Oscar - avagy a legjobb homokozójelenet
- Részletek
- 2010. március 12. péntek, 06:47
- Kertész András
Kertész András
A napokban lehetett végigizgulni (már akit izgatott) az Oscar-díj átadását. Nem kis meglepetésemre Orbán Viktor és Vona Gábor nem szerepeltek a díjazottak között. Pedig igazán megérdemelték volna. Amennyit belefeccöltek ebbe a jelenetbe, amellyel lelkesen bizonygatják, hogy mennyire össze is vannak ők veszve egymással, s ezáltal természetesen pártjaik is. Tudom, mostanság már a baloldal részéről is készpénznek veszik, hogy Orbán és Vona "küzd" egymással. Annyit mondják, hogy lassan már én is elhiszem, s még mielőtt ezt megtenném, gyorsan leírnám néhány kételyemet.
Bajnai évértékelője óta divat lett a fideszt újra a demokratikus pártok közé emelni. Pedig annak előtte nagyon sok mondat, ugyanezen szájakból, kezdődött úgy, hogy "ha a fidesz (vagy Orbán) valóban demokratikus lenne, akkor...". S most lőn. Egyik napról a másikra. Vajon mitől? Mit tett, amivel ezt hirtelen kiérdemelte? Jó lenne, ha valaki elárulná nekem, mert magamtól nem tudok rájönni. Lehet, hogy nem átlagos választópolgárként túl hosszú memóriával rendelkezem, de valahogy nem találtam az utóbbi nyolc évben cáfolatot arra, hogy Orbánnak megváltozott volna a véleménye a parlament szerepéről egy ország életében, és a 2001-es fidesz-miép kormányzás kapcsán sem hallottam olyasmit, hogy az akkor hiba lett volna, és inkább a köztársasági elnök által is "demokratikusabbnak" nevezett előrehozott választást kellett volna választani, mivel kisebbségben maradtak. Ellenben hallottam olyan megjegyzéseket, hogy a demokrácia csak ruha a nemzet testén, vagy hogy "miért, mi a baj azzal a zászlóval?", és persze hallottam a 2006 őszén mondott beszédeit is... Ezeket nem sorolnám a demokratikus politikusok szokványos megnyilvánulásai közé, és most, amikor hirtelen demokratikussá vált, valahogy elfelejtett ezekről mint hibákról említést tenni. Valószínűleg reméli, hogy mások is elfelejtették ezeket. S mit ne mondjak, elég nagy a felhozatal e téren, mármint felejtőkből. Mi lesz itt, ha bevezetik a szabad pálinkafőzést?
entellektuel.freeblog.hu
S miután már úgy két hete demokratikussá lett nyilvánítva, vérszemet kapott, és jött az Oscart érdemlő jelenet. Valahol olvastam, hogy a problémamegoldás titka, megtalálni azokat, akik a problémákat megoldják. Nos, itt Bayer Zsoltra esett a választás, aki problémából hirtelen megoldássá lépett elő azzal, hogy levelét megírta. Én nem állítom azt, amit Vona, hogy Orbán diktálta volna ezt a levelet, szerintem inkább csak megkérte Bayert, hogy írjon már valami ilyesmit, mert ő éppen nem ér rá elhatárolódni. S Bayer megírta. Könnyesre röhögtem volna magam, ha nem a jelenlegi helyzetben lennénk. Orbán persze választhatott volna mást is, nem olyat, aki nemrég még azt írta, hogy egyes pesti újságírók puszta léte igazolja az antiszemitizmust... Miért is nem választott mást? Nem akarta, hogy túl hiteles legyen az "elhatárolódás"? Vagy úgy gondolta, hogy a hívek majd hanyattesnek, hogy "húúú, ha már a Bayer is..."? Nem tudhatjuk. Nem fogják az orrunkra kötni.
Aztán jött is szépen Vona Gábor válasza. Amelyben sietett tisztázni, hogy ő benne volt ugyan abban a bizonyos polgári körben, de ki is lépett belőle, ezért meg ezért. Érdekes, hogy 1-2 évvel ezelőtt ez még nem volt annyira fontos.
Viszont mindkét levélből hiányzott egy, szerintem fontos, bekezdés. Mert a nagy adok-kapok közepette, miközben egymás fejéhez vagdaltak ezt-azt, egy témát mindketten kerültek. A fidesz részéről érkezett levélben nem mondják azt Vonának, hogy kenje a hajára azokat a szavazatokat, amelyekkel a fideszes önkormányzatokban támogatják őket, és Vona sem mondta azt Orbánnak, hogy innentől felejtse el ezt a segítséget.
Vagyis, a homokozóban még nem hangzott el ez a mondat:
- Nem játszom veled, nem vagy a barátom!
No persze, mert innentől komolyan kellene venni az összeveszést.