Van-e szabadság a kapitalizmuson túl?

Ideje lenne, hogy a baloldal – értsünk alatta bármit is – ne hamis kérdésekre keressen válaszokat. Egy kérdés akkor hamis, ha predesztinálja, vagyis tartalmazza a választ, ha nem ösztönzi a keresést, ha nem nyitott. Hegyi Gyula Szabadság és kapitalizmus? című írásában érzi, hogy mennyire fontos a jól kigondolt kérdés, így fogalmaz tehát: „Az igazi kérdés tehát nem az, hogy az államszocializmus eddigi kísérletei nagyobb szabadságot adtak-e annál, amit a kapitalizmus jelent (összességében bizonyosan nem), hanem az, hogy az ember mennyiben tudja kiteljesíteni a maga szabadságát a profit feltétlen elsőbbségére épülő rendszerben?

Több furcsaság is van ebben a megfogalmazásban. Vajon mit jelent a szabadság összessége? Másként fogalmazva, mennyiség-e a szabadság, ha igen, mi a mértékegysége, ha pedig nem, akkor micsoda? Úgy tűnik, egyes szocialista politikusok szerint a szabadság mennyiség, mert csakis ekkor lehet összege, no meg persze szorzata, gyöke stb. A szabadság eszerint szám, nekem van öt, neked van hét, így van nekünk összesen tizenkettő. Ebből pedig egy egyszerű művelettel levonható a következtetés, hogy minél népesebb egy társadalom, annál nagyobb a szabadság, összességében persze. Ne kerteljünk, ha minden apró szabadságot összeadunk, a legszabadabb ország a világon csakis Kína lehet! Vicces!

Éppilyen fura az ember szabadságáról beszélni. Milyen összehasonlítási lehetőségek adódnak, ha így teszünk? Meg lehet állapítani például, hogy a kacsák vagy a lazacok szabadságánál nagyobb-e az emberé. Érdekfeszítő vitatéma, valóban! De komolyan, ha így fogalmazunk, akkor csak általában beszélhetünk a szabadságról, vagyis azon sajátosságai nélkül, amelyek azzá teszik, ami. Láthatatlan marad például, hogy egyes emberek vagy éppen csoportok egymáshoz való viszonyaiból hogyan születik meg a szabadság, és hogyan őrzi meg vagy éppen rombolja le őket. A szabadság, ha csak általában vesszük, a szolgaság és a kiszolgáltatottság egyik formájává változhat.


Freedom – flikcr/m4r00n3d

Aztán azt sem értem, mit jelent az, hogy „kiteljesíteni” a szabadságot? A fogalmazás persze, miként részben az előző is, a kvantitatív szemléletből következik. Van tehát 100 százalékos és mondjuk 37 százalékos szabadság, az előbbinek megvan minden egyes darabja, az utóbbiból meg még sok hiányzik. Csakhogy aki nem teljesen szabad, az nem is szabad. Szabad ugyan ezt vagy amazt tennie, mégsem szabad. Elemekből összerakni, teljesebbé tenni csak a szabadság feltételeit lehet, a szabadságot nem, mert az másféle. Hegyi Gyulához hasonlóan biztosan sok szocialista hisz abban, hogy olyan elemekből, mint a munka, az otthon, a biztonság vagy éppen a kulturális javak, össze lehet eszkábálni a szabadság teljességét. Ha most visszagondolok a szocialista kormányok tevékenységére, akkor látom is ezt a törekvést, és látom a kudarcát is. Nem azért, mert nem tudtak ilyen morzsákat juttatni a választóknak, hanem azért, mert ez is hozzájárult ahhoz, hogy kiüresedjen a szabadság jelentése. Mondhatnák, hogy a mostani kormány ugyanilyen morzsákat ígér a népnek. Igaz, a különbség is fontos, hogy a morzsákkal nem szabadságot, hanem szolgaságot kínál. Mintha a kiteljesítő, mennyiségi szemlélet egy kapitalista rendszerben sokkal jobban összeillene az uralkodók szabadságával és az alattvalók függőségével.

Sose fog rátalálni a megfelelő kérdésre az, aki nem veszi a fáradságot, hogy szembenézzen a saját maga által is használt fogalmakkal! A hazai szociáldemokrácia egyik fő problémája – ahogy én látom – az a fogalmi és szellemi zűrzavar, ami politikusaik és, bizony sokszor, értelmiségi támogatóik fejében van. Felesleges ennek bizonyításához további darabokra szedni Hegyi Gyula cikkét, inkább javasolnék néhány támpontot a szabadság fogalmának újragondolásához.

