa
