Hát nem úgy volt, kedves András!
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 10. vasárnap, 08:16
- Mihancsik Zsófia
Most sem fogom újranyitni a saját hat évvel ezelőtti vitámat a Klubrádióval. De a történeti hűség fontos, és mivel Arató András, a Klubrádió tulajdonosa újra elköveti velem szemben ugyanazt, amit a rádiója vezetői annak idején elkövettek, kénytelen vagyok őt is helyreigazítani.
Arató újabb Facebook-bejegyzésében azt írja: „Mihancsik Zsófia távozását követően az értelmiségiek egy csoportja által aláírt, a sajtó szabadságát követelő petíciót kaptam. Valójában az történt, hogy Mihancsik szakmai konfliktusba keveredett az akkori főszerkesztővel és az akkori ügyvezetővel, már tulajdonképpen szakításra került sor, amikor egy hosszú beszélgetésünket követően beavatkoztam, és az együttműködés fenntarthatósága érdekében hozzájárultam ahhoz, hogy neki ne a főszerkesztővel kelljen tartania a szakmai kapcsolatot, hanem a helyettesével. Talán nem volt helyes a szervezeti rendben kivételt tenni, de egy értékes műsor érdekében így döntöttem. Mihancsik másnap felmondott.”
Vagyis Arató szerint megállapodtam vele, majd másnap, minden ok nélkül, megszegtem a megállapodást. Azaz megbízhatatlan vagyok és szószegő.
A valóság ezzel szemben az, hogy az Aratóval folytatott valóban hosszú telefonbeszélgetés után – amelyben ő nem „hozzájárult” a fent említett megoldáshoz (ehhez nekem kérem kellett volna), hanem felajánlotta – valóban beleegyeztem, hogy folytatom a műsort. Csakhogy másnap, 2007. április 4-én megjelent a Népszabadságban a Klubrádió helyreigazítása, így:
„Rudas Gábor vezérigazgató és Bocskay Zsolt főszerkesztő a Klubrádió részéről tegnap a következők közlésére kérte lapunkat.” „Hibásan közöltük… hogy Rudas Gábor vezérigazgató felszólította Mihancsik Zsófiát miszerint vagy elfogadja a kiegyensúlyozottságra vonatkozó kívánalmat, vagy kiveszik a műsort az adásból. A valóság az, hogy Rudas Gábor a cikkben egyébként pontatlanul és hiányosan ismertetett viták rendezésére hívta fel Mihancsik Zsófiát, és a problémák megbeszélésének átmeneti elmaradása vezetett a műsor egyetlen adásának felfüggesztéséhez.”
Ekkor írtam én meg, még aznap, a felmondó levelemet, benne ezzel a passzussal: „Nem szeretem, ha nyilvánosan meghazudtolnak.” A Klubrádió közleményével szemben „a valóság az, hogy nemhogy egyetlen műsor levételével fenyegettetek meg, hanem egyenesen szerződésbontással arra az esetre, ha az általatok felkínált alternatívák egyikét sem fogadom el: ’Vagy fogadd el, hogy a Te műsorodnak is meg kell felelni az általános elvárásnak, miszerint a kiegyensúlyozottságra kell törekedni (mind tartalomban, mind a megívott vendégeket illetően), vagy a jövőben térj vissza a politikamentes (nagyon színvonalas) beszélgetésekhez. Amennyiben egyik variáció sem elfogadható a számodra, akkor a rádió érdekeinek (szakmai, jogi) védelmében fel kell mondanom a műsorodra kötött szerződést’.”
Ez a közlemény újra csak azt igazolta, hogy nem lehet dolgom a továbbiakban egy olyan rádióval (és egyetlen vezetőjével sem), amely nemcsak politikai gyávaságból fakadó döntéseket hoz, hanem még meg is hazudtol nyilvánosan. Arról az apróságról nem beszélve, hogy – mint a korábbi levelemből kiderül – nem volt mit „rendezni”, hiszen nem ez volt az első vitánk arról, hogy „a valóságnak és az igazságnak”, de akárcsak egy értelmiségi véleményműsornak is van-e bármiféle köze „a pártpolitikai méricskéléshez”.
Azaz szerintem – Arató véleményével ellentétben – nekem a Klubrádióval nem szakmai konfliktusom volt, hanem politikai. Szerintem a rádió kezdettől fogva nem tudja eldönteni – valószínűleg mindenkori vezetőinek közszolgálati rádiós múltja és ebből fakadó téveszméi miatt sem –, hogy ő kereskedelmi vagy közszolgálati rádió. Ez a dilemma persze csak az olyan politikai érintettségű műsoroknál merült és merül fel, mint amilyen a Hétzáró is volt (a szponzorált műsoroknál egyértelmű számukra a kereskedelmi státus). Csak mostanában már nem „szakmai”, hanem etikai konfliktusnak hívják.
Utóirat, közlemény: Arra kérem a Klubrádió vezetőit, hogy a jövőben ne foglalkozzanak velem és a kirúgásommal/felmondásommal. Tényleg nem szeretném újrajátszani a vitát: ne kényszerítsenek rá.
