rss      tw      fb
Keres

A buborék nő, a pukkadás közelít

Mostanában sokan kérdik tőlem, hogy miért nem pukkad ki az Orbán Viktor és a Fidesz által fújt politikai buborék, és mikor következik be a buborék sziszegő leereszkedése. Egyszerű a válaszom: nem tudom. Attól, mert egy rendszertani buborékot ésszerűen érzékelünk kialakulásának pillanatában, egyáltalán nem tudhatjuk, hogy a buborékban részt vevők mikor jutnak annak tudomására, hogy nem valódi, hanem lebegő folyamatok részesei. Jól példázza ezt éppen a világgazdaság válsága, amelynek kapcsán Nouriel Roubini új könyvében összeszámlálja, hogy hányan és mikor mondták ki a jelentősebb gondolkodók közül, hogy egy gazdasági buborékkal van dolgunk – mindössze négy-öt közgazdászt tud fölsorolni. A társadalom előérzete gyanútlan, az elité magabízó volt. Így azután az érzelmi hívők és az értelmi „vallásosak” egyaránt pánikba estek, de nem ugyanakkor, nem ugyanúgy és nem ugyanazzal a hatással.

Valószínűleg így van ez a politikai buborékokkal is. Az elmúlt évtizedben három politikai buborék felfúvódását éltük át. Az első Medgyessy Péteré és a szocialistáké volt 2002-ben, amelyet szorgalmasan együtt fújtak Orbán Viktorral és a Fidesszel. Megvalósíthatatlan gazdasági és társadalmi ígéretek a választások előtt az ellenzékben/ kormányzásban. Majd ezeknek az ígéreteknek az önkéntes és/vagy kényszerű betartása az új kormányzás megkezdésekor. A Medgyessy-féle ígéret-elvű politikai buborék viszonylag hosszan – lényegében egy évig – tartott, mert alátámasztható volt gazdasági eszközökkel, a növekedési tartalékok, a jövő felélésével. Jellemző módon, a politikai buborék összelappadását az észelvű hívők átmeneti bizalommegvonása okozta, az érzelmi hívők gyanakodtak ugyan a baloldali otthonukra, de nem szakítottak. Ezért volt lehetséges Gyurcsány Ferenc részéről, hogy 2004 őszétől 2006 nyaráig, a Medgyessy-politika lényegén nem változtatva, az érzelmi hívőket hitükben megtartva, az értelmi hívőket kétségeikben a jövő felé fordítva, újra fújja a lelappadt buborékot. Sikeresen hitette el a vidéki érzelmi kötődésű, sérelmek és szenvedélyek vezette választókkal, hogy ott fogja folytatni, ahol Medgyessy befejezte, csak jobban, és a valóságot eltagadva a fővárosi és nagyvárosi választók előtt ígérte, hogy teljesíti modernizációs, európai vágyaikat. A gyurcsányi politikai buborék 2006 nyarán-őszén az érzelmi hitűek szeme láttára rémálomként kipukkadt. Nemhogy a Messiás nem jött el, nemhogy hősük alatt nyílt meg a víz, amelyen hitük szerint járni tud, de a kicsiny halakat és cipót se tudta dús lakomává változtatni. A be nem tartott ígéret, a hazugság azonnal elnyerte büntetését, az érzelmi szavazók elhagyták vezérüket.

Orbán Viktor mindebből azt tanulta, hogy a legfontosabb cél a politikai buborék megfelelő pillanatban való kipukkasztása, a csoda leleplezése. Más oldalról pedig, a saját csoda, megváltás-hit tömeges előállítása, anélkül, hogy konkrét, számon kérhető ígéreteket tenne. A népszavazási Máriapócson, Lourdes-ban úgy állította elő hívek tömegét, hogy leleplezte a poklot – a Gyurcsány-rendszer ördögi szándékát a fizetős rendszerek előállítására –, de semmit se mondott a paradicsomról. A konkrét és megfogható rosszullétet állította szembe a megfoghatatlan jó- és jólléttel. Ugyanezt tette mindkét 2010-es kampányában is: a te javaid érintetlenek maradnak, sokasodnak, a gonoszokét – kufárokét és a nemzetet szívókét – elvesszük, mindannyiunk javára hasznosítjuk.


In desert – flickr/HORIZON

Az érzelmi hívőknek nincs okuk még a csalódásra. Ami ígértetett, megvalósíttatott. Aki ígérte, jár a nemzeti vizeken. Kiverte a kufárokat a mi templomunkból. Jönnie kell a jóllétnek: a radikális adócsökkentésnek, az alacsonyabb áraknak, a magasabb béreknek. Biztos munkahelynek. Nagyobb közbiztonságnak. A nemzet megbecsülésének. A magyarok tekintélyemelkedésének. Az értelmi hívők már gyanakszanak, itt-ott kételkednek. De csak azért, mert néha kiutaznak az országból, mert elgondolkodnak azon, hogy meddig lehet fölrúgni minden érvényes szabályt. Szeretnének hinni. De nincsenek-e még Gyurcsánynak is értelmi hívei?

Az orbáni – medgyessy.2.hu – ígéret-elvű politikai buboréknak ugyanaz a baja, mint az elsőnek. A betarthatatlan, általános, „minden jobb lesz” paradicsomi ígéret összeütközik az evilági valósággal. Ebben a válság idején történő nulla összegű osztozási játékban a látszólag korlátlan hatalmú politikai hatalom egyik követelése beleütközik a másikéba. A jobb kéz a balba. S a Szent Jobb hiába emelkedik föl védelmezően – a buborék ereszteni kezd. Fél év? Egy év? Egy bizonyos: nem fújható sokáig. Megint itt találjuk magunkat a rút, kátyús, girbegurba, szomorú evilágban.


Lengyel László (forrás: klubhalo.hu)
közgazdász, publicista, politológus
Lásd még: wikipédia, penzugykutato.hu


Korábban a Galamusban:

Balsors
Jobboldali-e Magyarország - vita - Levél a szerkesztőnek
Varsói gyors vagy budapesti személy


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!