rss      tw      fb
Keres

A parlamentben: két állítás a magánnyugdíjpénztárakról, és néhány további az MSZP-ről

Az Országgyűlésben hétfőn vezette elő Orbán Viktor második akcióprogramját, amelynek része a magánnyugdíjpénztárakban elhelyezett magánpénzeket érintő terv is. Orbán napirend előtti felszólalásában újra elmondta a magánérdek pusztításairól szóló elméletét, és rögtön példát is hozott rá: tipikus példája a magánérdek „agresszív térnyerésének a közérdek kárára” a magánnyugdíjpénztárak esete. Szerinte az államnak kötelessége megvédeni a nyugdíjasokat és a nyugdíjak értékét, de ezt csak az állami nyugdíjpénztáron keresztül tudja megtenni a kabinet, „ezért lehetőséget adunk a visszalépésre az állami nyugdíjpénztárba, és aki visszalép, annak az állam garantálja, hogy nem éri veszteség”. Az LMP frakcióvezetője „azzal egyetértett, hogy hosszú távon fel akarják számolni a magánnyugdíjpénztári rendszert, de azt mondta, hogy a módszer alkotmányossági aggályokat vet fel”. A Jobbik kevesellte a tervet, a pénztárak közvetlen államosítását tartja megoldásnak.
A Jobbik felvetésére válaszolt Matolcsy György, majd következett Kis Péter, illetve Soltész Miklós két válasza Kis Péter felszólalására.

Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter: „Nem tudunk vállalni a továbbiakban állami garanciát a magánnyugdíjpénztári befizetésekre”

1998 január elsejétől egy olyan kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer működik Magyarországon, amely nem vált be. Ezt már az elején lehetett tudni, mert 6 százalékos költségszinttel indították, majd ez 4 százalékra csökkent, de az állami nyugdíjkasszánál csak 2 százalék. Tehát háromszor, majd kétszer magasabb költséggel működött, ráadásul Nyugat-Európában a teljes vagyont a vagyon 8,8 százalékos járulékdíjával lehetett kezelni, nálunk négyszeres a kezelési díj. A közel hárommillió tag közel háromezer milliárd forint értékű vagyonát összesen, 12 év alatt, évente 0,73 százalékos reálhozammal kezelték. Nagyon rosszul. Ha az emberek kötelezően beléptek – nem az ő döntésük volt – a 18 magánpénztár közül valamelyikbe, ők veszítettek 2-3-4 százalékot ahhoz képest, mintha állampapírba fektették volna saját maguk a pénzüket. Nagyon rossz befektetés volt. Ráadásul nem döntöttek róla, kötelezték őket. Az állam is rendkívül rosszul járt. Ebben az évben is, ahogy a korábbi években, a magyar államnak 600 milliárd forintot, ebből 360 milliárd forintot a kötelező magánnyugdíjpénztár miatt, be kell tenni az állami nyugdíjkasszába. Ennyivel van kevesebb pénz. Ahogy miniszterelnök úr mondta néhány perccel ezelőtt. Ez a pénz hiányzik az állami nyugdíjkasszából. Ennek a pénznek a hiánya veszélyezteti a magyar nyugdíjasok nyugdíjkifizetését. Nem engedhetjük meg egész egyszerűen, hogy veszélybe kerüljön a nyugdíjak kifizetése. Tehát rosszul, drágán, pazarlóan működik ma Magyarországon, ráadásul kötelező, a szabadságunkat is elvették, a magánnyugdíjpénztári rendszer.

[A jobbikos képviselő állami kisajátítási javaslatáról:] Megfontoltuk ezt a javaslatot, és el kellett vetnünk, mert az alkotmány szerint közérdek és magántulajdon ellentétbe kerül, az EU alapjogaival kerültünk volna ellentétbe, ráadásul nem szabad… szabadságalapra kell helyeznünk: szabad maradni a kötelező, de már 2011. január elsejétől nem kötelező magánnyugdíjpénztári rendszerben, szabad átlépni, visszalépni az állami nyugdíjkasszába.

