Csali – II.
- Részletek
- Napi apró
- 2013. november 04. hétfő, 05:53
- Aczél Endre
Vasárnap este az ATV heti hírműsorában Lendvai Ildikó, MSZP-s képviselő, volt pártelnök szájából elhangzott az első, keményen őszinte mondat a „bajai videó” ügyében: balekok voltunk.
Nem mintha nem írtam volna meg négy napja, hogy az MSZP-t és vele együtt a hvg.hu-t „átvágták”. Ők ketten terjesztésre érdemesnek tartottak egy olyan, mobiltelefonnal készült felvételt, amelyről ordított, hogy előre, amatőr módon megrendezett ál-vádirat a Fidesz bajai szavazatszerző manővereiről. Kamu.
Ebbe a bűnbe azonban nem az MSZP esett először. Ha az emlékezetem nem csal, a jelenlegi és akkori miniszterelnök, Orbán Viktor 1998 augusztusában drámai bejelentést tett a parlamentben: az előző (Horn-) kormány „közpénzből, törvénytelen eszközökkel” több mint két tucat fideszes politikust és családtagjait figyeltette meg, s gyűjtött adatokat róluk. A dosszié ott volt a kezében.
Sajnálatos módon csakhamar kiderült, hogy a dossziéban csupa olyan adat van, amely a nyilvános céginformációkból kinyerhető, egyszóval ez a paksaméta is – ha már egyszer ezt a jelzőt használtam – ordítóan amatőr, átlátszó eszközökkel készült. A Fideszhez és a sajtóhoz „ismeretlenek” juttatták el, gyanúm szerint ugyanazzal a föltevéssel, mint a bajai videót a megrendelők az MSZP-hez: „hátha beveszik”.
Orbánék legalább annyira elővigyázatlanok voltak (Lendvai: balekok), mint ma az MSZP. Bevették. Egy ország röhögött azon, hogy Deutsch Tamás majdnem könnyekkel a szemében közölte: rábukkant a „megfigyelési” adatokban édesanyja leánykori nevére.
Csakhogy. Hiába derült ki, hogy kamu az egész megfigyelési ügy, Orbán – ellentétben a mai MSZP-vel – hatalmon volt, és egész párt- és állami gépezetét mozgósította a nyilvánvaló balekság eltusolására és a bizonyíthatatlan bizonyítására. Hogy tudniillik „csakazértis” volt megfigyelés (ha nem is két tucat fideszes esetében).
A vállalkozás kilátástalannak tűnt. Boross Péter, volt miniszterelnök, a kérdéses időben Orbán tanácsadója (nem sokáig) a nyilvánosság előtt – egy lapinterjúban – mentegette a parlamenti beszédet, mondván, hogy OV akár pontatlanul is fogalmazhatott vagy szóbeli információkra (értsd: nem tárgyi bizonyítékokra) hagyatkozott, és az ellenzék (MSZP+SZDSZ) lehetne annyira nagyvonalú, hogy túlteszi magát ezen a bakin.
Boross – erről biztos tudomásom van – magánúton azt javasolta Orbánnak, mondja el a parlamentben, hogy sajnos, ezúttal félrevezették. (Bekapta a csalit.)
De a racionális Boross teljesen félreismerte ifjú főnökét, aki soha ebben az életben – se annak előtte, se akkor, se később, se ma – nem gyakorolt önkritikát. Mint maga mondta, soha nem is hazudott. (Hogy milyen szellemi alomban merítkezett meg, arra rávall egy kádárista pártbonc előttem tett, félig tréfás vallomása: „Két dolgot gyűlölök leginkább. Az imperializmust és az önkritikát.”) Ekkor se volt hajlandó önkritikára. Soha nem mondta, hogy sorry. Hogy a paksaméta kamu. Hogy félrevezették. Őt ugyanis, azóta tudjuk, nem lehet félrevezetni.
Soha nem derült ki, kinek a megbízásából készült az 1998-as dosszié. De hogy a Fidesznek ártott, az biztos, négy év múltán választást vesztett, Orbán szavahihetősége odalett. Az MSZP jól érezhette magát. A dolgok ma úgy festenek, hogy a bajai videó készítőjének valódi megbízójáról se fogunk sokat megtudni. Egy biztos: használni a Fidesznek használt. Bánt engem egy gondolat. Mintha ez lett volna a bosszú 1998-ért.