Induljunk ki abból, hogy természetesen volt, van és lesz is szabadság a kapitalizmuson túl, a kérdés csak az, hogy kinek és milyen. A szabadság ugyanis – szerintem – az egyes emberek illetve csoportok közötti viszonyok minősége, vagyis lehetetlen mennyiségileg kifejezni, még akkor is, ha a köznyelv gyakorta így tesz. Ha pedig a szabadság minőség, akkor sokféle lehet, mint ahogy az is. Vagyis pontatlanul fogalmaztam a címben. A kérdés helyesen így szól: van-e polgári szabadság a kapitalizmuson túl? A válasz pedig egyértelmű: nincs! A szociáldemokráciának, ahogy másoknak is, erre a kérdésre kell válaszolnia, viszont megállnia nem kell itt. Mégpedig azért nem, mert a szabadságnak, ahogy voltak, nyilván lesznek is a polgáritól eltérő minőségei, de ezekről nem lehet olyan homályosan és sejtelmesen beszélni, ahogyan ezt Hegyi Gyula teszi. Nem lehet azt mondani, hogy van ilyen, de én meg nem mondom, hogy mi. Ha nem tetszik a szabadság polgári minősége, meg kell nevezni azt a társadalmilag lehetséges másikat, amely felválthatná.

Bár a polgári szabadságot leggyakrabban jogokként fogalmazzák meg, ezek valamennyien mégis csupán egy alaptétel megfogalmazásai: A polgári szabadság mindenféle függőségi és szolgai viszony tagadása. A szabadságjogok pedig azokat a magatartásokat teszik kétségbevonhatatlanná, amelyek lehetőséget adnak a hatalommal és a hatalmasokkal szembeni fellépésre a saját szabadságunk érdekében, mégpedig nemcsak néhány embernek, hanem mindenkinek, bárkinek! A polgári szabadság individuális, legyen az személyes vagy kollektív, az egyesek által konstituált individuum. Minden olyan közösség, legyen az a nemzet, az osztály vagy bármi más, amely elnyeli, feloldja magában az egyes embert, egyúttal a szabadságát is elpusztítja.

De mi a helyzet a profit elsődlegességével? Nem kétséges, hogy a profitorientált szervezetek figyelmen kívül hagyják – ha megtehetik – tetteik nyereséget csökkentő következményeit. Elpusztítják a természetet, ha kell, és a szemük se rebben, veszélyeztetik a dolgozók egészségét, olykor még az életét is. Sőt, néha még büszkék is rá, ahogy ezt igen neves magyar tőkéseknél is láthattuk már. Képtelenek meglenni növekedés nélkül, és ennek rengeteg negatív következménye van. Ez mind igaz.

A profit azonban mást is jelent, és ha elvetjük, erről a másik tartalmáról is le kell mondanunk. A profit a haszon, vagyis a hasznos elsődlegességének gazdasági formája. Azaz: társadalmi szelekciós mechanizmus is. Ha valaki fel akarja váltani valamivel, annak egy másik szelekciós mechanizmust kell javasolnia, olyat, amelyikben kisebb a kontraszelekció esélye, mint az eddigiben! Nem kizárt, hogy lehetséges ilyen mechanizmus, és az egyáltalán nem érv ellene, hogy az eddigi kísérletek sehogyan sem akartak működőképesek lenni. Azok sem, amelyeket a kommunisták vagy a fasiszták ajánlottak, és azok sem, amelyet a zöldek kiötlöttek. Valószínűleg azért, mert nem lehet új társadalmi rendszereket kiötleni és aztán csak úgy megvalósítani. Ilyet csak kóklerek és sarlatánok tesznek, a társadalmi rendszerek inkább maguktól jönnek létre. Még akkor is, ha a legnagyobb hatalmú emberek ellenállnak nekik.

Amit egy tudós tehet, az csak annyi, hogy megpróbálja észrevenni, mi is születik az emberek mindennapi cselekedeteiből. Ezekhez képest a politikai hatalom birtokosainak tettei nevetségesen jelentéktelenek. A politikus sem tehet többet, mint világra segíti – vagy megpróbálja világra segíteni – azt, ami a mindennapokban formálódik. Csakhogy az éppen formálódó nem mindig jó, és a politikus tisztánlátásától és tisztességétől függ, mit enged világra. Nálunk partikuláris érdekektől hajtva engedték világra a rasszizmus, a pökhendi és primitív nacionalizmus, valamint a polgári szabadságot pusztító szervilizmus torzszülötteit. Jelenleg pedig a kevesek szabadságát kínálják a mindenki szabadságát jelentő polgári szabadság helyett.

Visszatérve Hegyi Gyula cikkéhez, ő azt mondja, hogy a „fenntartható szabadságot” az „együttműködés” biztosítja majd. Melyik minőségű szabadságot szeretné fenntartani vajon? A kevesekét, ami a rendszerváltás előtt is volt? A polgárit? Vagy létrehozna valamiféle újat, mondjuk a privilégiumokkal rendelkező társadalmi csoportok szabadságára gondol? Nem tudni. Mint ahogy azt sem, hogy miben különbözik az ő „együttműködése” Orbán Viktorétól. Illene megmondani! A zavaros és homályos beszéd nem fog támogatást szerezni a szocialistáknak, sokkal inkább tereli majd a másik oldalra az embereket.


Krémer Ferenc                 


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!