Úgy gondolom, nemcsak a kötelező jellegét kell megszüntetni: nem tudunk vállalni a továbbiakban állami garanciát a magánnyugdíjpénztári, a második pillér vagyonára és befizetéseire sem. Azonkívül azt sem tartjuk helyesnek, ha az állami nyugdíjkassza kezelési költségének a kétszeresét eléri a kiadási szint. Azonkívül azt sem tartanánk helyesnek, hogy ha az állami nyugdíjkasszában kisebb költséggel kezelik – és a nyugat-európai magánnyugdíjpénztárakban 0,2 százalékkal kezelik –  a vagyont, akkor itt ennek négyszeresével kerüljön sor vagyonkezelésre. Ezek mind pazarló, elfogadhatatlan és szabályozást igénylő elemek.

Összességében azt gondolom, hogy egy nagyon hibás, torz, mindannyiunk pénzét veszélyeztető rendszerről kell most jó irányba ellépni, szabadságot adni az embereknek, úgy, hogy mindenki jól járjon. Jól járjon az is, akinek kevesebb jogosultsága képződött 12 év alatt a második pillérben, de ha visszalép, neki az állami nyugdíjkasszában élvezett jogosultsága lesz meg, és persze az is jól járjon, aki valamivel többet fizetett be, de talán visszakaphatja készpénzben azt a pici összeget, amivel jobban járt eddig a második pillérben. Tehát a  szabadságelem, és az állami nyugdíjkassza, az állami nyugdíjasok védelme egyaránt vezet bennünket, nem léphetünk azonban olyan útra, amely az alkotmánnyal, az unióval és a szabadságértékekkel ellentétes.

Kiss Péter (MSZP): „Most mi belenyúlunk, elveszünk onnan 400 milliárdot, és ezt bármikor megtehetjük. Hogy is bízhatnátok ti ezekben a  biztosítókban”

„Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magánnyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek.” Gondolom, egyetértenek. Hiszen a kormányprogramjukból idéztem: a Nemzeti Együttműködés Programja, 68. oldal. És Önök, akik ezt mondják, írták, most azt mondják, hogy emberek, ne bízzatok a magánnyugdíjpénztárakban, mert most mi belenyúlunk, elveszünk onnan 400 milliárdot, és ezt bármikor megtehetjük. Hogy is bízhatnátok ti ezekben a  biztosítókban. Bízzatok inkább bennünk, mert mi ezt bármikor megtehetjük.
[…]
„Hárommillió ember befizetett 400 milliárd forintot, és ezt úgy akarja tőlük elvenni a kormány, hogy senki sem tudja, mi lesz ezeknek a pénzeknek a sorsa. Az kapja vissza, aki átlép a társadalombiztosítási nyugdíjba? Úgy, hogy közben megfenyegetjük, ha ott marad, akkor még további forrásokat is akár elvonhatunk onnan? Ez inkább revolverezés, mint szabályos választási lehetőség, ez a nemzeti együttműködés szomorú paródiája. Vagy az is visszakapja a pénzét, aki ott marad a magánnyugdíjbiztosítóban? Ha ez így van, akkor nem történik más, mint hogy Önök kölcsönt vesznek föl, kényszerkölcsönt, vagy nevezzük így: válság-békekölcsönt ezektől az emberektől, akik egy pillanatig sem ajánlották fel Önöknek ezt a pénzt. Ha pedig nem juttatják vissza ezt a forrást, akkor meg nem pontosan érthető, miért is nem a nyugdíjasok pénzének a lenyúlása az, ami napirenden van. De van más baj is. A kormány ugyanis a törvényi garanciákat semmibe veszi, amikor egyszerűen elvonja az egyéni nyugdíjszámlákra ez azt jelenti, hogy a kormány azt gondolja, bármilyen szerződési jogviszonyt felrúghat, bármilyen törvényes garanciavállalást felmondhat.”

Soltész Miklós államtitkár: „Ne mutogasson, képviselőtársam!”

Ha ezt a napirend előtti hozzászólását annakidején kancelláriaminiszterként elmondta volna itt saját többségben lévő képviselőtársainak, akkor azt mondanám, hogy rendben van. Hiszen Önök voltak azok, akik évekig nem beszéltek arról, hogy a nyugdíjkorhatárt meg kell emelni, majd 2006-ban – emlékszik arra az időszakra, amikor lehazudták a csillagot is az égről –, akkor Önök emelték föl, egyik évről a másikra, a nyugdíjkorhatárt. Ha tisztelt képviselő úr ugyanennyire aggódott volna akkor, amikor a nyugdíjkorrekciót egyrészt választási kampányként 2006 tavaszán behozták, majd azt követően Önök 2009-ben felfüggesztették  és eltolták, akkor igazat adnék Önnek. De Ön akkor egy szót sem szólt.

Azt is szeretném jelezni, hogy akkor, amikor tavaly úgy döntöttek, hogy részlegesen vissza lehet lépni a kötelező magánnyugdíjpénztárakból bizonyos korosztályok fölött, akkor Önök belátták azt a hatalmas nagy tévedésüket, amelyet nyolc évvel ezelőtt még a Medgyessy-kormány kezdetén tettek, miszerint újra kötelezővé tették a magánnyugdíjpénztárakat. Csak ebben az évben, bizonyára Ön is tudja, hiszen megszavazta az idei költségvetést, Önök állították össze, 374 milliárd forintot kell az adóbevételekből áttenni a nyugdíjkasszába, azért, mert ennyi hiányzik. Csak ebben az évben, a kötelező magánnyugdíjpénztárak miatt. Ön nagyon jól tudja azt, hogy ez a nyolcéves tevékenység, amit Önök tettek, az közel háromezer milliárd forintot halmozott föl a kötelező magánnyugdíjpénztárakban, és bizony ez az összeg, Ön is nagyon jól tudja, hiányzik a mindennapokból, hiányzik az adóbevételekből, hiányzik, hogy bárhol elosszuk az országban. Éppen ezért az aggodalmát nem tudom osztani, miszerint most, amikor a kötelező magánnyugdíjpénztárakkal szemben megvédjük a nyugdíjak kifizethetőségét, megvédjük az országnak a fenntarthatóságát, akkor, amikor olyan adórendszert vezet be  – látom, képviselőtársam nagyon rosszul van. Van Önnek egy képviselőtársa, aki személyes kócsing-tréningeket vett közpénzből, egymillió forintért, kérjen tőle tanácsot, hogy hol lehet ezeket a kócsingpénzeket lehívni, hol van az a tréning, és utána talán Ön is jobban elviselné a kritikát. Viseljék el Önök a kritikát. […] Tisztelt Szűcs képviselőasszony, úgy látom, Ön is segítségre szorul, pedig miniszterként Ön is vitte ezt a tárcát. Ön is olyan döntéseket hozott meg, ami utána még saját maga is ellenőrzött sok-sok pénzért. Tehát kérem szépen, hogy kicsit próbáljanak visszafogni ebben az ügyben. Próbálják felfogni végre, hogy amit Önök itt nyolc évig tettek az országgal, az nemhogy előre vezetett volna, hanem tönkretette ezt az egész országot. Próbálják alázattal viselni azokat a módosításokat, amelyek az egész ország érdekében történnek.

[Később, Rogán Antal felszólalása után] Szocialista képviselőtársaim, örülök, hogy fölébredtek, az előbb egyébként Kis Péter végigszunyókálta ezt a felsorolást. Pedig megkapta rá a választ, hogy mi fog történni. Jó reggelt, képviselő úr… Nagyon sajnálom, hogy mindaz, ami közel 310 milliárd forintnyi összeg az emberek zsebében marad, azt Önök kinevetik, sajnálom azt, hogy Önök úgy érzik – ne mutogasson, képviselőtársam, folytatom a szót – nagyon sajnálom, hogy úgy érzik, mindez az emberek ellenében van, és nagyon sajnálom, hogy Önök továbbra is azt a szektort támogatják, azt a közösséget támogatják, akik tíz és tízmilliárdot mentettek ki az elmúlt időszakban. És nem fogják föl, hogy mindazok a tények, amiket most fölsorolt képviselőtársam [Rogán Antal], az bizony végre az emberek irányába fognak elmozdulni, és amit Önök megtettek, azok pedig teljes mértékben  az emberek ellen volt itt Magyarországon. Ezért tartanak ott, ahol vannak, mertek kicsik lenni, hát maradjanak is.” [taps, nevetés]




Soltész Miklós államtitkár négy gyereket nevel. A nemzeti erőforrás minisztérium szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára. A Piarista Gimnáziumban érettségizett. A magyar Kereszténydemokrata Néppárt tagja, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke.

***

A magánnyugdíjpénztárak ügyéhez lásd két korábbi összeállításunkat:
Egy nap Orbán magánnyugdíjpénztári bejelentése után
Jéghegynek ütközött a pénztárak "Titanicja" (Lengyel, Oszkó, Bod, Surányi, Petschnig, Juhászné, Simonovits)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!